Az első nagy világégésben magyar családok milliói adták a hazának legdrágább kincsüket, gyermeküket, gyermekeiket. Ki egyet, de a többség kettőt, hármat vagy akár többet is. Reszketve és imádkozva várták fiaik hazatértét. Szerencsések voltak, akik ha sebesülten is, de viszontláthatták gyerekeiket. Nagyon sok család élete azonban gyászba borult, mert fiuk, fiaik a harctéren vagy súlyos sebektől szenvedve kórházban vesztették életüket. A debreceni Miklóssy család 1914. október 10-e és november 18-a között négy fiúgyermeke közül hármat veszített el.
Néhány éve a Nagy Háború centenáriumára dolgoztam fel a tragikus sorsú Miklóssy-fiúk történetét. Ehhez nagyon sok segítséget (fényképeket, leveleket stb.) kaptam Miklóssy Béla Olaszországban élő unokájától, Miklóssy Éva Máriától. Nagyapja, Miklóssy Béla 1914. október 17-én hunyt el harctéren szerzett sérülésébe. Négy gyermeke maradt árván. A legidősebb, a szintén Béla nevet viselő fiú négyéves, legkisebb testvére pedig mindössze egyhetes volt az édesapa halálakor. A később jogi egyetemet végzet Béla Szilágy megye jegyzője lett. Szenvedélyesen gyűjtött minden dokumentumot, ami édesapja és testvérei szomorú sorsát megőrizték. Neki köszönhető, hogy a család ma is birtokolja ezeket a páratlan leleteket.
A Miklóssyak és Debrecen
A Miklóssy család őse, Miklóssy János 1654 júniusában kapott címeres levelet II. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől.
A Miklóssyak nemesi levele
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Címerük kék pajzsban, csőrében kígyót tartó röpülő gólya. Felül zárt sisak. Az adománylevél eredetijét Miklóssy Gyula őrizte.
A XIX. század végén a cívisváros életében is meghatározó szerepet játszottak a Miklóssyak.
Miklóssy Mózes ügyvéd és felesége, Csathó Róza, nem lévén saját gyermekük, a Miklóssy testvérek gyermekeit és a szegény, rászoruló diákokat támogatták. Több alapítványt is tettek, így 119 930 korona értékű alapítványt hoztak létre a Református Kollégium számára. A kollégium nagylelkű patrónusának portréja ma is látható a Református Kollégium tanárija melletti falon.
Testvérének, Dánielnek volt fia Miklóssy Gyula géresi földbirtokos.
Miklóssy Gyula
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Miklóssy Gyula a Magyar Királyi Debreczeni Felsőbb Gazdasági Tanintézetben folytatott tanulmányokat. 1870-ben az első végzős évfolyam diákjaként jeles eredménnyel fejezte be az iskolát. Az erről készült oklevél eredeti példánya a Debreceni Agrártudományi Egyetem Könyvtárában található. Ezt unokája, dr. Miklóssy Béla 1978-ban adományozta az intézménynek. Nagyon fontos kordokumentum, mert eddig ez az első ilyen természetű okirat.
Miklóssy Gyula Gazdasági Tanintézeti végbizonyítványa
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Az akadémiát követően Hadadon a Dégenfeld család intézője lett. Később géresi birtokán gazdálkodott.
Géresi udvarházuk
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Nemcsak gazdaságának korszerű igazgatása kötötte le idejét, hanem a közéletben is jeleskedett. Ennek bizonyítéka, hogy 1904-ben a krassói választókerületben a Függetlenségi és a 48-as párt képviselőjelöltjévé választották.
A tekintélyes debreceni polgár Sántha Máriát vette feleségül. Házuk a Hatvan utca 38. szám alatt állt.
Polgári házuk a Hatvan utca 38. szám alatt
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Kapuja mindig nyitva volt a népes család tagjai számára. A bőséges gyermekáldás eredményeként házasságukból négy fiú: Béla, Dezső, Sándor, Gyula és hét leány: Mariska, Róza, Anna, Teréz, Margit, Etelka, Ágnes született.
Miklóssy Béla diákkori képe
(Forrás: Déri Múzeum Fotótára. Ltsz.n. 015037 P)
Miklóssy Dezső
(Forrás: Déri Múzeum Fotótára. Ltsz.n. 015236 P)
Miklóssy Sándor diákkori képe
(Forrás: Déri Múzeum Fotótára. Ltsz.n. 015173 P)
Miklóssy Gyula
(Forrás: Déri Múzeum Fotótára. Ltsz.n. 015172 P)
A fiúk sokat utaztak, több nyelven tökéletesen beszéltek. Béla – édesapjához hasonlóan – gazdasági akadémiát végzett. Géresi birtokán új, modern gépekkel dolgozott, amiket az ottani parasztok ingyen használhattak, kutat fúratott a faluban, ami még máig szinte ugyanúgy áll, mint valaha.
