Sorozatunk előző részében megismerhettük a vizsgált események helyszínét, a Doberdó-fennsík legészakibb, ún. „Isonzó alvédő szakaszát”. A mai részben a feszültségekkel teli 1916. júliusi hónap eseményeit követjük nyomon, a sorsdöntő 6. isonzói csata előtti napokban.
1914. december 7-én és 8-án hősünk zászlóalja Valjevón túl, a város fölött a 255-ös magaslaton ássa be magát, és a szemük előtt zajlik le a város kiürítése, majd a szerbek általi visszafoglalása. A visszavonuló osztrák–magyar csapatok megsemmisítik a készleteket, a helyi lakosság viszont harangzúgással fogadja a visszatérő szerb csapatokat, és megkezdődik a városon túl a küzdelem…
Az elmúlt években az Osztrák–Magyar Monarchia területén létesített mintegy 50 hadifogolytáborról, a hadifoglyok elhelyezéséről, ellátásáról számos, elsősorban osztrák szerzőktől származó mű született. A közelmúltban pedig Magyarországon is elkezdődött a kutatás a témában. Számos publikáció jelent meg pl. a Magyarországon elsőként, 1914 augusztusában létesített Esztergom melletti kenyérmezői és a legnagyobb, ostffyasszonyfai táborokról is. A Monarchia hadifogolytáborai őrzésének megszervezéséről, az őrzést ellátó alakulatokról eddig nem jelent meg publikáció. Jelen írás a m. kir. honvédség kötelékében létrehozott őralakulatok szervezésének történetével foglakozik.
1914. december 7-én kora hajnalban hősünk visszavonuló zászlóaljának a maradéka bevonul Valjevóba. A Kolubara hídja mellett tanakodó tisztekre lecsap a 3. hegyi dandár parancsnoka, és haragos szigorú parancsban jelöli ki számukra a védelmi területet. Valjevót mindenképp tartani akarja a hadvezetőség. A legénység kőre rakott deszkapallókon, a tisztek lóháton gázolnak át a folyó Jablanica nevű mellékágán, hogy a kijelölt helyre jussanak, azonban a géppuskás osztag lovaival és lóvezetőivel senki sem törődik, sőt a zászlóaljparancsnok egyenesen belehajtaná a „kutyákat” a derékig érő jéghideg vízbe…
1916-ban a csehországi Kuttenbergben (ma Kutná Hora, Csehország) töltötték a húsvétot a császári és királyi egri 60. gyalogezred pótzászlóaljának katonái. Több mint egy éve állomásoztak ott közbiztonsági okokból, miközben az ottani cs. és kir. 21. gyalogezred katonái Egerben készültek fel harctéri szolgálatukra. Nemigen feledtette velük a hazai emlékeket a távoli város ódon hangulata, sem a pomlázka nevű különös cseh húsvéti népszokás. A hatvanasok kuttenbergi húsvétjáról szólt egy 1916. április 28-án írt levél, amely megpróbálta lefesteni a magyar katonák csehországi környezetben eltöltött ünnepét.
A blogon számos írás jelent már meg a Görz elestéhez, valamint a Doberdó-fennsík kiürítéséhez vezető 6. isonzói csatáról és az előzményeiről. „Doberdói kutatócsoportunk” tovább folytatta a munkát és újabb információkat tud megosztani az 1916 júliusában–augusztusában történtekről. Érdeklődésünk középpontjába ezúttal a Doberdó kulcspontjának számító Monte San Michele északi lejtőjén az Isonzó folyóig zajlott események kerültek. A levéltári kutatómunka után a számos új információt adó terepbejárás sem maradhatott el, így a most induló sorozatban átfogó képet adunk az akkori és mostani állapotokról egyaránt. Sorozatunk első részében a területet mutatjuk be.
1914. december 6-én Valjevó előtt, Klinci településnél állítja meg az 50. hadosztály parancsnoka hősünk zászlóaljának a maradékát és kirendeli a 3. hegyi dandár maradványaival együtt az út melletti magaslat védelmére. Itt beolvasztják az újonnan érkezett menetszázadokat is az egységekbe. Kemény doktort a lovakkal, sebesültekkel, betegekkel és a géppuskás osztaggal hátra küldik. A vezetésével vonuló oszlop újra találkozik Kalser tábornokkal…
A Nagy Háború kitörésekor az Osztrák–Magyar Monarchia haderejében harcoló legfiatalabb katona minden bizonnyal az 1901-es születésű, bosnyák Elez Dervišević (ejtsd: Elez Dervisevity) volt. Következzen az ő élettörténete.
1914. december 5-én Mehánba érnek a visszavonulók, ahol a XVI. hadtest ellátó csapatai állomásoznak, s azokat is magukkal rántják. A sáros, úttalan utakon Valjevo irányába rendezetlenül özönlik visszafelé az osztrák–magyar gyalogos, tüzér és trén alakulatok tömege. Mögöttük megszólal a szerb tüzérség, s a lovasság üldözésének a híre is szárnyra kap. A visszavonulókon pánikhangulat lesz úrrá…
Heinrich Bolzano vezérőrnagy hosszas oroszországi frontszolgálata során jelentős karriert futott be, és kiváló vezetői képességekről tett tanúbizonyságot. Az osztrák–magyar tábornok pályafutását bemutató sorozatunk második része végigkövette eme pályafutás főbb állomásait, és 1918 júniusában, a montellói csata előestéjén fejezte be az események ismertetését. Jelen befejező rész halála körülményeit vizsgálja, amely tele van ellentmondásokkal. A sok-sok hiányzó forrás mellett igazságot mi se tehetünk, de az olasz, és az osztrák–magyar visszaemlékezések, kortárs dokumentumok összevetéséből érdekes részletek derülnek ki.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek