A zászlóalj-tréntől teherautóval utazik tovább sebesült kadétünk. Balogh Jancsi nem tart vele, a Doberdót választja, mert verekedni akar az eltemetett komáiért. Imre Gáborra a sebesültekkel teli vasútállomás melletti vendéglő ablakán át már egy másik világ mosolyog…
Egy soha nem kézbesített levélről szól mai posztunk, amely meggondolatlan feladójára nagy bajt hozott. Az olasz fronton szolgáló Kurták Antal népfölkelő zászlós, katonatársai millióihoz hasonlóan, feleségével csak levélben tarthatta a kapcsolatot, s nyújthatott számára vigasztalást a háború okozta kényszerű és hosszú távollétben. A tábori postaszolgálat jól működött ugyan, de a cenzúra mégis megakadályozhatta a küldemények célba érkezését, sőt, feladójának a számonkérését kezdeményezhette, ha problémája volt azok tartalmával…
A halálra szántság érzése után Imre kadét számára a sebesülés jogot jelent az élethez. Hű társa, Balogh Jancsi is elkíséri a dolináig, majd egészen Oppacchiaselláig. A visszaút sem veszélytelen, amely során elkezd aggódni kiérdemelt életéért…
Hősünk elhatározza, hogy az éjszakai váltás emberei által hozatott homokzsákokból torlaszt emel a jobb szárnyat oldalazó olasz géppuska ellen. A gát építését személyesen irányítja, s elé kőfalat is emeltet, amikor hirtelen megszólal a gépfegyver…
Somogy-Csúrgó minden bizonnyal nagy tiszteletben álló postamesterének megszaporodhattak a teendői, homlokán pedig a ráncok, a világháború sok nyomorúságot hozó tragédiákkal teli vérzivataros évei alatt. Biztos megélhetést jelentő egzisztenciáját aligha élte meg irigylésre méltónak, amikor szét kellett osztania és ki kellett küldenie a katonai értesítéseket az általa személyesen is ismert családok számára a visszavonhatatlan tényről, a remények, imák hiábavalóságáról. Azért voltak örömtelibb napok is, amikor jobb hírek érkeztek a postahivatalba. Ilyenkor felderültek az arcok, megcsendesült a szív szapora verése, visszatértek a remények.
Nemrég került ismét a kezembe az itt bemutatásra kerülő két fénykép. Ugyanazt a személyt ábrázolja, néhány év különbséggel. Közben azonban volt egy háború…
Az éjszakai sikertelen olasz támadás utáni bágyadt csendet követően dolgozni kezd az életösztön és megérkeznek a parancsok is. Ezek tartják működésben az egész Doberdót. Hősünk gondolatai a parancs szuggesztív erejéről, élőkről és holtakról, a harctér örökös körforgásáról. Parancsra megkezdődik a csatatér letakarítása, s az újabb erőgyűjtés…
A Kárpátia Stúdió gondozásában jelent meg Nagy Miklós Mihály „Magyarország az első világháborúban – Térképek történelmi áttekintéssel” című munkája, amelyben a szerző katonaföldrajzi megközelítéssel, számos térképpel és ábrával szemléltetve, elsősorban magyar szempontból mutatja be a XX. század őskatasztrófáját és az azt követő eseményeket.
Egy szardíniai városka, Orgòsolo utcáit a hatvanas évek óta látványos, többnyire politikai töltetű és tiltakozó hangvételű falfestmények díszítik. E murálok között Sajó Tamás érdekes első világháborús vonatkozású festményre bukkant a Cadorna utcában. Kép és szöveg az utca névadójának, az olasz hadsereg egykori főparancsnokának személyéhez fűz igencsak lesújtó kommentárt. (A poszt eredetileg A Wang folyó versei blogon jelent meg.)
Osztrák-magyar reflektorok világítják meg a Monte Sei Busi ellen támadó olasz gyalogságot. A dolinánál felállított gépfegyverek akasztják meg, majd egy kecskeméti zászlóalj ellentámadása veri vissza az éjszakai rohamot. A siker hatására a bosszú és a pusztítás vágya uralkodik el Imre Gábor szakaszán is…
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek