Hősünk bosznia-hercegovinai állomáshelyén, Bilekben 1914. augusztus 7-én kezdődnek az összecsapások a határ túloldaláról rendszeresen a Monarchia területére átlépő montenegrói fegyveres csoportokkal. Másnap már halottjaik és sebesültjeik is vannak. Augusztus 15-től a montenegróiak ágyúzni kezdik a bileki erődöket…
Az asztalfiókunkból ezúttal egy snájdig, tábori postaszolgálatra beosztott úriember fotója került elő, amelyen a kedvesével együtt látható. A fiók mélye egy másik, valószínűleg szintén őt ábrázoló postás fotót is rejtett, ahol már tábori ruházatban látható, így a tábori posta alkalmazottak egyenruházatának a történetét is röviden bemutatom.
A száz évvel ezelőtt vívott első világháború ugyan köztudomásúlag bővelkedett tragikus epizódokban, ám ezek közül is különösen szívbemarkoló annak a sok ezer osztrák–magyar hadifogolynak a keserves vándorlása, akiket szerb fogva tartóik hajtottak végig Dél-Szerbián, Macedónián és Albánián 1915 őszén, míg el nem érték az Adriai-tenger partját. Tény, hogy ugyanezt az utat járták meg a túlerőben lévő ellenség elől visszavonuló és menekülésre kényszerített szerb haderő katonái és sok szerb civil is, ám az ő szenvedéseiket méltánytalan lenne összevetni a náluk sokkal rosszabb körülmények között kínlódó hadifoglyokéval. A halálmenet egykori magyar résztvevőinek korabeli feljegyzései között különleges helyet foglal el az az eredeti napló, amely Szakraida István hadnagy 1914 és 1916 közötti élményeit rögzíti.
1914 júliusának végén a mozgósítást, majd a hadüzenetet követő sorozatos intézkedések teljesen felbolygatják az addig békés bosznia-hercegovinai kisváros, Bilek és az ott állomásozó osztrák–magyar alakulatok életét. A megbízhatatlan szerbeket összegyűjtik, a törököket felfegyverzik. A közeli határ túloldaláról, Montenegró felől is vészjósló hírek érkeznek. Hősünk a tiszti kaszinó bankettjén azon tűnődik, hogy a 6. hegyidandár különböző nemzetiségekből létrehozott zászlóaljai a harcokban hogyan fogják majd megállni a helyüket. Két zászlóalj a Szerbia elleni támadásra indul, akiktől sírva búcsúznak…
Nikola Pašić 1878-tól vett részt a szerb politikában és 1924-ig volt annak meghatározó személyisége. 1912-től 1918-ig Szerbia külügyminisztere és miniszterelnöke, aki később a béketárgyalásokon az új Szerb–Horvát–Szlovén Királyság küldöttségét vezeti. Ő írja alá a békeszerződést és ő lesz a délszláv állam miniszterelnöke.
Új naplósorozatot indítunk útjára, amelynek a szerzőjét, dr. Kemény Gyulát már ismerhetik régebbi olvasóink. A közreadásra kerülő írás időrendben az első a katonaorvosunktól ránk maradt naplókból, de talán a háború legkegyetlenebb arcát mutatja az összes közül. A sorozat indítása előtt röviden bemutatjuk a naplóírót és az írásmű történetét. Az első rész Kemény doktor állomáshelye, a bosznia–hercegovinai Bilek városka és a montenegrói határ melletti osztrák–magyar helyőrség 1914. július 25-ei részleges mozgósítás hírére felbolyduló életét mutatja be. A naplóírót és katonatársait a hírek hatására – a korabeli Európa lakóinak többségéhez hasonlóan – határtalan lelkesedés és végtelen optimizmus jellemzi…
„Hefty Frigyes tábori pilótánkat, aki légigyőzelmeivel szerzett hírnevet, a Piave frontszakaszon a Nervesa hidak felett egy ellenséges raj légiharcban égve lelőtte. Hefty 5000 méter magasban kiugrott ejtőernyővel s könnyebb sérülésekkel simán leszállt. Hőfer s. k.” A cs. és kir. hadsereg főhadiszállás hivatalos jelentése 1918. augusztus 22-én készült. Az olasz fronton történt szerencsés menekülés a magyar repüléstörténet fontos epizódja, amelyet 40 évvel később az Egyesült Államokban élő Hefty Frigyes olyan szemléletesen és részletesen írt le, hogy az ma is élvezetes olvasmány.
A Ludovika Akadémián az uralkodó születésnapján került sor a frissen végzett tisztek avatására. Ferenc József idején ez augusztus 18-át, míg IV. Károly esetében augusztus 17-ét jelentette. Az asztalfiókunkból most az 1917. évi avatás néhány fotója került elő a korabeli sajtó beszámolójával együtt. Írásunkban röviden a tisztképző történetét is áttekintjük.
1917. augusztus 9-én a m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred két bakája, Bodó Gyula és Oláh Károly honvédek a csíki határhegyekben figyelőszolgálatot teljesítettek, amikor váratlan vendég lépett be az állásukba. Először fel sem ismerték a magas rangú látogatót…
Visszaemlékezésünk utolsó fejezetében a tisztiszolgák mindennapjait ismerhetjük meg. A 80 tisztre jutó 20 szolgának számtalan feladatot kellett ellátnia, így a munkát megosztották egymás között. Betekintést kapunk az őrség személyzetébe is, a naplót végül a fogoly tisztek névsora zárja le, amelyben László József akkurátusan rögzítette minden társának illetőségét és civil foglalkozását is.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek