A Nagy Háború

Hosszú ideje foglalkoztat családom története, felmenőim sorsa, olykor viharos életútjuk. Úgy érzem, fontos, hogy őseink története tovább éljen akár a család, akár egy másik közösség emlékezetében is. 14 évesen került kezembe először nagyszüleimnél néhány katonafotó, amelyek az utókor számára örökítették meg a rajtuk szereplő férfiakat, s ez meghatározó volt érdeklődési körömre nézve. Ennél valamivel korábban mutatott édesapám egy kopott szalagon függő kitüntetést, amelyet a Nagy Háborúban harcoló dédnagyapám, Bertha Gyula érdemelt ki. Az ő történetét meséli el Bertha Kristóf olvasónk írása.

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 10. rész

Egymást érik a készülő offenzívával kapcsolatos „iskolázások”, gyakorlatok. A gázmaszkok átvizsgálásakor hősünk megnótáztatja az egyik társaságot, amitől fergeteges jókedve kerekedik a sturmosoknak. 1918. június 4-én az ezredparancsnok személyes utasítására Kókay Lászlónak kell átvennie a Piavén elsők között átkelő rohamszakasz vezetését. Megkezdődik a támadó csapatok átcsoportosítása. Elhagyják Cosnigát, a szegedi 46/II. zászlóalj és a rohamszázad Compolongóra, valamint Barba települ át. Hősünk lesz a rohamszázad szálláscsinálója…

Egy riport-tudósítás lehetősége kínálkozott a háború első éveiben, s egy másik korszakhatár, másik pokolhatár az olasz fronton, melyből „Az Isonzo eposza” lett. Ritka műegész, nem eléggé ismert szerző… – de annál hitelesebb korkép és megfigyelői napló, riportázs és a kor egyik legőszintébb kritikai értékelése. Ez az, amit Pogány József munkája kínál.

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 9. rész

1918. május 31-én hősünk újabb gyakorlatot vezet a rohamistákkal, s ekkor már az ezrede is bekapcsolódik a Montellót idéző magaslat elleni támadásba. Délután az ezredparancsnokságon Zeiss ezredes részletes tájékoztatást ad számukra az Albrecht fedőnévvel illetett offenzíváról. A Montello elleni támadás végrehajtására egy dandárba kerültek a debreceni 39-esek és a szegedi 46-osok, ami így az „osztrák–magyar hadsereg legkitűnőbb brigádjává lett”.

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 8. rész

1918 májusának végén hősünk és rohamistái a Livenzán gyakorolják a Piavén tervezett ponton átkelést, amiről egyre több szó esik. Az is kiderül, hogy a hadosztály támadásának az iránya a Montello lesz. Mindenki bízik a sikerben és a gazdag zsákmányban, ahogy az előző év őszén is történt…

A Nagy Háború, többek között, megváltoztatta a háború fogalmát, előkészítette az utat Hitler és Sztálin számára, meggyengítette az európai arisztokrácia politikai erejét – és létrehozta az első nagysikerű eldobható egészségügyi betétet, aminek Kotex volt a neve. Voltak 1914–1918 között más orvosi célú találmányok is, de valószínű, hogy a nők világszerte örömmel üdvözölték ezt a terméket, amely fontos eszköz volt egy kellemesebb életformához és egy újfajta szabadságot eredményezett számukra a legfejlettebb nyugati országokban.

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 7. rész

1918 májusának második felében már a közelgő piavei offenzívára való felkészülés teszi ki hősünk és sturmos társai mindennapjainak döntő részét. Nem maradnak el azonban a kisebb-nagyobb murik és kalandok sem, bár ezektől Kókay László – amióta zászlóaljsegédtiszt és olasz kedvese is van – már nem annyira lelkes…

Az Osztrák–Magyar Monarchia horvátországi születésű, szerb származású tábornagya, a Monarchia legmagasabb katonai rendfokozatát elérő Boroević személyisége napjainkban is élénk vitát vált ki szerb, horvát, szlovén és osztrák történészek között. Írásomban megpróbálok rávilágítani arra, hogy ki is volt az „Isonzó oroszlánja” elnevezéssel aposztrofált tábornagy.

Kókay László 1918-as naplója az olasz frontról – 6. rész

1918 április–májusban változatosan telik hősünk élete, akinek könnyen eljár a keze akár egy elrontott nóta miatt is. Befejezi és levizsgázik a kézi géppuska kezeléséből, s több új megbízást is kap. A sors furcsa játéka folytán ugyanazon napon találkozik József főherceggel és szenved egy kézigránát robbanás miatt könnyebb sebesülést, mint két évvel korábban a Doberdón…

Welesniow. Egy kis ukrán falu, amely fontos csata színhelye volt a 65. gyalogezred történetében. Ekkor emelkedett fel Thanhoffer Lajos hadnagy, de vele párhuzamosan hanyatlott le két magyar vitéz, Blosche Henrik alezredes és Soltész Géza zászlós háborús csillaga. Az alábbi cikkben nekik és a velük együtt aznap meghalt több mint 300 magyar katonának kívánok emléket állítani. – Makó Kristóf olvasónk írása.