Ady és a Miklóssyak
Ady Endre dédapjának, Viski Dánielnek Eszter nevű testvérét Nagy Sándor vette feleségül. Egy gyermekük született, Nagy Anna. Az ő férje Sántha György lett. Gyermeküket, Sántha Máriát Miklóssy Gyula vette feleségül. (Ady és a Miklóssyak rokoni kapcsolatainak kiderítésében felhasználtam Dr. Czeizel Endre kutatásait is. Czeizel Endre: Ady Endre családfájának és sorsának értékelése)
Ady középiskolai tanulmányai befejeztével apja kívánságára a Debreceni Református Kollégium jogi karára iratkozott be.
Ady Endréről 1899-ben készült portré. Gondy és Egey felvétele
(Forrás: Déri Múzeum gyűjteménye. Leltári jelzet: 30128p)
Hamar ráébredt azonban, hogy a választott pálya nem neki való. Így aztán a kötelező kurzusokon kívül inkább a bölcsészeti kar előadásait látogatta. Ezzel egy időben több ifjúsági egylet munkájába is bekapcsolódott. Az anyagi nehézségekkel gyakran küzdő költőt 1896 októberében a Joghallgatók Segítő Egyesülete fogadta be, ennek lett választmányi tagja. Az egyesület a szerény anyagi körülmények között élő jogászoknak használatra könyvet és kötelezvényre kölcsönt is adott. A bohém, nők körül forgolódó, lumpoló életet élő fiatalembernek ez kevés volt. Így debreceni rokoni kapcsolatai sokszor segítették ki a bajból. Miklóssy Gyula házában gyakran megfordult a fiatal újságíró, sőt a családi emlékezet szerint felhalmozott adóságainak jelentős részét többször is Miklóssy Gyula fizette ki. Miklóssy Gyula fiaival, Bélával, Dezsővel, Sándorral és Gyulával is jó viszonyt ápolt Ady. Miklóssy Éva Mária emlékei szerint édesapja többször is emlegette, hogyan lovagoltatta a térdén őt a nagy költő.
Bélával később kétszeresen is rokonságba került Ady, ugyanis Béla felesége, Bányai Mariska dédnagyanyja (Szabó Mária) és Ady dédnagyanyja (Szabó Anna) testvérek voltak.
A Miklóssyak és Ady rokoni kapcsolatát bemutató családfa
Készítette: Miklóssy Éva Mária
1902. január 16-án a debreceni gazdászok táncestélyt szerveztek, amelynek szervezőbizottságában ott volt az akkor húszéves Miklóssy Béla is. Erre az alkalomra egy szép mívű és igényes kivitelű könyvecskét rendeltek a nagyhírű debreceni műkönyvkötő mester, Dávidházy Kálmán műhelyéből.
A Gazdász táncestély táncrendjének borítója
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
A borító belső lapja rajta Ady Endre nevével
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
A borító első lapja
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
A családi emlékezet szerint erre az alkalomra látogatott vissza Debrecenbe az akkor már Nagyváradon újságíróskodó Ady. A Bika szálloda dísztermében rendezett nagysikerű estélyről a Debreczeni Ujság január 17-iki számában Gazdászok tánczestélye címmel is megemlékezett:
„Fényes, előkelő társaság találkozója volt tegnap este a Bika szálloda dísztermében, ahol a gazdászok kitűnően sikerült tánczestélye folyt le. A termet meglepő ügyességgel díszítették. A díszítés egyik főékessége volt az a tánczrend, mely Pruzsénszky Dezső ügyes kezét dicséri.
A páholyokat díszes hölgyközönség töltötte meg, míg a terem parkettjén nyüzsgő párok kipirult arczczal, a Magyari pompás zenéje mellett boldogan lejtették a tánczot. Ugy tetszett előttünk, mintha a terem egy fényes üvegház lenne, tele Debreczen legszebb virágaival…”
A Miklóssy családban nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyomány szerint a díszes báli forgatag egy alkalmi vers megírására ihlette Adyt. A pillanatnyi hangulatot, benyomást rögzítő vers a mosolygó szemek mögött a vergődő női lelket láttatja. Íme, a vers:
Viruló lányok, édes asszonyok
Felőlem csak mosolyogjatok
Hisz mosolyotokban úgy sem hiszek
Mosolygó szemek, vergődő szívek
A könyv harmadik és negyedik lapja a szervezők nevével (a 3. lapon felülről a 10. Miklóssy Béla). A negyedik lapon kézírással a vers
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
A vers magyaros (ütemhangsúlyos) verselésű négyütemű tízes sorokból építkezik. Ez a sortípus – Ady egyik jellegzetes verssoraként már az Új versek költeményeiben rendre ott van, ismétlődik, mi több, jambusötvözete gyakran szimultán, azaz egyszerre hangsúlyos és időmértékes verselésű is.
Gulyás Imre költővel a versről folytatott beszélgetéseink során megállapítottuk, az 1. és a 4. sor olyan sorváltozatok, amilyeneket olvasva-hallva nem ok nélkül jutnak eszünkbe Adyra jellemző ritmikai sajátosságok. Nem csoda tehát, ha úgy érezzük, e két sor zenéje annyira ismerős. A Párisban járt az Ősz című híres költeményt szólaltatja meg fülünkben: „Párisba tegnap beszökött az Ősz", „Füstösek, furcsák, búsak, bíborak" stb.
Borbás Andrea, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa szerint a kritikai kiadás nem ismeri ezt a verset. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne a szerzője Ady. Arra a kérdésre, hogy a táncrendbe írt bejegyzés tőle, vagy a család valamelyik tagjától, esetleg magától Miklóssy Bélától származik-e, csak írásszakértői vélemény deríthetne fényt.
A Miklóssy fiúk tragikus sorsa
A Nagy Háború kitörésekor Miklóssy Gyulának mind a négy fia, Béla, Dezső, Sándor és Gyula is a harctérre került. A fiúk haza iránti elkötelezettségét a legfiatalabb fiú, Gyula fogalmazta meg testvérének, Ágnesnek egy 1914-ben írott levelében.
Miklóssy Gyulának testvéréhez, Ágneshez írt levele
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Ezt írta: „Kedves Ágicám! Ne búsulj azon, hogy be kell mennünk, ugy sem lehet ezen már változtatni s utóvégre a hazáról van szó, azt védjük. Hát most már csak arra kérem az Istent, hogy ne hozzunk a magyar vitézségre szégyent, hanem mutassuk meg mind a négyen, hogy jó magyar család, jó magyar fiai vagyunk. Nem illik az egy magyar lányhoz, ugy elszontyolodni azért, ha a testvérei mennek a hazát védeni. Ne sírjál Ágikám! Gondolj arra, amit írtam! Szervusz! Csókol Gyula”.
S valóban, nem hoztak szégyent családjukra, hazájukra, mert hárman életüket áldozták a küzdelemben. Egyedül Gyula élte túl a háborút.
Először Dezső haláláról kapott értesítést a család. Miklóssy Dezső 1910-ben a Debreceni Királyi Törvényszéken joggyakornokoskodott.
Miklóssy Dezső fényképe 1910 körül
(Forrás: Déri Múzeum Fotótára)
(Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom czímtára 160. oldal 1911)
A háború kitörésekor Debrecen házi ezredének, a császári és királyi 39. gyalogezrednek lett egyéves önkéntese.
Az ezredet előbb a déli hadszíntérre küldték, majd az oroszok hadba lépésével átvezényelték az északi harctérre. Augusztus 20-án kapták meg a parancsot. „22-én Ferenchalomra menetelt, ahonnan szállítmányokra bontva vasúton Temesvár—Hódmezővásárhely—Nagyvárad—Debrecen—Csap—Sambor—Stryj vonalán Galíciába vitték” – olvashatjuk a nyomtatott ezredtörténetben. Valószínű, hogy az ezred bizonyos egységei csak később indultak útnak. Ezt a feltételezést támasztja alá Dezső szeptember 27-én Nyíregyházáról küldött tábori lapja édesapjának. „Nyíregyháza 914. IX/27. Kedves Édesapa! Mi épen aznap d.u. érkeztünk Debr-be, amikor édesapáék elmentek. Nagyon sajnálom, hogy nem találkozhattunk. Annának sürgönyöztem, hogy érkezem, de későn kapta meg. Még éjjel indultunk Debr.-ből s megyünk felfele. Nincs semmi bajom. Mindenkit csókolok. Édesapának kezeit csókolom. Szerető fia Dezső. Ezután új postacímünk lesz, de azt még nem tudom.”
