1914. november 16-án katonaorvosunk zászlóalja az előző napokban elfoglalt Valjevo melletti Ugristje magaslaton táborozik. Másnap Bogatić falucskába vezénylik az alakulatot. Az állandóan szakadó hóban alig találnak alkalmas szálláshelyet, tüzelőt, s várják a beígért felszerelést, élelmet, de csak a postát kapják meg. Hősünk magától Potiorek táborszernagytól, a szerbiai erők főparancsnokától kap táviratot...
A 2019 októberének végén megrendezett 64. Belgrádi Nemzetközi Könyvvásáron ismerhette meg a történészszakma és a hadtörténelem iránt érdeklődő nagyközönség a Szerb Királyság első világháborús katonai és polgári emberveszteségeinek összeírása (Попис војних и цивилних губитака Краљевине Србије у људству у Првом светском рату) című kiadványt. A 14 kötetes kiadvánnyal Szerbia Védelmi Minisztériuma egy évszázados adósságot kívánt – ha részben is – törleszteni. Az első világháborút lezáró 1920-as béketárgyalásoktól napjainkig ugyanis most jelent meg először olyan kiadvány, amely az egykori – a háborút a győztesek oldalán befejező – balkáni ország emberveszteségeinek „név szerinti” rekonstruálására törekszik.
A Bejlevina magaslat elfoglalását követően, 1914. november 12-én hajnalban megindul katonaorvosunk alakulata a Valjevo felé hátráló szerbek után. Egyik havas hegytetőt a másik után másszák meg. A nagyváradi 37-es zászlóaljnak kell elfoglalni az erősen megszállt Glavica magaslatot, ahonnan minden mozgásra azonnal géppuska tűzzel reagálnak. Ezt követi a Visoka. A szakadatlan előrenyomulás közben Valjevo felől menekülő szerb gyerekekkel, öregekkel és a bakákat lázba hozó nőkkel is találkoznak…
Cserven Tibor olvasónkat öt éve foglalkoztatja nagyapja első világháborúban hősi halált halt testvérének a története. Egyéni kutatása eredményre vezetett: az elmúlt években sikerült megtudnia Fülöp Máté halálának a körülményeit és megtalálnia az olaszországi Proseccóban a végső nyughelyét. Szerkesztőségünknek 2019-ban küldött írásában összefoglalta a kutatásai addigi eredményeit.
A Bejlevina magaslat oldalában teljes káoszban töltött 1914. november 10-ei éjszakát követően a világosban rendeződnek a 3. hegyi dandár zászlóaljai. A segélyhelyen lehet igazán érzékelni a fejetlen éjszakai támadás borzalmait. Egész nap, majd november 12-re virradó éjszaka is válogatás nélkül kezeli ezredorvosunk és medikusa az eléjük kerülő sebesülteket. Közben szerb tüzérségi tüzet is kapnak…
Az első világháborúban harcoló magyar származású amerikai katonákat bemutató sorozat előző részében megismerkedhettünk Alex Arch, azaz Ács Sándor őrmesterrel, aki az első amerikai lövést leadó tüzérüteg parancsnoka volt. Ácsról azt írták, ő húzta meg a 75-ös ágyú zsinegét, amivel megadta az „alaphangot” az amerikai részvételnek a háborúban. Volt azonban még egy magyar a 6. tábori tüzérezred C ütegében, aki szintén részt vett ebben a történelmi jelentőségű akcióban, Louis Varady, azaz Várady Lajos. Ebben a cikkben vele ismerkedhetünk meg.
Az 1914. november 7-ei sikeres drinai átkelést követően hamarosan megindul katonaorvosunk alakulata Szerbia belseje felé. Hadifoglyoktól értesülnek, hogy a szerb hatóságok a magyarok kegyetlenkedésének a hírét terjesztik, s menekülésre szólították fel a lakosságot. Az elhagyott településeken húsban, rakiában és jabukában nem szenvednek hiányt, sóban és kenyérben annál inkább. November 10-re új parancsot kapnak: a 3. hegyi dandár élén haladva a nagyváradi 37-es zászlóaljra vár a Valjevo előtti utolsó jelentős magaslat, a Bejlevina elfoglalása.
Kedves olvasóink! 2011 óta minden évben december 31-én visszatekintünk az eltelt esztendőre, és megosztjuk a statisztikák alapján összeállított legnépszerűbb posztok 12-es listáját. Így teszünk most is, és reméljük, velünk együtt újraolvassátok a számotokra érdekesebb írásokat, esetleg találtok olyan cikket is, amit még nem olvastatok. A 2019-es év legnagyobb közérdeklődést kiváltó írásai az úzvölgyi temetőről szóltak - talán nem véletlenül -, ezek mindegyike felkerült a legolvasottabb 12 közé. Természetesen az idei best of mellett közzétesszük a blog 2010-es indulása óta eltelt időszak örök ranglistáját is. 2020 lesz az az év, amikor a Nagy Háború Blog 10 éves fennállását ünnepli. Már mi is nagyon várjuk! :) Barátainknak, olvasóinknak köszönjük, hogy ez évben is velünk voltak, olvastak, írtak, kérdeztek, kiegészítettek, építő kritikát mondtak, vitatkoztak, ötleteltek, meghívtak, és nem utolsó sorban köszönjük szerzőinknek a posztokat, tanulmányokat, valamint önkénteseinknek az önzetlen munkát. Boldog új évet, tartsatok velünk jövőre is!
1914. november 6-áról 7-re virradóra Bratunac településnél a III. hegyi dandár drinai átkelését irányító Rizetti alezredes a számukra kijelölt, de a szerbek által belőtt helytől 400–500 lépésre délebbre irányítja a csapatokat. Az éj leple alatt sorra indulnak neki a zászlóaljak a víznek. A halálos félelemben várakozók semmit sem tudnak az előttük haladókról. Egyre fogynak a csónakok és az utászok. November 7-én reggel háromnegyed 6-kor kerül sor ezredorvosunk nagyváradi 37/IV-es zászlóaljára, hogy csónakba szálljon…
2019 december elején jelent meg Suslik Ádámmal közös munkánk, „A Monarchia katonája – Schamschula Rezső tábornok élete” című könyv. A kötetben a tábornok életrajza mellett – mivel attól nehezen elválasztható – nagy hangsúlyt kap a 41. honvéd gyaloghadosztály világháborús hadtörténete is. Ebből következik egy rövid írás a tábornok és a hadosztály (bár akkor konkrétan csak megerősített dandár) első háborús karácsonyáról, ami a könyv alapján, helyenként annak szövegét átvéve készült.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek