Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
A magyar táborlakók életének színesítésére többféle kézzel írt folyóiratot is kiadtak a krasznojarszki hadifogolytáborban. Marxista lapot és irodalmi újságot is találunk ezek között. A lapok működésének a végét 1919 nyarán a cseh légió fellépése jelentette.
1916. április 10-én hősünket nappali munkára vezénylik Vizintinibe. A ciszternák kitisztítása után kábelt húznak. Útjuk a vizintini hadosztálytemető mellett vezet el, ahol a fűben sorban fekszenek az éjjel elesett és temetésre váró debreceni 39-es gyalogezredbeli hősi halottak. A látvány mélyen megrázza Kókay Lászlót…
Josef Ozoly zászlóshoz hasonlóan mi is boldog húsvéti ünnepeket kívánunk!
A Doberdó-fennsíkon található San Martino del Carsóban 2013. március 30-ától kezdve három hónapig kiállításra kerül a szegedi 46-os gyalogezred által egykor innen hazaküldött doberdói fa. Hol állt ez az ezred hadijelvényébe is bekerülő fa, hogyan került Szegedre, s ott hogyan fogadták? A következőkben erre keressük a választ.
A tartalékban töltött éjjeli munka – nappali pihenés kifordított világát az oltás, majd az iskolázás zavarja meg. Offenzívára készül a hadsereg, a bakák olaszul tanulnak, s örülnek, hogy szabadulnak az utálatos kőtengerből… Megérkeznek az 5. isonzói csata kitüntetései. Bőségesen hullik a dekoráció önkéntesünk szakaszára is. Sokaknak József főherceg személyesen tűzi fel.
A képen látható Leszt Béla tüzér alakulata a 39. honvéd tüzérdandárba tartozott. Ez a 39. honvéd tábori ágyús ezred 1-4. ütegéből, a 39. honvéd tábori tarackos ezred 1-4. ütegéből és a 39. honvéd nehéz tüzér ezred 1-4. ütegéből állt. Az eperjesi és kassai tüzérekből álló dandár a román fronton a Gyimesi-szoros térségében volt állásban.
Különleges kötettel gazdagodott az utóbbi években egyre inkább – de még mindig kevéssé – bővülő első világháborús irodalom. A Szarvasi Krónika Alapítvány és a Digitális Kalamáris gondozásában 2012 novemberében jelent meg Podani János szarvasi tanító olasz hadifogságban írt naplója.
A segeti tábori élet könnyű napjai gyorsan elszállnak. Négynapi pihenő után, 1916. április 4-én már hadosztálytartalékba rendelik előre hősünk zászlóalját. Nappal a kavernákban pihennek, éjjelente pedig dolgoznak. Önkéntesünknek a fényszórók kévéjében való gyönyörködés mellett arra is ügyelni kell, hogy a bakák a sötétben meg ne lógjanak…
Az 1900-as évek elején éltek még egykori negyvennyolcas honvédek, akiket nagy tisztelet övezett. Ki családja körében, ki egyedül, ki az Országos Honvéd Menházban töltötte öregsége napjait. Unokáik, dédunokáik, akik öregapjuk szabadságharcos történetein nőttek fel, 1914-ben már egy egész másfajta háborúba mentek – és nem Kossuth „izenetére”, hanem a Ferenc Jóskáéra.
Bologna érseke írta a fenti sorokat testvérének, amikor 1914 augusztusában X. Pius temetésére és a konklávéra Vatikánba utazott. Alig egy hónap múlva, a fent idézett mondat szerzőjét Giacomo Della Chiesát pápának választotta a bíborosok testülete. Ezt követően XV. Benedek néven vezette a római katolikus egyházat az első világháború idején, majd az azt követő években egészen 1922-ben bekövetkezett haláláig.
Legutóbbi kommentek