Dezső Nyíregyházáról küldött lapja
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
A második lembergi csatát követően csapatainkat vissza kellett vonni. Az átfázott, átázott és kimerült legénység napok óta nem kapott meleg ételt, és már kenyere is elfogyott. Az útközben talált nyers burgonya- és répafélékkel — itt-ott némi gyümölccsel — kellett beérniük. Zuhogó esőben szeptember 22-én érték el Komanczát. Ekkor már jelentkeztek az első koleraesetek. Az ezredtörténet szerint a járvány ideje alatt (szept. 22—okt. 13.) az ezrednél meghalt 14 ember, kórházba utaltak, ill. falvakban hátra hagytak 1 tisztet és 679 közembert. Miklóssy Dezső is megbetegedett. Kassára a 20-as számú helyőrségi kórházba szállították. Itt hunyt el október 10-én.
A Miklóssy Dezső elhunytáról értesítő távirat. Címzettje Miklóssy Gyula
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
A kassai központi temető 14-es parcellájában helyezték nyugalomra.
Október 18-án Béla elhunytáról értesítették a rokonságot. A legidősebb fiú, Miklóssy Béla Hadadon született. A református kollégiumban érettségizett.
Miklóssy Béla IV. osztályos anyakönyvének egy lapja
(Forrás: Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára)
Felsőfokú tanulmányait ugyanazon a gazdasági akadémián folytatta, ahol édesapja is gazdász végzettséget szerzett. A hadműveletek megindulásakor a császári és királyi 39. gyalogezred I. menetzászlóaljának tartalékos hadnagyaként vonult be.
Miklóssy Béla a bevonuláskor
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
A kiképzést követően szeptember 1-jén vezényelték alakulatával az északi harctérre. Az I. menetzászlóalj 4. menetszázadába osztották be. Útban a harctérre 1914. szeptember 7-ei keltezéssel egy a skolei vasútállomást ábrázoló képeslapon küldött rövid értesítést édesapjának. „Kedves Édesapa! Nem tudom meg tetszik e kapni e lapot. Semmi bajom. Kezeit csókolja Béla”.
Október 17-én a VII. hadtestnek igen nehéz harcai voltak Blozew Gorny falunál.
Álcázott fedezék
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
A csapatok a hajnali szürkületet igyekeztek kihasználni, de eredménytelenül. „Egész nap tombolt a tűzharc, a leghevesebbre délután 2 és 3 óra között fokozódott, de az éjszaka sem volt csendesebb. Az oroszok este ½ 10-kor sűrű, egymásmögötti sorokban megrohamozták a falu menti állásokat, ezt éjfélkor megismételték, de mindannyiszor eredménytelenül. Ezután az ellenség tüzérsége eddig nem tapasztalt hevességgel lőtte védelmi vonalainkat. Elesett Miklóssy Béla és dr. U. Szabó Gyula tartalékos hadnagy” – örökítette meg az ezredtörténet.
A leírtaknak ellentmond a halotti anyakönyv bejegyzése, valamint a család által kiadott gyászértesítő. Ebben ugyanis az áll, hogy fronton szerzett betegségében Debrecenben hunyt el.
Miklóssy Béla gyászértesítője
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Ezt támasztja alá a Debreczen című lap október 20-i híradása is, amelyben beszámolnak a hadnagy temetéséről. A 33 éves korában elhunyt katonát október 18-án délután 4 órakor búcsúztatták. A család Hatvan utca 38. szám alatti házától bajtársai és a város lakóinak sokasága kísérte a gyászmenetet. A 39. gyalogezred zenekara egészen a temetőig gyászindulókat játszva búcsúzott egykori katonájától. A Kossuth utcai temetőben helyezték végső nyugalomra.
A Debreceni Magyar Királyi Gazdasági Akadémia hősi halottainak emlékműve Pallagon. Rajta az egykori hallgató, Miklóssy Béla neve
(Forrás: Miklóssy Éva Mária)
Négy fiúgyermeket hagyott árván. Az apa nélkül maradt család nehéz helyzetbe jutott. 1918-ban Béla öccse, Gyula – noha már menyasszonya volt – feleségül vette sógornőjét, vállalva ezzel a négy árva felnevelését. Házasságukból három közös gyermek is született.
A kép 1927-ben készült. Felső sor balról jobbra: Miklóssy Dezső, Miklóssy Kálmán, Miklóssy István, Miklóssy Béla. Ők Béla árván maradt gyermekei. Az alsó sorban Miklóssy Gyula és Bányai Mária házasságából született gyermekek: Magdolna, Sándor és Mária
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Az árva gyermekek támogatásába 1921-től Béla sógora, vitéz léczfalvi Bodor Sándor ezredes is bekapcsolódott.
1938-ban készült kép a hét gyerekről. A bal szélen ül dr. Miklóssy Béla, a jobb szélen Mária (Miklóssy Gyula és Bányai Mária első leánya), mögöttük az álló sor balról jobbra: Miklóssy Sándor (Gyula fia), Miklóssy Dezső, aki édesapja halála előtt egy héttel született, Magdolna (Gyula és Mária kislánya), Miklóssy Kálmán és Miklóssy István
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Miklóssy Sándor tanulmányait a Debreceni Református kollégiumban folytatta. 1905-ben végzett és tett érettségi vizsgát.
Az 1905-ben végzett nyolcadik osztályosok névsorának részlete
(Forrás: Debreceni Református Kollégium Évkönyvei – Hungaricana)
Ezt követően a jogi egyetemen tanult tovább. Ügyvédjelöltként vonult be a császári és királyi 32. gyalogezredhez zászlósi rangban. 1914. augusztus 14-én Budapestről küldött tábori lapot legkisebb húgának, Ágnesnek. Ebben a következőket írja a fiatal kadét:
A tábori lap első oldala
(Forrás: Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
A tábori lap második oldala
(Forrás: Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
„Kedves Ágicám! Magamról nem tudok semmi ujat írni, ha csak azt nem, hogy most már átvagyok helyezve a Marschbataillonhoz, így kilátás van rá, hogy hamarosan el fogok menni Bpestről – csak az még bizonytalan, hogy mikor – lehet, még a héten, lehet, hogy csak a jövő hónapban, attól függ minden, hogy mikor lesz szükség reánk. Nem is bánom, sőt örülök, hogy áthelyeztek, mert póttartalékos emberekkel háborúba menni = fél vereség, s itt a marschbataillonnál jól kiképzett emberek vannak, akik ismerik a kommandót s lehet velök dolgozni. Ha írsz, csak címezd a levelet az eddigi címemre, ha esetleg elmennék, úgy utánam küldik.
Sokszor csókol mindannyiótokat sz. bátyád Sándor.”
Érdekes része a levélnek a póttartalékosok harci felkészültségére tett megjegyzése: póttartalékos emberekkel háborúba menni = fél vereség. Vagyis igen alacsony harci értékkel bírónak írja le a póttartalékosokat.
Az ezred előbb a déli fronton harcolt. Sándor innen küldte 1914. szeptember 17-én kelt levelét húgának. A zárt levélben beszámolt arról, hogy ezrede a Szabácsnál vívott csatában kb. 400 halottat és 600 sebesültet veszített. Az ezred valószínű áthelyezéséről is említést tett.
1914. szeptember 17-én kelt levele
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Az ezredet szeptember elején az északi frontra irányították. Az ezredtörténet szerint az Újvidékről induló ezred négy zászlóalja Budapest, Miskolc, Mezőlaborc érintésével szeptember 2-3-án érkezett meg Szambokba. A 32-esek néhány egysége azonban még szeptember közepén is a szerb fronton tartózkodott. Ezt támasztja alá Miklóssy Sándor fentebb említett levele, amelyet szeptember 17-én írt testvérének.
Október 5-én a már zászlósi rendfokozattal bíró Sándor a II. menetzászlóalj 8. századának tisztjelöltjeként Ungvárról küldött édesapjának rövid üzenetet, amelyben értesítette, hogy egészséges, nincs semmi baja.
Ungvárról küldött lapja
(Forrás: Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Még október 14-én kelt lapja is arról számol be, hogy noha folyamatos harcokban vesz részt, eddig a sérülés elkerülte. „Kedves Édesapa! Idáig még nincs semmi bajom hál’ Istennek, a golyók jönnek mennek körültem, de ugy látszik az ördögnek se kellek…” A kék tintaceruzával írt lap aljára fekete grafittal írva az alábbi kiegészítés olvasható: „914. X/23-án nincs semmi bajom”.
Október 14-én keltezett tábori lapja
(Forrás: Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
November 2-án kelt levelében aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy nem kap otthonról híreket. Rosszat sejtett. Magáról írva beszámolt egy csodás megmenekülésről. Az egyik ütközet alkalmával gránát csapott le mellette. A repeszek a távcsövét találták el, ez mentette meg az életét. Hírt adott arról is, hogy szakaszával miként ejtett fogságba egy kozák lovascsapatot. Egy lándzsát és egy kardot megtartott hadizsákmányként. Arra is utalt, hogy feljebbvalói szerint november hónapban kellemes meglepetésben lesz része. Levelét az aggódás hatja át, mert másik három testvéréről nem tud semmit: „Dezsőről, Béláról és Gyuláról nem tudok semmit”.
November 2-án írt lapja
(Forrás: Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Miklóssy Sándor kiváló katona volt. A feljebbvalói által emlegetett meglepetés a kitüntetésre való felterjesztés volt. Bátorsága elismeréséül 1914. október 28-án javasolták a II. osztályú ezüst vitézségi érdeméremre, amelyet meg is kapott.
Miklóssy Sándor kézzel írt német nyelvű kitüntetési javaslata 1914. október 24. Jawora
(Forrás: Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
November 9-én az ezredet a Kárpátokból Orosz-Lengyelországba irányították. Aznap kelt utolsó levele, s akkor kapta kézhez édesapja levelét, amelyben Béla és Dezső betegségéről számolt be. Miklóssy Gyula nem akarta a teljes igazságot tudatni fiával, ezért csak bátyjai megbetegedéséről számolt be, időközben bekövetkezett halálukat nem említette. A hír nem érte teljesen váratlanul Sándort, hiszen egy ismerősétől, a cs. és kir. 32. gyalogezred főorvosától, Khoór Ödöntől már tudomást szerzett sebesülésükről. Levele végén édesapjának küld jókívánságokat: „Isten adjon Édesapámnak erőt és egészséget a csapások elviseléséhez, még minden jóra fog fordulni csak Istenben kell bízni. Kezeit csókolja sz fia Miklóssy Sándor".
November 9-ei lapja
(Forrás: Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
November 18-án 4 óra 30 perckor érték el a kitűzött menetcélt, Szborovyt. Az erőltetett menetelés a mocsaras, jeges, majd homokos utakon, sőt utak nélkül is, fagyos esőben és dühöngő szélben, rendkívül kimerítette a legénységet, úgyhogy nagyon sokan összeestek és visszamaradtak. „Ellenség útközben még nem mutatkozott, de a szborovy-i amúgy is rövid pihenőt — a menetelést 10 óra 30 perckor már ismét folytatni kellett — már megzavarta. Hét órakor észak felől, a helység közvetlen közeléből igen heves tüzelés volt hallható” – olvasható az ezredtörténetben.
Ebben az ütközetben veszítette életét a 13. század katonájaként Miklóssy Sándor. Bajtársai a közeli faluban, Novobreznicán a templom kertjében temették el. Mindössze 27 éves volt.
Halálának ténye az 1915. február 15-i veszteséglistán
Halálának körülményeiről egyik bajtársa, Seidner János 1915. január 24-én levélben számolt be édesapjának, Miklóssy Gyulának.
„Este kilenc órakor, vaksötétben egy falun mentünk keresztül, amelynek elhagyása után kb. 500 méterre (éppen egy hídon mentünk keresztül) iszonyú gyalogsági tüzet kaptunk. Számosan elestek, őrnagyunk pedig parancsot adott, hogy az országút jobboldalán támadjunk. (…) Mi rohantunk s közben – az oroszok igen távol levén – lefeküdtünk lélegzetet venni s elkezdtük az oroszokat lőni. Mellettem valaki folyton kiabált »Csak a villanásra fiúk, csak a villanásra!« Miklóssy volt, szokása szerint folyton buzdítva. Tovább durrogtattam. Egyszer aztán parancs jött a további nyomulásra. Fölugrok és kiáltok: »Gyere Miklóssy!« De ő szegény nem mozdult. Hamar ismét lefeküdtem, mert a golyók iszonyúan süvítettek. Oda csusztam s mondom: »Mi baj öreg?« s megsimítottam a fejét; kezem ekkor valami csontszilánkba akadt meg, kesztyűm pedig tele lett vérrel. Akkor már halott volt.”
Bajtársának, Seidner Jánosnak a levele, amelyben Sándor hősi haláláról értesíti Miklóssy Gyulát
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Szabó Magda is megemlítette a család szörnyű fájdalmát Régimódi történet című regényében: „Három nappal később, január 20-án a következő írás megy Oberrohrbachba Tichy Antalnak: »Szegény Miklóssyéktól ma jött gyászjelentés a harmadik fiúról, aki szintén hősi halált halt. A negyedik és utolsó fiú most van kiképzés alatt. Hogy lehet mindezt kibírni?«”.
Sándor halála fölötti megindultságának ad hangot dr. Szabó Sándor tartalékos hadnagy, a cs. és kir. 39. gyalogezred tisztje Miklóssy Ágnesnek 1915. február 13-án írt levelében. A fiatal hadnagy a háború kitörése előtt népszerű debreceni ügyvéd volt. A háború kezdetén a 39. gyalogezred tartalékos zászlósaként az első csoporttal indult a frontra, ám hamarosan megsebesült és kórházba került. Felgyógyulását követően ismét a tűzvonalba vezényelték. 1915. február 2-án érkezett a VI/2 menetzászlóaljjal a 39. gyalogezredhez a hocsai állásba.
Dr. Szabó Sándor hadnagy tábori lapja Miklóssy Ágnesnek
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
A megszólító és elköszönő formula alapján ő lehetett az az udvarló, akit gyengéd érzelmek fűztek a legkisebb Miklóssy lányhoz, Ágneshez. Vélhetően bátyjain keresztül ismerte meg Ágnest. Még a becéző nevet is átvette a testvéreitől: ő is Gyöngyvirágnak nevezte a lányt.
Dr. Szabó Sándor hadnagy a 39. gyalogezred századparancsnoka
(Forrás: Debreczeni Képes Kalendáriom. 1916. 99.)
A levél írása után két nappal a Gyárfás zászlóalj kötelékében harcoló fiatal hadnagy a Radivoj magaslatért folytatott küzdelemben hősi halált halt. Három hadnagy társával együtt a kisberezsnyei (ma Breznička, Szlovákia) temetőben helyezték örök nyugalomra.
Dr. Szabó Sándor gyászjelentése
(Forrás: Debrecen Református Kollégium Nagykönyvtára – Hungaricana)
Miklóssy Ágnest annyira megviselte a halála, hogy élete végéig nem ment férjhez. A családi hagyomány szerint mivel Ágnes nem tudott eljutni a kisberezsnyei temetőbe, ezért rá is emlékezve gyöngyvirágot ültetett testvérei sírjára.
A negyedik fiú, Miklóssy Gyula is önkéntesnek jelentkezett a háború kirobbanásakor. A császári és királyi 42. tábori ágyúsezredhez került. A tiszti iskolát az ausztriai Steyrben végezte.
Miklóssy Gyula katonaképe 1915. március 9-i keltezéssel
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Innen küldött több lapot is húgának, Ágnesnek. Szeptember 27-i levelében az alábbiakról számolt be: „Kedves Ágicám! Ma kaptam lapotokat s igen megörültem neki, mert már 10 napja nem kaptam hazulról egy sort sem s nyugtalan voltam. Én nekem nincsen semmi bajom. Az Ersatz batterie még marad. Az én általam vezetendő ágyú még nincsen itt. Mindég várjuk, s azt hisszük meg is jön pár nap múlva. Dezsőéknek nem tudom a címét, pedig nagyon szeretnék neki írni. A hangulat a legkitűnőbb köztünk, mind szeretne már menni a harctérre. Jó egészséget, Édesapa kezeit csókolja, titeket mind csókol szerető öcséd Gyula. Ha megkapom az első csillagot, lefényképeztetem magamat."
Gyula tábori lapjának első oldala
Gyula tábori lapjának hátoldala
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Október 31-én kelt levele már arról tanúskodik, hogy megkapta két bátyja halálhírét. Szép, vigasztaló gondolatokkal próbálja búsuló testvérét vigasztalni. „Gondold el ám, hogy most annyian haltak meg a hazáért s a mi két szegény bátyánknak is ez a halál jutott osztályrészül s ez vigasztaljon. Magyar földre betört ellenség kiüldözése közben kapta a halálos betegséget szegény Dezső s ugyanannak az ellenségnek a leveretése közben kapta a másik bátyánk Béla is a halálos betegséget.” Majd arról számolt be, hogy kihallgatáson szerette volna magát magyar ezredhez kérni, hogy közelebb legyen családjához. Ám a főhadnagya kereken kijelentette, hogy a tisztivizsgát itt kell letennie. A viszontlátásra a karácsonyi ünnepekig nem sok reménye van. Levelét a következőkkel zárja: „Írjál kedves Ági nekem egy pár sort. Az az egyetlen örömöm, ha hazulról levelet kaphatok. Az önkéntes iskola folyik, de csak úgy nagyjából 82-en vagyunk önkéntesek. Mindannyiótoknak jó egészséget kíván és csókol benneteket a sokat rátok gondoló öcséd Gyula.”
Gyula október 31-én küldött tábori lapja
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
A családfő nem akarta egyetlen életben maradt fiát is elveszíteni, ezért Gyula akarata ellenére elintézte, hogy legkisebb fiát leszereljék.
Dezső és Sándor hamvait a család 1917-ben hazahozatta, és április 23-án a Kossuth utcai temetőben helyezték őket nyugalomra.
Értesítés Miklóssy Dezső és Miklóssy Sándor hamvainak hazahozataláról
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Édesapjuk, fiai elvesztése feletti fájdalmában a munkába temetkezett. Minden erejét gazdasága fejlesztésére fordította. A megfeszített munka felőrölte erejét, és 1916. január 31-én távozott az élők sorából. Őt is a Kossuth utcai temetőben helyezték nyugalomra, ahol fiai pihentek.
A Szatmári Gazda nekrológjában így búcsúzott a gazdásztársadalom kiemelkedő alakjától: „Sírja felett a tél hideg szele végig sivit s a jó Miklóssy Gyula alussza örök álmát s várja hősi halált halt három fiával együtt a feltámadást, mely meghozza mindnyájunknak az örök békét és rávezet az egymást megértő együttműködésre. Isten vele!”
A Szatmári Gazda nekrológja
A temető felszámolásakor a fiúk földi maradványai a Honvéd temetőbe, vagy ahogyan a helyiek nevezik: a Hősök temetőjébe kerültek, és itt nyugsznak ma is. Sírjukra a család bronzból készült nemesi címerüket tetette.
A kép a Hősök temetőjében készült a három testvér újra temetésekor
(Forrás: Dr. Miklóssy Béla hagyatéka)
Fémtolvajok azonban ellopták azt a sírról. Hosszú ideig állt így.
A Miklóssy-fiúk sírja a debreceni Honvéd temetőben. Jól látható az ellopott címer helye
(Forrás: Magánarchívum)
Nyughelyük a Honvédtemető rekonstrukciója során megújult. Miklóssy Éva Mária, Miklóssy Béla unokája szívén viselte a hősi halottak sírjának eredeti állapotban való visszaállítását. A sírkövön kis réztábla hirdeti, hogy a címert a Carugi-Miklóssy család felkérésére Juha Richárd Munkácsy-díjas szobrászművész készítette el, amely 2019. június 22-én felkerült eredeti helyére.
Sírjuk a Honvédtemető felújítása után
(Forrás: Miklóssy Éva Mária)
„Dicsőség a magasságban,
Dicsőség az erős Istennek.
Isten földje ringassa lágyan
Testvéreink, a hősöket,
Kiket villáma döntöget
S kik már a harcban elpihentek.”
(Gyóni Géza: Dicsőség a magasságban)
Nagy hálával tartozom Miklóssy Éva Máriának, aki a Mikóssyakra vonatkozó képi és írott forrásokat elküldte a számomra, valamint Ady rokoni kapcsolatainak feltérképezésével, s a családfa összeállításával a segítségemre volt.
Köszönettel tartozom a Miklóssy fiúkról készült képekért Szabó Anna Violának a Déri Múzeum Fotótára vezetőjének.
Felhasznált források:
- Budapest volt házi ezredének a cs. és kir. 32. gyalogezrednek története (Budapest, 1930). (Arcanum Digitális Tudománytár)
- Czeizel Endre: Ady Endre családfájának és sorsának értékelése
- Debreczeni Képes Kalendáriom 1911.
- Debreczeni Képes Kalendáriom. 1916.
- Debreceni Református Kollégium Évkönyvei. (Hungaricana)
- Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára. Gyászjelentések. (Hungaricana)
- Debreczeni Ujság 1902. január 17. 4. o.
- Déri Múzeum gyűjteménye
- Dr. Szabó Sándor 39-es tartalékos hadnagy
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok (Arcanum Digitális Tudománytár)
- Lépes-Mátéfy: A cs. és k. báró Hötzendorfi Kondrád Ferenc tábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborús története 1914 – 1918. (Arcanum Digitális Tudománytár)
- Dr. Miklóssy Béla hagyatéka
- Szabó Magda: Régi módi történet
- Szatmári Gazda. 1916. február 5. 1. o. (Hungaricana)
- Sopron Anno
- Topor István: Minden anya hazavárja a fiát
- Veszteséglisták
