Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 40. rész
1914. december 11-én reggel 8 órakor ezredorvosunk vezetésével megérkezik a „cirkusz” a régóta vágyott Szabácsra, ahol örömkönnyek gyűlnek a szemükbe. A Száva túloldalán már látják Magyarországot. Megtudják azonban, hogy az itteni hídon csak a XV. hadtest csapatai kelhetnek át, a XVI. hadtest egységeinek, ahová ők is tartoznak, Mitrovicánál kell átkelnie, ami oda még 25 km. Ezt a távolságot Kemény doktor kimerült csapata már nem tudná megtenni. A hídra jutást egy huszárokat majmoló, kifent gigerli cseh trén hadnagy irányítja a romos városban. Hősünk karavánja is elé kerül…
1904. augusztus 30-án, a boszniai Bilek (ma Bileća, Bosznia–Hercegovina) temetőjében szomorú ceremóniára gyűlt össze a komáromi cs. és kir. 12. „Schmidt táborszernagy” gyalogezred állománya. Ezen a napon egy emlékművet szenteltek fel, amelyen tizenöt katona neve sorakozott – valamennyien legénységi állományúak voltak. A hideg kőbe vésett német nyelvű felirat szerint kötelességük teljesítése közben vesztették életüket 1903. július 20-án. De mi is történt azon az alig egy évvel azelőtti hétfői napon, amitől Bilek neve a halálmarsáról lett híres az egész Monarchiában és a korabeli világban?
1914. december 10-én éjjel a Sabác felé vezető út mellett Sopotnál néhány órát pihen Kemény doktor egészségügyi csapata. Az országútról is igyekszik a zászlóalj maradékát összegyűjteni, ami oly jól sikerül, hogy félő, nagyobb oszlopban már nem fognak tudni tovább haladni, pedig a szerbek a nyomukban járnak. A trént vezető tartalékos tiszt átadja számára a parancsnokságot, a zászlóalj parancsnoka és hivatásos tisztjei pedig ismét cserbenhagyják őket, így hősünk, mint egyetlen tényleges tiszt nyakába szakad a csoport vezetése a Száva felé. Éjfélkor elindulnak, hátha sikerül mindenkit megelőzve Sabácig eljutniuk…
Az anyaezredétől ebben az időszakban kikülönített 
1914. december 10-én Koceljeva faluban a megáradt Tamnava patak keskeny hídjánál egymást tapossák a visszavonuló csapatok. Tábornokok, tisztek, közkatonák egyaránt a tömegben préselődnek, hogy átjussanak a túloldalra. Eközben egyesek továbbra is a faluban felhalmozott, hamarosan a szerbek kezére jutó raktárkészleteket őrzik, mások eladni próbálják. Kemény doktor kénytelen erélyesen közbe avatkozni. 5 óra alatt jut át hősünk kis csapata a hídon, s épp megpihennek, amikor üzennek a doktorért, hogy vissza kell térnie a túloldalra…
A mostani koronavírus (COVID-19) járvány felkeltette az érdeklődést a száz évvel ezelőtti, az első világháború végén kirobbant spanyolnátha-járvány iránt. Különös, hogy milyen kevés könyv szól arról a járványról – szinte kifelejtődött a Nagy Háború történetéből. A szakirodalom jóformán feldolgozatlanul hagyta, az iskolai történelem-tankönyvek éppen hogy csak említik, pedig Európában a 20. század első világjárványában legalább annyian meghaltak, 
1914. december 9-én a Valjevó felől Sabác irányába visszavonuló osztrák–magyar 6. hadsereg soraiban menetel Kemény doktor maroknyi csapata is. Elhagyott felszerelés, döglött lovak szegélyezik a megvert éhező sereg útját, s a nyomukban az üldöző szerb csapatok, amelyek nem kegyelmeznek a lemaradóknak. A Dubovac magaslat melletti völgyben utolérik a szintén visszavonuló 6. hadsereg trénjét. Másnap a Koceljeva faluban a megáradt Tamnava patak keskeny hídjánál összetorlódik a két visszavonuló hadsereg… 
40 éve, 1980. május 4-én – 88 évesen, műtét utáni szövődmények következtében – hunyt el Ljubljanában Josip Broz Tito, a szocialista Jugoszlávia örökös államelnöke, amelynek élén 35 évig állt. Kevésbé ismert, hogy Broz az első világháború során a Monarchia katonájaként szolgált.
A Valjevó körüli harcok során, 1914. december 9-én 8 órakor megindul a szerbek támadása a védekező osztrák–magyar csapatok ellen. A hősünk zászlóalja mögött elhelyezett magyar kezelőszemélyzetű „Kína haubitzok” is beavatkoznak a küzdelembe, így az első rohamot sikeresen visszaveri a szomszédos 6. hegyi dandár. A második támadásnál már hallgat az időközben visszavont üteg és a sikeres szerb rohamot követő ellentámadás is összeomlik. Hősünk egy megfigyelőpontról szemléli az összecsapást és a Sabác felé meginduló visszavonulást, majd hátrább küldi a segélyhelyet. A zászlóalja azonban nem jön...
2020. április 18-án váratlan hirtelenséggel 71 éves korában elhunyt Péter I. Zoltán nagyváradi állandó szerzőnk. A hír nagyon megrendítette szerkesztőségünket. Zolit, ahogy mi emlegettük, több mint 10 éve ismerjük. Személyében a nagy tudású helytörténész és Ady-kutató mellett a 4-es honvédek lelkes kutatóját, s egy jó barátot is elveszítettünk…
Legutóbbi kommentek