1914. november 30-án katonaorvosunk zászlóalja a 881-es magaslatról Branitići településre vonul, ahol négy nap táborozás és pihenő várna rájuk. A katonák sütnek-főznek, tetvetlenítenek, tisztálkodnak, elmélkednek a helyzetükről. Kemény doktor tábori lapokat ír a harcokban elesettek hozzátartozóinak. A rövid nyugalom gyorsan véget ér, mert december 1-jén megérkezik a parancs: másnap hajnalban újra támadásra indulnak…
2017-ben egy helyrajzi, tájtörténeti, kollektív emlékezeti és muzeális gyűjtést megjelenítő kötet jelent meg Móricz Péter jóvoltából, aki Körmend az első világháborúban címen adott közre gyűjteményes kötetet a helyi kulturális központ és könyvtár, a múzeumok segítségével és egyházi emlékanyagok válogatásával.
1914. november 30-án a 881-es magaslat elfoglalását követően hősünk megrázó képekben mutatja be a csatamező állapotát. Az öt napig vívott harcok után megfagyott halottak és súlyos sebesültek fekszenek mindenfelé. A temetés legalább olyan probléma, mint a sebesültek megfelelő ellátása, majd elszállítása, amelyek miatt ezredorvosunk rendre konfliktusba keveredik a feletteseivel is. Igyekezniük kell, mert már indulnak is tovább. A sebesültek elszállítására merész ötlete támad…
A Doberdó-fennsíkon található San Martino del Carso településről napjainkban kanyargós aszfaltozott út vezet a Monte San Michele felé. A második nagyobb kanyar környéke 1915 októberében és novemberében nagyon súlyos harcok helyszíne volt, itt egy mély dolina pedig különleges események helyszínévé vált.
Valjevótól délkeletre a 3. hegyi dandár csapatai súlyos harcokat vívnak a Planenica településtől keletre húzódó magaslatok elfoglalásáért. 1914. november 28-án katonaorvosunk Mehán házcsoportnál tartalékban álló zászlóalját is bevetik a hírhedt 881-es csúcs birtoklásáért vívott harcokban. A többször gazdát cserélő magaslatról kiderül, hogy annak három csúcsa is van. A hóban, fagyban magukat beásó, a szerbektől alig 15–20 lépésre álló csapatoknak november 30-án hajnali 4 órakor kell támadást intézniük a magaslatot birtokló szerbek ellen…
Íme kezdetnek egy korántsem elméleti kérdés: lehetséges-e csinálni olyan háborús játékfilmet (azaz nem dokumentumfilmet), amit utána a hadtörténészek nem kezdenek el élesen kritizálni, sőt ócsárolni? Szinte pontosan három évvel ezelőtt szembesültem ugyanezzel a kérdéssel, amikor a Szürke senkik (Kovács István filmje Köbli Norbert forgatókönyve alapján) osztotta meg nagyjából hasonló módon a nézői közvéleményt. Akkor a laikus (értsd: nem hadtörténész) közönség körében kimagaslóan magas (kb. 80%-os) volt a film tetszési indexe, a háborúk és a hadak történetével hivatásszerűen foglalkozók véleménye – bár az enyhe fanyalgástól a nyílt elutasításig széles skálán mozgott – szinte egyöntetűen negatív volt. Most Sam Mendes monumentális első világháborús filmeposzával megismétlődni látszik a három évvel ezelőtti helyzet.
1918 tavaszán egy új és minden korábbinál veszélyesebb „háborús találmány” kezdte tizedelni a hadviselők táborát. A spanyolnáthának elnevezett influenzajárvány nem válogatott a különböző országok egyenruhásai között. A magyar királyi miskolci 10. honvédgyalogezred tábori újságjában a betegség az 1918 októberi számokban jelent meg először. A tábori lapban közölt írások a korszakra és a frontkatonákra jellemző – manapság már néha nehezen értelmezhető – sajátos bakahumorral írnak kezdetben a súlyos áldozatokat követelő járványról.
1914. november 20-án véget ér a néhány napos Valjevo környéki táborozás, s a 3. hegyi dandárt a Goiginger-hadosztály támogatására vezénylik. A megfogyatkozott, lerongyolódott, mezítlábas, téli ruházat nélküli alakulat nagy hóban vánszorog előre. Ezredorvosunk nagyváradi 37/III. zászlóaljának november 22-én támadnia kellene, de a részeg Krausz főhadnagy hibájából eltévednek, s a második hullámban következő szegedi 46/III-as zászlóalj beleszalad a szerbekbe. Ezt követően tartalékba rendelik őket, és vizsgálat indul az eset miatt...
I membri della nostra Fondazione durante il loro viaggio dell’11-13 ottobre 2019 presso il Piave si sono incontrati nella cittadina di Nervesa della Battaglia con i membri dell’associazione italiana Associazione Storico Culturale Battaglia del Solstizio. Erano loro a parlarci del generale austro-ungarico, di cui morte avvenne in circostanze strane e inspiegabili durante la battaglia del giugno 1918 presso il Piave. Parliamo del maggior generale Heinrich Bolzano. La storia enigmatica ci ha colpito, visto che le opere storiche e la memorialistica si occupò solo poco e in modo contraddittorio degli avvenimenti. Abbiamo deciso quindi di indagare cosa si sa della sorte del generale che oltre ad aver perso in circostanze tanto tragiche la sua vita, ebbe anche legami ungheresi. Nella prima parte della nostra serie cerchiamo di ricostruire il retroscena familiare e la carriera militare del maggior generale Bolzano fino allo scoppio della Grande Guerra.
Alapítványunk munkatársai a 2019. október 11–13-ai piavei kutatóútjuk során Nervesa della Battaglia városában találkoztak az Associazione Storico Culturale Battaglia del Solstizio nevű olasz egyesület tagjaival. Ők meséltek egy osztrák–magyar tábornokról, akinek halála különös és érthetetlen körülmények között történt az 1918. évi júniusi piavei csata idején. Heinrich Bolzano vezérőrnagyról van szó. Felkeltette érdeklődésünket a rejtélyes történet, s mivel a magyar és olasz szakirodalom, valamint a visszaemlékező munkák viszonylag keveset és ellentmondásosan írnak róla, elhatároztuk, hogy kinyomozzuk, mit lehet tudni a magyar vonatkozásokkal is bíró, tragikus körülmények között életét vesztő tábornokról. Sorozatunk első részében megpróbáljuk rekonstruálni Bolzano vezérőrnagy családi hátterét és katonai pályafutását a Nagy Háború kitöréséig.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek