Nagyecséri Kánitz László a cs. és kir. 15. huszárezred főhadnagya 1914 júliusától a harctéren teljesített szolgálatot és mint parancsőrtiszt 1917 karácsonyán a cs. és kir. máramarosszigeti 85. gyalogezredhez volt beosztva. 1917. december 24-én az ezred tábori újságjába, a Manilowa karácsonyi számába a közelgő béke eljövetelében reménykedő cikket írt. A harctéri hangulatjelentést az Egri Újság és a Manilowa egy időben közölte. Ezzel a lírai írással mi is megpróbálhatjuk megidézni egy soknemzetiségű közös gyalogezred első és utolsó harctéri karácsonyát.
Amikor 1917. november elején Oroszországban a bolsevikok erőszakkal magukhoz ragadták a hatalmat, komolyan gondolták, hogy befejezik a háborút, mert belpolitikai helyzetük megszilárdításához szükségük volt a külpolitikai nyugalomra. Több hetes kapcsolatfelvételi kísérlet után 1917. december 15-én az oroszok fegyverszüneti megállapodást kötöttek a központi hatalmak képviselőivel. Ezután felgyorsultak az események, és december 22-én Breszt-Litovszkban már a békeszerződés tárgyalásához kezdtek a német-osztrák és a kommunista orosz politikusok. A keleti fronton állomásozó osztrák–magyar alakulatok között is gyorsan terjedtek a hírek, így nem csoda, hogy 1917 karácsonyán újult erővel lángolt fel bennük a közeli békébe és a háború befejezésébe vetett hit.
„Adományozzon pénzt és szeretetcsomagokat katonáink számára!”
(Forrás: commons.wikimedia.org)
A cs. és kir. máramarosi 85. gyalogezred, amely 1914 őszén 33%-ban rutén, 29 %-ban román, 28%-ban magyar 10 %-ban pedig német anyanyelvű volt, ekkor Jasionow és Zarkow között volt elhelyezve és a cs. és kir. kassai 34. gyalogezred állásaiban védte a 406. magaslatot. Mátyás Sándor, az ezred krónikása későbbi leírása szerint a fegyverszünet hatására december 17-én kezdődött meg az oroszokkal az árucsere és – meglepő módon – a szembenálló és elvezénylésre kerülő orosz ezred parancsnoka személyesen és elérzékenyülve búcsúzott el magyar ellenfeleitől. A 85-ösök gyertyával díszítették karácsonyfájukat, zenekaruk karácsonyi dalokat játszott, és némi élelmet is küldtek az orosz ezredesnek, aki a későbbi saját ünnepükön már csak egy szappannal tudta ezt viszonozni. A 85-ösök ekkor készítettek egy díszes oklevelet, amelyet egy aranyozott ezredjelvénnyel együtt elküldtek Károly királynak.
Az ezred segélyalapjának támogatására nyomtatott tábori levelezőlap
(Forrás: Hungaricana)
Kánitz Lászlót, a dandár ezredhez vezényelt parancsőrtisztjét már 1915-ben soron kívül léptették elő főhadnaggyá, majd egymás után megkapta a bronz és ezüst Signum Laudist, a III. osztályú Katonai Érdemkeresztet, s 1918 májusában századossá nevezték ki. Irodalmi igényű és klasszikus műveltséggel teli, de kissé nehézkes gondolatmenettel megfogalmazott tudósítása az ezred 3 évvel korábbi, 1914. évi karácsonyát és az alakulat történetének néhány nevesebb eseményét idézte fel.
A béke karácsonya
A párkák, a Végzet kérlelhetetlen istennői, úgy látszik megelégelték a vérontást, Lachesis sújtó keze végre elérte a perfid Albiont, mely a maga ásta veremből titáni küzdelem árán sem tud kivergődni. Négy esztendei állandó vihar és fergeteg után Kelet felől újra kisütött a nap. És éltető sugarainak nyomában újra megindult a – gőzhenger. Útját ezúttal nem angol aranyak és nem az elnyomott népjogok lüktető ereje egyengetik. A rozoga gőzhenger az „Aernuft” ihletétől friss erőre és lendületre (kapott), a romlás és a szenvedés véráztatta forduló pontján a gégéjére lépett acéltalpaival, hypokritasággal fogantatott és uszításból élősködő alkotóinak, kiknek krokodilkönnyei vízözönéből mint a hajnal pirkadása dereng felénk az új emberek, az új világ Deukalionja és Pyrrhája: a Béke és a Szabadság. S mint egy isteni megnyilatkozás, szent karácsony ünnepe előtt milliók ajkán megcsendül a hang: ez az utolsó karácsony a Feldben.
A német-osztrák-orosz fegyverszünet aláírása 1917. december 15-én
(Forrás: fr.wikipedia.org / Bundesarchiv)
Sóhaj száll az Égbe s az újév küszöbén az emlékezések színekben gazdag panorámája önkéntelenül az első harctéri karácsonyt varázsolja lelki szemeink elé. Akkortájt a tomassowi, pawlowkai és magiezowi ütközetek s a San-parti és krakkói csaták dicsőséges sorozata után Orosz-Lengyelországban aratták diadalaikat a 85-ös szuronyok. A véráldozat és a nélkülözések kálváriáján Mniszkownál jutott el az ezred a szívek oltárához, melynek zsámolyánál a bajtársi kegyelet márványtáblájába véste halott hőseinek emlékezetét.
…Még látom a barszcowicei harcokban 1915. júniusában halálosan megsebesült Balling ezredes elegáns, karcsú alakját, amint az ezredtörzs Standpunktján egy közvetlenül a rajvonal mögött levő major épületében, ellenséges golyóktól átlyukasztott ablaktáblák és falak közt, katonáiért és igaz ügyünkért lelkesedése egész melegével a karácsony esti ünnep élőkészítésén fáradozik.
Látom a daliás 85-ös tisztek jókedvű, tündöklő arcát és a legénység marcona, viharedzett tekintetét, amint egyenként és mindnyájan a győzni tudók fenséges érzésével és a fényes fegyvertényekhez szokott vérbeli vitézek szerény modorával vigadnak, dermesztő hidegben, a mniszkówi lővőárkok rögös fedezékeiben.
És a reminiszcencia balzsamos légkörében látom az első harctéri karácsonyfa fényét is, mely újabb, véresebb pusztító csaták halálrohamai és pergőtüzei közt is a honszeretet és az önfeláldozó kitartás szimbólumaként világított a magyar ezredek lelkébe, s melynek tüzétől az ugocsai és máramarosi fiúk Manilowa hőseivé lettek.
A 85-ösök ezüst díszkürtje díszdobozban és oklevéllel
(Forrás: www.magyarezredek.hu)
És az ezüst Manilowa-kürt, mely Őfelsége legmagasabb elismerésével a 85-ös fegyverek méltó díszes és maradandó történelmét alapította meg, hadd szólaljon meg ismét e szent pillanat hevében! Hadd fújja a negyedik harctéri karácsony kiengesztelő Béke-riadóját! Örökítse meg a kiöntött vértenger borzalmainak, a múlt szenvedéseinek és viszontagságainak megszűnését!És vezesse haza, vitéz ezredparancsnoka, Pfalz ezredessel az élén, magyar dalok mélabús akkordjai mellett, e dicső ezredet, mely megbűnhődte már a múltat és jövendőt!
Orosz és német-osztrák–magyar katonák barátkozása a keleti fronton az 1917. december 15-i fegyverszünet után
(Forrás: tokensofcompanionship.blog)
