A háborús tanulóifjúság tanulmányi eredményeinek változása a Kalocsai Érseki Főgimnázium tükrében

2019.10.24. 07:00 :: Nagy Háború szerkesztőség

Az első világháború nem csak a hátország rendjét, stabilitását kezdte ki, de változást idézett elő a társadalmi normák helyzetében is. Az újabb és újabb sorozások, illetve az egyre nagyobb veszteség híre átformálta a gondolkodást. Többek között ennek tudható be, hogy a fiatal, gimnazista korosztály tanulmányi eredménye, magatartása is jelentősen átalakult a háborús tanévekben. – Szabó Róbert, az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem szakos hallgatójának írása egykori középiskolája, a Kalocsai Érseki Főgimnázium példája alapján mutatja be ezt a változást.

 

A változások tendenciáinak és azok okainak megismerése előtt vessünk egy rövid pillantást régi középiskolámra, a Kalocsai Érseki Főgimnáziumra, amely mintaként szolgált a jelen írásomban tárgyalt probléma vizsgálatához.

A Kalocsai Érseki Főgimnázium alapításának története a XVIII. századra nyúlik vissza. Ekkor ugyanis gróf Batthyány József kalocsai érsek (1760–1766) feladatául tűzte ki a „vallásos érzelmek felélesztését” a lakosság, főként az ifjúság körében. Ebből a célból alapította meg a kalocsai gimnáziumot (1765. június 12.), amelynek vezetését a piarista rend irányítására bízta. A kegyesrendi atyák 1860-ig felügyelték a gimnáziumot, amikor Kunszt József kalocsai érsek (1851–1866) nyomására „őrségváltás” következett be, és az irányítás a jezsuiták kezébe került. Az ő vallásosságuk hatotta át az iskola szellemiségét az 1948-as államosításig.

A gimnáziumban zajló színvonalas oktatói-nevelői munka eredményességét támasztja alá, hogy a századfordulón kb. 450–550 gimnazista tanulóval kellett számolni, akiknek többsége (kb. 60%-a) nem a helyi (Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye), hanem a szomszédos területekről (Bács-Bodrog megye, Tolna megye) érkezett. Ugyancsak az iskola rendkívüli sikerességére utalt, hogy a tanulók zöme valamilyen arisztokrata (gróf, báró), nemesi család tagja volt, és közülük többször fordultak elő az intézetben tanuló „testvérdinasztiák” is. Ennek megfelelően a szülők foglalkozását tekintve az első helyen a földbirtokos családok álltak, amelyeket az iparos, tisztviselő és értelmiségi rétegek követtek. Ugyanakkor, az érettségit tett tanulók pályaválasztása tekintetében az egyházi, a jogi, a tanári-tanítói, illetve a katonai és a kereskedelmi orientáció volt a leggyakoribb (ezek közül is első helyen szerepelt a választott papi és szerzetesi hivatások száma).

Kalocsai diákok az érseki kertben Kalocsai diákok az érseki kertben
(Forrás: Stefáneum 17. szám, 1914. augusztus)

A gimnáziumban jellemző értékelési rendszert tekintve érdemes megjegyezni, hogy a századfordulón négy alapfokozatot (minőség szerinti csökkenő sorrendben 1, 2, 3, 4) különböztettek meg, amelyeket az „?”, „??” stb. jelöléssel, figyelmeztető céllal árnyaltak. Ennek megfelelően a növendékek naponta kaptak szóbeli-, hetente pedig írásos értékelést. Emellett, minden hónap végén, miután a tanári kar összegyűlt tanácskozni, a diákok szülei is kaptak értesítést, tantárgyankénti lebontásban. A havi megjegyzéseken kívül, a tanév időtartamának egyharmada (karácsony), illetve kétharmada (húsvét) körül egy nagyobb jelentőségű értesítést is megküldött az iskola.

Ezek alapján megfigyelhető, hogy a gimnáziumi tanulók tanulmányi eredménye az első világháborút megelőző években, évtizedekben egy viszonylag stagnáló tendenciát mutatott. Ez az állapot azonban az első világháború kitörésével (1914. július 28.) megváltozott. A tanulmányi eredmények változása először az első háborús tanévben, vagyis 1914–1915-ben mutatkozott meg. Jelentős javulás következett be ugyanis a tanulmányi eredményekben az 1911–1912 és az 1913–1914. közötti tanévekhez képest.

E változást befolyásolhatta egyrészt az, hogy a háború pozitív hatásaként, mélyült az ifjúságban tapasztalt erkölcsösség, illetve a vallási hitélet is megerősödött. Háború idején ugyanis általános tapasztalat, hogy az otthonmaradt családtagok a szenvedés és halál közelsége miatt Istenhez fohászkodnak. Nem volt ez másképp az első világháború kezdetén sem: alig volt valaki, aki ne aggódott volna családjának legalább egy, vagy akár több hadbavonult tagjáért. Sőt, sokaknál már az első háborús tanévben előfordult hősi halál, ami jelentősen rányomta bélyegét a tanulók gondolkodására. Ezt igazolják Badics Ferenc budapest-vidéki tankerületi főigazgató szavai, aki szerint „a nagy idők [ti. világháború] eseményei s ezek családi vonatkozásai olyan érzelmi hatásokkal s [...] olyan tapasztalatokkal gazdagították, amelyek [a tanulók magatartását] általában komolyabbá érlelték...”. Feltételezhető tehát, hogy a diákság felismerte, csak azzal segítheti az életüket a fronton feláldozó apák és fivérek hősies küzdelmét, ha eredményesen tanul és becsületes, kötelességtudó módon viselkedik anyjával és tanáraival szemben. A (még nem sorköteles korú) tanulók megérthették, hogy az imádkozáson kívül nem sok mindent tehetnek szeretteikért, ezt viszont igen. Ezen túl természetesen nem szabad megfeledkeznünk a társadalmi szolidaritás olyan megnyilvánulásairól, mint a segélyező vagy gyűjtési akciókban, illetve a hadikölcsön-jegyzésben való részvételről, amely a tanulóifjúság áldozatvállalásának anyagi oldalára vonatkozott.

Díszkivonulás a székesegyházből az uralkodó neve napján Díszkivonulás a székesegyházből az uralkodó neve napján
(Forrás: Stefáneum 21. szám, 1916. augusztus)

Másrészt, a látványos javulást elősegíthette a háború kezdeti szakaszára jellemző általános lelkesedés. A szarajevói merényletet követően szinte mindenki egyetértett abban, hogy a Szerbia elleni háború nem csak jogos, de igazságos is. Számos esetben találunk arra példát, hogy a még nem sorköteles korú tanulók kérték bevonulási kérelmük engedélyezését. Például a kalocsai gimnázium VIII. osztályos, ám még nem sorköteles korú tanulója, Podmaniczky Attila levélben kért bevonulási engedélyt az intézet igazgatóságától. Sőt, Oláh Gábor, a debreceni reáliskola helyettes tanára még arról is beszámolt, hogy egy igen lelkes, V. osztályos tanuló elszökött a katonákkal, és Lembergből kellett „visszatranszponálni”. Ez a magatartás ugyanakkor befolyásolhatta nemcsak a hadviselésre alkalmatlannak nyilvánított osztály- és évfolyamtársak, hanem az alsóbb osztályok tanulóinak gondolkodását is. A lelkesedés ugyanis olyan motivációt nyújthatott mások számára, ami elősegíthette a magatartás és a tanulmányi eredmények javulását, hiszen a tanulók már saját osztálytársaik példáján keresztül tapasztalták meg a háborús helyzet komolyságát.

A második háborús tanév, 1915–1916 eredményei szembeállíthatóak 1914–1915 javuló tendenciájával, hiszen a tanulóifjúság szorgalma ekkor hanyatlásnak indult. E tendenciában szerepet játszhatott az a morális romlás, ami az apák nagyszámú bevonulása miatt következhetett be. Az anyák a férfiak távolléte miatti fokozott elfoglaltságuknál fogva ugyanis nem tudták a korábbiakban tapasztalt módon fegyelmezni gyermekeiket, ezért az apák gyakran a tanári kartól kértek segítséget. Ezzel kapcsolatban az 1915–1916-os Főgimnáziumi Értesítő például úgy fogalmazott, hogy az apák, „mihelyest rövid szabadságra haza jöhettek [a frontról], azonnal meglátogatták gyermekeiket, kérdezősködtek felőlük tanáraiknál, kérve kérték, egyesek különösen, hogy legyenek őhelyettük gyermeküknek atyjuk...”

Stephaneum fúvoszenekara A Stephaneum fúvószenekara korabeli képeslapon
(A szerző tulajdona)

Eközben viszont változások mentek végbe az ország háborús hozzáállásában is: a lelkesedés a második háborús tanévre már mindinkább alábbhagyott. Emiatt, míg 1914–1915-ben a tanári kar is határozottabban, „önfeláldozó buzgósággal” látott hozzá az ifjak neveléséhez, a háború elhúzódása a már így is fokozott teljesítményt felmutató pedagógusok kifáradásához vezetett. Ugyanakkor, mivel a tanítók, tanárok felét már az első háborús tanévben behívták, a hadbavonultakat helyettes tanárokkal igyekeztek pótolni. Amennyiben nehézséget okozott ennek kivitelezése, előfordult, hogy egyes tanárok képzettségüknek nem megfelelő tárgyak oktatását is vállalták, hogy orvosolják a tanárhiányt. Ez viszont a tanítási szakértelem csökkenését eredményezte. Utóbbira sor került a kalocsai intézetben is, ahol az 1915–1916. tanévben már a 18 rendes tanár mellett 3 óraadó és 1 helyettes tanár működött a korábbi 20 szerzetes és 2 világi tanár helyett. Erre azért volt szükség, mert a behívások miatt a gimnázium I.b és II.a osztályában a földrajzot nem szakember tanította.

Ezentúl, szerepet játszhatott a romló eredményekben még az is, hogy a szorgalmi idő az első két háborús tanévben jelentősen megrövidült: a háborús hátországot érintő gazdasági nehézségek következtében ugyanis a tanév később kezdődött és előbb fejeződött be. A Kalocsai Érseki Főgimnáziumban például már az 1914–1915-ös tanév is egy hónappal rövidebb lett, hiszen a megszokottnál (szeptember eleje – június vége) egy héttel később kezdődött (1914. szeptember 7.) és három-négy héttel előbb fejeződött be (1915. május 22.). Beszámolók szerint ez együtt járt azzal a jelenséggel, hogy a gimnázium I. osztályosainak körében a megszokottnál több volt a gyengébb felkészültségű növendék.

A második háborús tanévre ugyanakkor változás állhatott be a tanulóifjúság gondolkodásában is, ami a háborús közbeszéd iskolai életbe való belefolyásának irányíthatatlanságával függhet össze. Általánosan is jellemzővé vált ugyanis a tanulóifjúság körében a frontesemények esélyeinek latolgatatása és az utánuk való izgatott várakozás, sőt az idősebbek kedvelt szórakozási formája a háborús hírek olvasása és értékelése lett. Ez negatív módon befolyásolta a fiatalabbak gondolkodását, és hatással lehetett azok teljesítőképességére is. Ezen túl a gyakori sorozások és az előre meghirdetett bevonulások izgatottá tették az érintetteket, tanulás tekintetében esetleg demotiválhatták őket, sőt az alkalmatlannak nyilvánított vagy nem sorköteles korú tanulóifjúság magatartását is befolyásolták (háborús pszichózis jelensége).

Diákok keceli „hadgyakorlata”, táborozása Diákok keceli „hadgyakorlata”, táborozása
(Forrás: Stefáneum 20. szám, 1916. február)

A harmadik háborús, 1916–1917-es tanévben már általánosan is jellemző tanulmányi hanyatlás következett be. Ennek egyik elsődleges oka a tanulók számának megnövekedése lehetett. A román hadüzenetet (1916. augusztus 27.) követő betörés következményeként ugyanis a fővárost és a „biztosabb megyéket” (Arad, Csanád, Békés, stb.) elözönlötték az erdélyi menekültek. Mivel közöttük nagy számban voltak középiskolások is, meg kellett oldani, hogy ideiglenes lakhelyükön kezdhessék meg az új tanévet. A probléma fontosságát jelzi, hogy 1916. október 25-én Badics Ferenc tankerületi főigazgató szerint már több száz menekült tanulót vettek fel a budapest-vidéki tankerület iskolái. Ehhez az iskolák egy része szervezetten került áttelepítésre. Az új helyzettel az volt a legnagyobb probléma, hogy a menekültáradat rendkívüli nyugtalanságot váltott ki a tanulóifjúság és a tanári kar körében is. Ez ugyanis lehetetlenné tette a rendes tanítást, miközben az ifjúság számának növekedése miatt fokozott éberséggel kellett fenntartani a fegyelmet és a rendet.

A tendencia másik feltételezett okát a mind súlyosabbá váló nyersanyaghiány szolgáltatta, ami többek között a vasúti közlekedést is megnehezítette. A vasutat folyamatosan igénybe vette a háborús esztendőkben a sok millió katona, ló, illetve lőszer, élelmiszer és takarmány szállítása, így elsősorban a frontvonatok zavartalan közlekedését kellett biztosítani a személyszállító járatok helyett, melyek zömét be is szüntették. Emiatt a vonatok túlzsúfoltak voltak, és 1917-ben már igen rendszertelenül jártak: nem volt ritka a 2–3 órás késés sem. Ez súlyos következményekkel járt a tanulóifjúság viselkedésére nézve. A távolabbról bejárók vonattal csak több órás késéssel tudtak közlekedni, a rendkívül hosszú várakozási idő alatt a tanulók a nap legnagyobb részében csak kószáltak tanulás helyett. A kalocsai intézet vonatkozásában e szempont különösen fontos, hiszen tanulóinak túlnyomó része (a nem kalocsaiak aránya 75% volt) kollégista volt. Közvetlen példa is adódott erre, amikor – bár a húsvéti szünet vége 1917. április 16-a volt –, egyes tanulók csak néhány nap késéssel érkeztek vissza az intézetbe. Ekkor, annak ellenére, hogy késésük kapcsán a vasúti közlekedés nehézségeire hivatkoztak, a tanári kar az iskolai hiányzás, s így a tanulás elmulasztása miatt kevésbé volt megértő, és keményen megdorgálta őket.

Ugyancsak általánosságban érintette a tanulóifjúságot az, hogy a vasúti mozdonyok és vagonok katonai igénybevétele miatt a szén- és faszállítás szinte lehetetlenné vált. Emiatt kellett több intézetben egy-egy napra igazgatói szünetet engedélyezni. Sőt, a tanév hasonló okokból csak 1916 októberének elején vette kezdetét, mégjobban megrövidítve a tanév hosszát.

Az utolsó, 1917–1918-as háborús tanév egyértelműen romló tendenciát mutatott, amely az előző tanévek betetőződéseként értelmezhető. A tendencia okaként egyrészt az feltétezhető, hogy 1917 második felében a már említett fűtőanyaghiány mellett rendkívül súlyossá vált a világítóanyag hiánya is, ami hatással lehetett a tanulók iskolai teljesítőképességére. E nyersanyagok hazai készletének nagysága a háborús helyzet függvényében változott: az 1914–1915-ben előbb elveszített, majd az 1915-ös gorlicei áttörést követő nyári hadjárat során visszafoglalt orosz-lengyel területek importja fedezni tudta a háború egyre növekvő igényeit. A román hadüzenet (1916. augusztus 27.) azonban ismét súlyos gondokat okozott, mert az elpusztított román petróleumkutak helyreállítása hosszú időt vett igénybe, miközben az ország szénben leggazdagabb vidéke (Zsil-völgye) kiesett a széntermelés alól. S habár ez az állapot csak ideiglenes volt (4 hónap), az ország 1917 januárjában már megérezte a fűtő- és világítóanyag hiányát, amely probléma az 1917–1918-as tanévre vált igazán súlyossá.

Míg országos szinten korlátozni kellett többek között a reklámvilágítást, illetve a boltok, szórakozóhelyek világítását, addig a leküzdhetetlen hiányt az iskolákban új órarend bevezetésével próbálták orvosolni. Az intézkedés következtében csak a délelőtti négy tanórát tartották meg 12 óráig bezárólag, a délutániakat már nem, abból a célból, hogy a délutáni világosságot a tanulók a tanulásra fordíthassák. Sőt, a Kalocsai Néplap még arról is beszámolt (1918. március 23.), hogy spórolás céljából a jezsuita vezetőség a kivilágítás teljes mellőzését rendelte el az intézeti templomban, a lap szerint humorosan arra hivatkozva, hogy „a világítás hiányát pótolja majd az annál nagyobb számmal összesereglő hívek szívében élő mélységes hit s a föltámadt Úr Jézus iránti szeretet”. A fűtő- és világítóanyag hiányának egyik következménye így az lett, hogy a fűtetlen és megvilágítatlan lakásokban (és iskolákban) a tanulók még kevésbé tudtak a tanulásra összpontosítani.

táblázat

A tanév másik nehézsége azzal volt összefüggésben, hogy az újabb és újabb korosztályok behívása fokozta a munkaerőhiányt – többek között – a mezőgazdaságban, aminek következtében az öregek, nők és gyermekek feladata lett az otthoni kisgazdaságok és/vagy kisvállalkozások kezelése is. A munkára fogott hadifoglyok ugyanis nem voltak elegen, hogy a fronton harcoló férfiakat helyettesítsék. A probléma természetesen már korábban, az 1915–1916-os tanévtől megjelent, az idő múlásával azonban egyre súlyosabb lett. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1917 nyarán már rendeletileg tette lehetővé a tanulók hiányzásait a következő tanévre, amennyiben azokra a gazdasági munkák miatt került sor. Sok család számára viszont már ez sem volt elegendő: tovább rontotta a tanítás hatékonyságát, hogy a megélhetési nehézségek miatt egyre magasabb lett a magántanulók száma. Az ekkorra már állandósuló áruhiány és infláció következtében ugyanis az élelmiszerek is megdrágultak, s a szülők inkább kivették gyermekeiket az iskolából, és magántanítóknál helyezték el őket falun, annak érdekében, hogy ne kelljen fizetni a drága városi ellátást.

táblázat

E lehetséges magyarázatokat a teljesség igénye nélkül gyűjtöttem csokorba. Ugyanakkor, a megfelelő kontraszt érdekében, a jeles osztályvizsgával, illetve kettőnél több elégtelen osztályvizsgával rendelkező tanulók arányait az országos statisztika mellett a Kalocsai Érseki Főgimnázium tanulóinak eredményeivel hasonlítottam össze. A diagramok is jól szemléltetik, hogy az országos eredmények tendenciái megegyeznek a kalocsai intézet tanulmányi eredményének változásaival. Két szempontból viszont eltérést tapasztalunk helyi viszonylatban.

Ezek közül az első, hogy a tanulmányi eredmények romlása a kalocsai intézetben már az 1915–1916-os tanévben jelentkezett, míg országosan csak 1916–1917-ben ütötte fel a fejét. Ennek egyik lehetséges magyarázata egyrészt az lehet, hogy Kalocsán a tanév az országos helyzethez képest is jelentősen megrövidült, hiszen a rendes és az időközben beiktatott rendkívüli szünetek száma és hossza megnőtt. Másrészt, szintén alátámasztható, hogy a kalocsai intézetben a tanárok behívása következtében a földrajzot már nem szakember tanította, ami szintén ronthatta a tanítás hatékonyságát. Ugyanakkor az, hogy Kalocsán a tanulmányi eredmények romlása a második és harmadik háborús tanév között kevésbé volt jelentős, mint országosan, összefügghet az Erdélyből érkező menekültek kérdésével. A kalocsai intézetre vonatkozóan ugyanis nem áll rendelkezésre forrás, miszerint az iskola erdélyi menekülteket fogadott volna be, miközben az országosan jelentkező tanulmányi hanyatlás mögött főként ez a jelenség feltételezhető. (Előbbi állítást támasztja alá a kalocsai gimnázium értesítőinek kimutatása, amelynek értelmében a vizsgált tanévben az Erdélyből származó tanulók arányában semmilyen változás nem figyelhető meg.)

Az utolsó háborús tanévben a jelesek kiemelkedő aránya Kalocsán összefügghetett a háborús találmányként még 1915 tavaszán bevezetett hadiérettségi rendszerével. Az egyszerűsített (csak szóbeli részből álló) érettségi vizsgán ugyanis előfordult, hogy a bevonuló tanulók kedvezőbb elbírálást, jobb érdemjegyet kaptak, mint amit valójában érdemeltek volna. Ugyanis, annak ellenére, hogy a vizsgáztatók tisztában voltak a sorköteles tanulók gyenge felkészültségével, tekintettel kellett lenniük arra, hogy közöttük felbukkantak többszörösen kitüntetett katonák, altisztek és tisztek is. Emiatt a vizsgáztatók szolidárisak lehettek a hadiérettségin résztvevő tanulókkal. Természetesen, a hadiérettségit már az előző háborús tanévekben is megtartották, 1917–1918-ban viszont erre már három ízben is sor került. Ennek nyomán például a kalocsai gimnáziumban majdnem duplájára nőtt a hadiérettségit tett tanulók száma: 22 főre az 1916–1917-es tanévben hadiérettségit tett 13 tanulóval szemben.

1 komment

Címkék: diákok hátország Kalocsa hadiérettségi

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr115246410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BartókBéla 2019.10.30. 14:26:59

Gratulálok a szerzőnek.Nagyon sok munka lehet ebben a tanulmányban. Izgalmas téma a Nagy Háború és az iskola kérdése, külön menüpont is lehetne a blogon, hátha ezzel közelebb lehetne hozni a korabeli érzéseket, gondolatokat a mai iskolásokhoz.
Vagy több ilyen elemzésre lenne szükség valamilyen pályázat keretében (pl. "Iskolám elődje a Nagy Háború idején" címmel) ha valami inspirálhatná a mai tizenéveseket egy rövid de mély kutatásra.
(Úgy gondolom azonban, hogy nem könnyű és nem is lehet 100 után racionálisan megmagyarázni a tanulmányi eredmények hullámzását, mert a jövő történészei sem foghatnak majd mindent az Instagramra, Whatsapp-ra...)
Mindig van szubjektivitás az osztályzatokban, ami nem segíti az objektív történelmi elemzést.Az osztályismétlések, magántanulói viszonyok okait sem ismerhetjük meg mindig a régi értesítőkből.
Szerintem a diákok kortól függetlenül (pl. Francois Villon) mindig hasonlóan viselkednek, lelkesednek, lázadnak,szorgalmasan tanulnak vagy kerülik az iskolát, társadalmi és politikai válságok, háborúk, rendszerváltások idején pedig ez százszorosan igaz.
Akár a kalocsai jezsuitákról, akár a szegedi piaristákról van szó...

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása