Forster Frigyes huszár ezredes visszaemlékezése – 4. rész
A hadosztálylovasságul beosztott nyolcas huszárok vonatra szállnak és – rövid magyarországi pihenővel – az orosz harctérre vonulnak. Budapesti tartózkodásuk alatt több ismert emberrel is találkoznak. A közhangulat még a háború elejét idézi. Az orosz fronton már más a helyzet: Lemberg alatt az 1. és a 2. század egyesítve tevékenykedik az osztályparancsnok vezetésével. Szükség is van az erőre, mert 1914 szeptemberében véres csaták dúlnak a környéken és a hadosztálylovasságnak is kijut a felderítésekből és védőharcokból.
Az első világháborúban szinte valamennyi magyar családot érte valamilyen veszteség: hadbavonult családtagok megsebesültek, megbetegedtek, vagy elestek. Voltak olyan családok, amelyek több tagjukat is elvesztették: így jártak a zentai Szabadosék is, akiknek a harcok során két fiuk is hősi halált halt.
Forster kapitány 8-as huszárjai továbbra is a szerb harctéren küzdenek. Már látszik a régi hadviselés alkonya: a világoskék atillák már nem alkalmasak arra, hogy a harctér porában-sarában viseljék, meg is válnak tőlük alkalomadtán… Sikeresen átesnek a tűzkeresztségen is, majd tétlenségre kényszerülnek, Sabác mellett a véres harcokat a 31. hadosztály gyalogsága vívja meg ekkor. 1914. augusztus 17-én a hadosztállyal együtt visszavonulnak a Száva innenső partjára, ahonnan aztán az egész hadtesttel együtt nemsokára az orosz frontra dobják át őket.
Amikor a Doberdó-fennsíkon San Martino del Carso községből az Isonzó menti Poggio Terzarmata (egykor: Sdraussina) község felé haladunk a Via Brigata Sassari műúton, az utat sűrű bozótos szegélyezi. A kanyargós útnak majdnem a felénél érkezünk arra a területre, ahol a 2. isonzói csata után 1915 októberének közepéig igen súlyos veszteségeket követelő összecsapások zajlottak. Az utat átvágva itt húzódott a hírhedt „sdraussina út melletti” osztrák–magyar fővédelmi vonal. A hevenyészett, és tüzérségi tűzzel rombolt állásokban a magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály frontszakaszának a védői harcoltak. A sűrű bozótos ma már elfedi az egykori összecsapások színterét.
A visszaemlékezés második részében képet kapunk a háború első napjairól Szerbiában. A hadosztálylovasságként szereplő két „nyolcas” huszárszázadnak – a harcok jellegéből fakadóan – egy darabig nem kell verekednie, a huszárok ugyanakkor egyszerre tanúi és elszenvedői a szerb irreguláris hadviselésnek, valamint részesei a megfékezésének. Közben átesnek a tűzkeresztségen is: egyelőre csak orvlövészek lőnek a felderítést végző, „békebeli” egyenruhájukban jó célpontot nyújtó huszárokra.
A Melkay család Szabadkán házzal és tekintélyes fölbirtokkal rendelkezett. Melkay Alajos 1883-ban Fiumében a pénzügyigazgatóságon vállalt munkát. Itt kötött házasságot, és öt gyermeke is a magyar kikötővárosba született. Közülük Álmos az első világháború idején a szabadkai 6. honvéd gyalogezredben szolgált és 1916-ban orosz hadifogságba esett. A sorsa ezt követően, a fiumei születéséből adódóan különös fordulatot vett, ami az egész későbbi életére kihatott…
A Kecskeméti Közlöny 1932 júliusában a meleg nyári napok egyhangúságát megtörve figyelemfelhívó cikket közölt. Ebben tájékoztatta az olvasókat, hogy „Egy régi 8-as huszár háborús emlékei” címmel sorozatot indítanak, amelyben Forster Frigyes huszárezredes írja meg visszaemlékezését az 1914–1918 között megjárt hadiútjáról. Mivel a nádasi Tersztyánszky Károly nevét viselő cs. és kir. 8. huszárezred alakulattörténete nem jelent meg, illetve a kortárs magyar nyelvű szakirodalom sem közöl sok információt az ezred háborús tevékenységéről, Forster ezredes visszaemlékezéseinek közlése mindenképp érdekes lehet a téma iránt érdeklődőknek.
A power metal zenét játszó svéd Sabaton együttes 
Az elmúlt hetekben a Nagy Háború Blog lelkes olvasói nyomon követhették 
A napló ezen utolsó fejezetében Somogyi Lajos az 1917-es esztendő nyarának hadieseményeit tárgyalja. Mindenki a várható nagy brit offenzívára készül, melynek célja valószínűleg Jeruzsálem elfoglalása lesz. Ebből azonban hőseink – legnagyobb örömükre – kimaradnak, mivel szeptember közepén bizonyossá válik, hogy szabadságra indulhatnak hazafelé. Vonatuk ugyanazon az úton halad, melyen másfél évvel korábban a Közel-Keletre érkeztek. A naplóíró Isztambulig mutatja be ennek az utazásnak a részleteit: itt végződik Somogyi Lajos világháborús odüsszeiájának írásos megörökítése.
Legutóbbi kommentek