1916-ban a csehországi Kuttenbergben (ma Kutná Hora, Csehország) töltötték a húsvétot a császári és királyi egri 60. gyalogezred pótzászlóaljának katonái. Több mint egy éve állomásoztak ott közbiztonsági okokból, miközben az ottani cs. és kir. 21. gyalogezred katonái Egerben készültek fel harctéri szolgálatukra. Nemigen feledtette velük a hazai emlékeket a távoli város ódon hangulata, sem a pomlázka nevű különös cseh húsvéti népszokás. A hatvanasok kuttenbergi húsvétjáról szólt egy 1916. április 28-án írt levél, amely megpróbálta lefesteni a magyar katonák csehországi környezetben eltöltött ünnepét.
1916. március végén, húsvét előtt három héttel jelentette be Eger város tanácsa, hogy a csehországi kuttenbergi állomásparancsnokság kérésére a hevesi megyeszékhelyről oda helyezett császári és királyi 60. gyalogezred pótzászlóalja részére az ünnepek alkalmából hazafias gyűjtést rendez. Ez azt jelentette, hogy két egymást követő vasárnap kijelölt vezetők ellenőrzése mellett gyűjtőkocsik jártak körbe a városban házról házra és húsvéti ajándékokat gyűjtöttek a magyar katonák számára.
Az Osztrák Vöröskereszt húsvéti levelezőlapja
(Forrás: postalhistoryworld.com)
A kuttenbergi parancsnok azt is felsorolta, mire lenne szükségük a bakáknak. Az élvezeti cikkek között dohányt (kapadohányt) szivart, cigarettát, cigarettapapírt, cseréppipákat, gyufát említett gondolva az egri dohánygyár termékeire. Élelmiszerekből csokoládét, bort, rumot, teát, kockacukrot, pálinkaféléket, cakes–et (kekszet), birsalmasajtot vártak, de a hétköznapi használati tárgyak listája már azt bizonyította, hogy egyszerűbb eszközök is hiányoznak a csehországi laktanyából. Zsebkendő, szappan, gyertya, hajnyírógép, nagyon olcsó zsebkés, mosdószivacs, fogkefe, fésű, irón (ceruza), de a closet (WC) papír is hiánycikknek számított. Pénzt is lehetett küldeni, amit a gyűjtőkocsik vezetőinek, vagy az egyik egri segédjegyzőnek kellett átadni április 8-ig.
Kutná Hora (Kuttenberg) a Cseh Köztársaság mai térképén
(Forrás: maps-czech-republic.com)
Április 2-án vasárnap azonban még nem tudták megszervezni és elkezdeni az akciót, de 9-én már 8 szekér indult el Egerbe, a begyűjtött tárgyak pedig a Halaspiactéri állami elemi iskolában (ma: Lenkey János Általános Iskola) berendezett hatósági üzletbe kerültek, ahol egy városi tisztviselő vette át azokat. Az akciónak szép eredménye lett, mivel egyrészt összegyűlt több mint 2300 korona, másrészt 2 hektoliter bor, sok dohánytermék, borotvák, ruhák és könyvek kerültek a katonák ajándékcsomagjaiba.
Közben a magyar pótzászlóalj tisztikara jótékony kabaréműsort rendezett Kuttenbergben. Az ezred zenekara egy operett nyitánnyal vezette be a programot, majd egy egyéves önkéntes verset mondott. Nagy sikere volt az életképnek, amely a harctéren lévő katona álmát próbálta felidézni. Egy másik önkéntes egy csellódarabot játszott, egy tartalékos hadnagy Puccini-áriát és magyar nótákat adott elő, de a cseh nézők között a hortobágyi csárdajelent aratta a legnagyobb sikert, amelyben a betyár egy százados volt, a kocsmáros egy hadnagy, a csikós és a csárdásné szerepét pedig két tiszt felesége játszotta el. Két pár az idegen nemzetiségű nézőközönség nagy örömére igazi cigányzenekar mellett csárdást táncolt, a katonazenekar viszont Bizet művével a klasszikus zene híveit is kiszolgálta. A befejező „fegyverfogásokat” egy testnevelő tanár tanította be a fegyelmezett önkénteseknek.
Korabeli képeslap a kuttenbergi gótikus székesegyházról és az egri pótzászlóalj laktanyájáról (Forrás: www.akpool.co.uk)
Egy fiatal tisztjelölt levelet is írt Egerbe, amelyben röviden bemutatta különös, de mégis szomorú húsvéti pihenésüket.
„Husvét Kuttenbergben.
Reggel, rendes időben, öt órakor „tagwache”. Mintha nem is feltámadást hirdető Husvét, mintha nem is egyik legnagyobb ünnepünk volna, minden a rendes, megszokott, most már szinte gépiesen menő mederben megy... Feketekávé a reggeli… A »mannschaft« ugyan behozza a feketét, egy pár kortyot is iszik belőle, de nemsokára félre teszik a csajkát, nem kell a fekete. Mindegyiknél, illetve majdnem mindegyiknél van egy kis „hazai". Egy kis pálinka, kalács, sonka stb.
Katonai díszszemle Reichenberg (Liberec) főterén 1915-ben
(Forrás: oldthing.ch)
Legszebb volt a templomba menetel. Víg, magyar dalokat játszó zenekar mellett mentünk imádkozni. Megható volt nézni, mikor a sok már-már őszes öreg vitéz imádkozott az otthoniakért, a családért, a harctéren küzdő gyermekért…
Első ünnepen »dienstfrei«. Pihenés, gondtalan társalgás. A fiatalabbak játszanak, vagy sétálnak, az öregek pedig összeülnek egy sarokban s megtárgyalják az otthoni viszonyokat, a gazdaságot, ha pedig megunják, levelet írnak haza.
Húsvéti vesszőzés Csehországban az 1910-es években Maria Gvardavska festményén
(Forrás: www.pinterest.fr)
A »benszülöttek«-nek különös szokását figyelhettük meg. Nincs itt öntözködés, hanem ha szabad igy kifejezni, verekedés. Kis fűzfa vesszőből font korbács van a leányok kezében s evvel ütnek »finoman« a fiúkra, akiknek nincs ugyan korbácsuk, csak ha szereznek a lányoktól. Eleinte igen finoman ment, de később bizony nagyon elfajult. Mikor hazamentünk az esti korzóról, bizony, sajgott egy párnak egy kicsit a háta.
Hamar elmúlt a Húsvét! Mintha az a kis szabadnap csak egy pár perc lett volna.
Haza mentünk este s mikor az öregek szobája mellett haladtunk el, halk ének hallatszott ki: »Feltámadt Krisztus e napon…« Lefeküdtünk. Sötét szobában beszélgettünk... szomorkodtunk... Egyszer csak fölhallatszik a magyar fiuk ajkán a legszebb dal: „Isten áldd meg a magyart
Boldog, nagyon boldog ünnepeket az egrieknek!
Szabó Ernő”
Kutná Hora főutcája egy korabeli képeslapon
(Forrás: www.zvab.com)
A szomorú kuttenbergi levél feladója, Szabó Ernő 1895-ben született Egerben, 1913-ban érettségizett az egri ciszterci gimnáziumban, majd az egri jogakadémia hallgatójaként tanult, és bevonulása után hamarosan hadapród lett az ezredben. 1919-ben az egri munkás- és katonatanács tagjaként dolgozott, aktívan támogatta a proletárdiktatúrát, ezért később letartóztatták, és 3 hónap fogházra ítélték. A levél szerint Szabó hadapród megütközött a furcsa húsvéti vesszőzésen, amit eléggé fájdalmasnak tartott, különös azonban a szemlélete.
A tudósítás nemcsak azt mutatta be, hogyan élt tovább megváltozva városi körülmények között egy régi szláv néphagyomány, hanem azt is, hogy milyen lehetett egy idegen nyelvű katonaság és a helyi lakosság együttélése a Nagy Háború idején. A magyar alakulat egyik tisztjelölt tagja úgy írt a csehek („bennszülöttek”) egyik népszokásáról („verekedés”) mint valamilyen egzotikus és primitív ünnepről. Azért ironikus ez a vélemény, mert több szempontból éppen a csehek voltak városiasabbak a jelentős paraszti legénységgel rendelkező magyarországi pótzászlóaljnál. A bús magányos hangulat viszont egyértelműen kiérezhető az utolsó mondatokból.
