Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
1916. március 31-én a szegedi 46-osokat leváltják a San Martinónál lévő állásokban. Hősünk százada után indul, miután átadta saját védelmi szakaszát. A doberdói éjszakában különös szekérutazásnak lehetünk tanúi, ami nem nélkülözi a sajátos fronthumort… Másnap a segeti táborban zajló élettel ismerkedhetünk.
A fotó hátoldala szerint ezt a hetyke bajszú tüzér őrmestert, azaz tűzmestert Józsa Gyulának hívták, a felvétel pedig valahol Oroszországban készült, 1915. december 19-én. Sokkal többet egyenruhája se mond el: sapkarózsája közös tüzéralakulatról árulkodik, mellén valószínűleg Kisezüstöt vagy Bronz Vitézségit visel. Vajon ki volt ő, és mi lett a sorsa?
A héten Kókay László doberdói naplójának a közlésével új sorozatot indítottunk. Merre jártak és mi történt a császári és királyi szegedi 46. gyalogezreddel mielőtt a fiatal önkéntes az alakulathoz került? Az alábbiakban vázlatosan áttekintjük az ezred korábbi történetét és háborús hadiútját.
Új sorozatot indítunk ma útjára. A szegedi Kókay László 1915-ben 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a 46-osokhoz, akikkel végigszolgálta a háborút. A vele történt eseményekről végig feljegyzéseket vezetett. Most induló sorozatunkban az 1916 tavaszán a szegedi ezreddel a Doberdón, San Martinó falu határában átélt élményeit közöljük.
Az erkölcsi nevelést szem előtt tartó Kis Pajtás című gyermeklap (1907-1944) első világháború alatt megjelent számaiban gyakran találkozni kicsiknek szóló háborús történetekkel, példázatokkal, a témába vágó rajz- és egyéb pályázatokkal, rejtvényekkel. Posztunkban az 1914-1915-ös számokból szemezgettünk néhány, gyermekek által beküldött rejtvényt.
Katonai reptér működött a Laborc partján? A felvidéki Őrmező néhány különleges első világháborús vonatkozására Czimra Csaba, kassai gyűjtő hívta fel figyelmünket. Az általa küldött korabeli képeslapok alapján érdekes információk derülnek ki a Homonna közelében fekvő településről.
A fronton szerzett sebesüléséből felgyógyult és újra behívott Gergely gazda 1916 őszén mindent elkövet, hogy megkaphassa a régóta óhajtott felmentését. A főispántól kezdve a Tisza családig kérvényeket fogalmaz, közbenjárásért folyamodik. Próbálkozását végül siker koronázza. Ezzel mi is elbúcsúzunk Gergelytől és az ő háborús történetétől.
Ütött-kopott bőrönd került elő a skóciai Dundee-ban található Abertay Egyetem egyik szekrényéből, amiben egy első világháború idején egészségügyi szolgálatot teljesítő nővér naplójára, leveleire és egyéb személyes tárgyaira bukkantak. Egy újabb magántörténet, amiből Nyugaton sajtóhír lett.
Moticska Tihamér úti beszámolója második részének azt a címet is adhattuk volna, hogy az Ortigara meghódítása. Az olaszoknak egyszer, ha csak rövid időre is, sikerült elfoglalniuk a 2106 méter magas hegyet. Ez a történet indította el túrázónkat, hogy ő is bejárja ezt az útvonalat. Két év alatt, harmadszori próbálkozásra nem mindennapi körülmények közepette végül siker koronázta szilaj elhatározását!
Véget ért a budapesti jó világ. Gergely felépült a sebesüléséből és 1916. augusztus 12-én vissza kell térnie a csapatához. Még három hét szabadságot sikerül kiharcolnia, azonban kitör a háború Romániával és neki is megérkezik a behívási parancs…
Legutóbbi kommentek