A 10. isonzói csata utolsó napjait mindkét fél „megnyomja”, 1917 májusának végén, júniusának az elején támadások, ellentámadások követik egymást a Komeni-fennsíkon. A heves harcok a tüzérséget sem kímélik. A naplóíró számba veszi a 41. tüzérdandár veszteségeit: telitalálatot kapott kilőtt ütegek, megsemmisült ágyúk, sebesültek, halottak...
A Magyar Katolikus Rádió Magyar Téka című kulturális magazinjának 2024. május 9-ei adásában a műsor szerkesztője, Udvarhelyi Erzsébet Pintér Tamással, blogunk alapító főszerkesztőjével beszélgetett dr. Kemény Gyula ezredorvosról, a blogunkon bemutatott naplóiról és ezek tervezett kiadásáról. Az adást az érdeklődők a blogunkon is visszahallgathatják.
A cs. és kir. Haditengerészetről, különféle hajóiról az elmúlt évtizedek során számos publikáció látott napvilágot. A korábbi évtizedekben például Csonkaréti Károly vagy Juba Ferenc, az elmúlt években pedig Krámli Mihály tollából jelent meg jónéhány, tudományos igénnyel megírt kötet. Érthető módon az érdeklődés homlokterében leginkább a flotta fejlesztésének története, a hadrendbe állított különféle hajótípusok ismertetése, valamint a Haditengerészet I. világháborús tevékenysége álltak. Azonban a világháború során a haderő szolgálatába állított, úszó egészségügyi intézményekké alakított, korábban polgári célokra készült hajókról kevesebb szó esett. Jelen írás e hiánynak egy kis szeletét igyekszik pótolni, és az 1916 tavaszán történt tragédiájuk miatt talán a két legismertebb kórházhajó, az egykori Elektra és Tirol nevű gőzösök világháborús történetével megismertetni a kedves olvasót.
A 10. isonzói csata idején, 1917. május 23-án gyilkos harc dúl Kostanjevica birtoklásáért. A települést a 41. honvéd gyaloghadosztály magyar csapatai védik, amelynek a naplóírónk tüzéralakulata is a része. Király Iván és társai folyamatos szolgálatban állva a tüzérségi megfigyelőből követik nyomon a falunál zajló drámai eseményeket. A tűzpárbajban az olaszok gázgránátokat is bevetnek és repülőgépekkel is támadják az ütegeket, valamint a megfigyelőket, amelyek a tüzükkel hatékony segítséget nyújtanak a gyalogságnak. Hétköznapi pokol Kostanjevicánál...
Mocsaras területen terepkutatást végezni mondhatni nagyon kalandos, de ha a valósághoz ragaszkodunk, akkor nyugodtan leírhatjuk, hogy veszélyes és igen nagy körültekintést igényel. Éppen ezért mit gondolunk egy éjszakai vállalkozásról Volhíniában, 1916 nyarán, a Stochod folyó melletti mocsárvilágban? 2010 augusztusában kutatótársaimmal együtt megtapasztaltuk a mocsár „vendégmarasztalását”, amikor ugyanott jártunk, ahol a posztban ismertetésre kerülő éjszakai vállalkozás történt. A 2010-es kutatás során a hősi halált halt Dravetzky Sándor hadapród őrmester halálának helyszínét jártuk be, az egykori Zarzecze falu környékét. Az 1915. július 22-én végrehajtott éjszakai vállalkozásban talán ő is részt vett.
1917 májusában fellángol a 10. isonzói csata, amiből Kostanjevica környékén naplóírónk honvéd tüzéregysége is alaposan kiveszi a részét. Megismerhetjük, hogy mit jelentett az A, a B és a C harcfázis és azt is, hogy mikor, milyen eredménnyel került ezek alkalmazására sor. Felforrósodó ágyúcsövek és a fékekből folyó égő glicerin vár ma ránk!
Lakatosinasból honvéd/domobran, honvédből katonaszökevény, majd rettegett rablóvezér, aki bitófán végezte életét. A Csaruga ragadványnevű, horvátországi szerb Jovó Sztaniszavljevics története.
1917 kora tavaszán megélénkül a harci tevékenyég a Fajti Hrib környékén, aminek a naplóírónk is szemtanújává és krónikásává válik. Március végén a debreceni 39-esek vállalkozásához az alakulata biztosítja a tüzérségi támogatást. Az elkészült új vojščicai tüzérségi megfigyelőről és a használatba vételéről is részletes leírást kapunk. Egy tiszti gyűlés becsületbírósági ügyébe is betekintést nyerünk, s a virágvasárnap után a nagypéntek is megérkezik az Isonzó-frontra...
Az Osztrák–Magyar Monarchia bosnyák katonáit sokan dicsérték a Nagy Háború idején bátorságukért és kíméletlenségükért. A Schutzkorps nevű boszniai kisegítő milíciát is az osztrák–magyar hatalom szervezte 1908-ban, hogy megakadályozza a szerbek megmozdulásait, de áldozataik legtöbbször civil lakosok voltak. A következő poszt ennek a bosznia-hercegovinai félkatonai szervezetnek az első világháború eleji tevékenységét tekinti át.
1917 februárjának végén Király Iván szabadságáról visszatérve megismerkedik az Isonzónál a Komeni-fennsíkon állásba ment ütegéhez kapcsolódó fontosabb helyszínekkel. Megtudhatjuk mi és hol volt a „Sátor három”, a „Kukujba” és a „Kápolna három”, milyen volt az élet a kavernában, a tüzérségi megfigyelőben, s általában a szolgálat ezeken a helyeken, valamint, hogy „mi az összekötő tiszt tisztje”?
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek