A Nagy Háború

Kedves olvasóink! 2011 óta minden évben december 31-én visszatekintünk az eltelt esztendőre, és megosztjuk a statisztikák alapján összeállított legnépszerűbb posztok 12-es listáját. Így teszünk most is, és reméljük, velünk együtt újraolvassátok a számotokra érdekesebb írásokat, esetleg találtok olyan cikket is, amit még nem olvastatok. A 2019-es év legnagyobb közérdeklődést kiváltó írásai az úzvölgyi temetőről szóltak - talán nem véletlenül -, ezek mindegyike felkerült a legolvasottabb 12 közé. Természetesen az idei best of mellett közzétesszük a blog 2010-es indulása óta eltelt időszak örök ranglistáját is. 2020 lesz az az év, amikor a Nagy Háború Blog 10 éves fennállását ünnepli. Már mi is nagyon várjuk! :) Barátainknak, olvasóinknak köszönjük, hogy ez évben is velünk voltak, olvastak, írtak, kérdeztek, kiegészítettek, építő kritikát mondtak, vitatkoztak, ötleteltek, meghívtak, és nem utolsó sorban köszönjük szerzőinknek a posztokat, tanulmányokat, valamint önkénteseinknek az önzetlen munkát. Boldog új évet, tartsatok velünk jövőre is!

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 19. rész

1914. november 6-áról 7-re virradóra Bratunac településnél a III. hegyi dandár drinai átkelését irányító Rizetti alezredes a számukra kijelölt, de a szerbek által belőtt helytől 400–500 lépésre délebbre irányítja a csapatokat. Az éj leple alatt sorra indulnak neki a zászlóaljak a víznek. A halálos félelemben várakozók semmit sem tudnak az előttük haladókról. Egyre fogynak a csónakok és az utászok. November 7-én reggel háromnegyed 6-kor kerül sor ezredorvosunk nagyváradi 37/IV-es zászlóaljára, hogy csónakba szálljon…

A 41. honvéd gyaloghadosztály első háborús karácsonya

2019 december elején jelent meg Suslik Ádámmal közös munkánk, „A Monarchia katonája – Schamschula Rezső tábornok élete” című könyv. A kötetben a tábornok életrajza mellett – mivel attól nehezen elválasztható – nagy hangsúlyt kap a 41. honvéd gyaloghadosztály világháborús hadtörténete is. Ebből következik egy rövid írás a tábornok és a hadosztály (bár akkor konkrétan csak megerősített dandár) első háborús karácsonyáról, ami a könyv alapján, helyenként annak szövegét átvéve készült.

Nagyecséri Kánitz László a cs. és kir. 15. huszárezred főhadnagya 1914 júliusától a harctéren teljesített szolgálatot és mint parancsőrtiszt 1917 karácsonyán a cs. és kir. máramarosszigeti 85. gyalogezredhez volt beosztva. 1917. december 24-én az ezred tábori újságjába, a Manilowa karácsonyi számába a közelgő béke eljövetelében reménykedő cikket írt. A harctéri hangulatjelentést az Egri Újság és a Manilowa egy időben közölte. Ezzel a lírai írással mi is megpróbálhatjuk megidézni egy soknemzetiségű közös gyalogezred első és utolsó harctéri karácsonyát.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 18. rész

1914. november 6-án éjjel ezredorvosunk nagyváradi 37/IV-es zászlóalja a feldúlt boszniai Bratunac településen keresztül a Drina partjának a közelébe vonul. A hideg földön fekve lapuló alakulat mellett éjfél közeledtével utászok érkeznek és szekereken hozzák az „akasztófákat”, az átkelő csónakokat. A „hóhérlegények” nyomában hamarosan megindul a tűzharc…

A nők emancipációja, a férfiakkal való egyenjogúsága a szerbeknél az első világháború során a harctéren is igazolást nyert egy fiatal nő, Milunka Savić példáján, akit a franciák – nem ok nélkül – a szerb Jeanne D’arc-nak neveztek.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 17. rész

Új fejezet indul katonaorvosunk balkáni naplójában: a Szerbia elleni hadjárat leírása, ami elé utólag egy rövid, visszaemlékező felvezetést és előszót is szerkesztett. Ebben hősünk erősen szpojlerezve leírja az offenzíva végkimenetelét is, amiről persze 1914. november 6-án, amikor megtudják, hogy másnapra virradóra megindul a hadjárat, s át kell kelniük a tőlük néhány kilométerre található Drinán, még semmit sem sejtettek. A bevezető részek után Kemény doktor szerencsére visszakapcsol naplóíró üzemmódba…

1915-ben Romans és Versa két kis település volt pár kilométerre az Osztrák–Magyar Monarchia olaszországi határától. A falubéli férfiak előző nyáron bevonultak Ferenc József seregébe, hogy Szerbiában és a Kárpátokban küzdjenek. 1915. május 24-én, 15 óra 30 perckor a háború beköszöntött Versába, amikor bevonultak az első lovas bersaglierik. Következő nap az olasz csapatok elérték Romans első házait, miután átkeltek a Judrio patakon, aminek a fahídját még a hadüzenet előtti napon égették fel az osztrák–magyar csapatok. A két településtől néhány kilométerre keletre, a Karszt-fennsíkon merevedett meg a frontvonal, s a falvakba olasz tábori kórházak települtek, ahol sok osztrák–magyar sebesült hadifoglyot is ápoltak. – Gianfranco Simonit írása.

Nel 1915, Romans e Versa erano due piccoli paesi a pochi chilometri dal confine dell’impero austroungarico con il regno d’Italia. Gli uomini del paese erano partiti l’estate precedente per i fronti della Serbia e dei Carpazi inquadrati nell’esercito dell’imperatore Francesco Giuseppe. Il 24 maggio alle ore 15.30 del pomeriggio la guerra arrivò per prima a Versa, con l’entrata in paese dei primi bersaglieri a cavallo. Il giorno successivo le truppe italiane passarono il torrente Judrio, su cui il giorno precedente alla dichiarazione di guerra da parte dell’Italia, le truppe austroungariche bruciarono il ponte in legno, e raggiunsero le prime case di Romans. La linea del fronte si irrigidì sul Carso a pochi chilometri ad oriente dal paese, dove sorsero diversi ospedali italiani da campo, in cui curarono anche molti prigionieri di guerra italo-ungheresi feriti. – Testo di Gianfranco Simonit.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 16. rész

1914. október 22-én a Boszniába betört, s a támadásuk hatására visszavonuló szerbek üldözésére indul doktorunk 3. hegyi dandár kötelékében harcoló zászlóalja. A bosnyákok ujjongva fogadják a „felszabadító” csapatokat. Az előrenyomulás közben szerb foglyokat is ejtenek, s egészen a Drina melletti Višegrádig törnek előre. Október 27-én visszafordítják az alakulatot Rogaticára, ahonnan 30-án tovább indulnak északkelet felé. November 5-én Hrnčići településen éjszakáznak a Drina közelében. Utoljára a Monarchia boszniai területén.