A csehországi pomlázka rajza a boldog békeidőkben, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című könyvben
(Forrás: Arcanum)
A Magyar néprajzi lexikon 45 éve még azt írta, hogy a húsvéti korbácsolás mind a mai napig meglévő katartikus – megtisztító erejű – termékenységet varázsló népszokás. Előfordulását Magyarországon a néprajzkutatók a Dunántúlról ismerték, Fejér megyében sibának nevezték a négyszögűre font „korbácsot”, amellyel a legények húsvéthétfőn megcsapkodták a leányokat jó kívánságokat mondogatva. A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral kínálták a legényeket, akik a Bakonyban ugyancsak húsvéthétfőn jártak vesszőzni. A húsvéti vesszőzés és locsolás jutalma egyaránt a hímes vagy piros tojás volt. A Felvidéken és a szlovák–magyar vegyes nemzetiségű területeken még a 20. század második felében is ismert volt a suprikálás is: olyankor a lányok vesszőzték meg a locsolást végző legényeket.
Húsvéti vesszős gyermekcsapat
(Forrás: aukro.cz)
Az 1930-as évek közepén a Prágai Magyar Hírlap tudósítója – tréfásan – a vesszőzést sokkal modernebb és gyakorlatiasabb szokásnak tartotta a locsolásnál. A szlovákiai magyar újságíró is megfigyelte a csehszlovák fővárosban, hogy érdekes húsvéti hagyomány volt divatban, ahol húsvét másodnapján a férfiak ahelyett, hogy megöntöznék a lányokat, alaposan elverték őket. Az érdekes szokás neve „pomlázka” volt – a név a cseh ’pomladit‘, azaz megfiatalítani szóból ered –, ami szabad fordításban elpáholást jelent. A fiatalemberek már hetekkel azelőtt készültek a „nagy eseményre”, a csehországi üzletek tömegesen árulták a puha, tavaszi fűzfavesszőből font „virgácsot”, és nagyszerű vásárt csináltak vele, mert a legényeknek ott is sok „elszámolni valójuk” volt a lányokkal. A tudósító szerint a meghiúsult randevúk, az „el nem csókolt csókok” – Erőss Béla magyar nótája szerint a kudarcba fulladt szerelmek –, gyakori hűtlenkedések egy év alatt felgyülemlett keserűsége nyer szokásjogi levezetést a húsvéti vesszőzéssel, és aki olyankor egy csehországi város korzóján sétált, meglepődhetett, hogy a fiatalemberek nagyokat sóztak a 12 évnél idősebb lányokra. A népszerű hagyomány megengedett volt a férjek számára is, így – a tudósító szerint – néhány „papucshős” örömmel fenekelhette el családi fészkük uralkodó asszonyát. „Sokkal praktikusabb szokás ez a pomlázka, mint a mi húsvéti öntözködésünk – állította a szemtanú. Amellett, hogy jelentékenyen olcsóbb, a lányok ruháját sem teszi tönkre.”
Cseh húsvéti asztali díszítés napjainkban pomlázkával
(Forrás: www.nlcafe.hu)
Az egri húsvéti szeretet-adományok, amelyeknek összegyűjtésében a város egész közönsége sok szeretettel és áldozatkészséggel vett részt, nagy örömet okoztak a harctéren tartózkodó 60-as katonáknak. Erről tanúskodott ez az 1916. május 10-én Egerbe érkezett levél:
„Tekintetes Szerkesztőség! Hálás köszönetünket küldjük a közönségnek azon örömért, melyet szeretetadományaikkal szereztek nekünk. Kérjük ezt az Egri Újságban tolmácsolni. Maradok tisztelettel az egri fiuk nevében Felder Vilmos 60-ik gy. ezred 18. század.”
