A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 11. rész
Hadifoglyaink sorsa továbbra is bizonytalan. Előbb északra, Durazzó felé irányítják őket, azután délre, ahol állítólag Valona a célállomás. Ezzel végérvényesen szertefoszlik a remény, hogy visszaadják őket a Monarchiának. Ehelyett olasz kézre kerülnek, de így végre megszabadulnak a gyűlölt szerbektől. Találkoznak Dante Alighierivel is… Hamarosan kezdetét veszi egy viszontagságos hajóút, melynek végén Szakraida és társai a Szamárszigeten (Asinara) kötnek ki. Hősünk szomorú szilveszteren búcsúzik az 1915-ös esztendőtől…
[1915.] December 1. Nincs pénzünk. Itt lehetne élelmiszereket vásárolni, de nincs miért. A szerbek nem fizetik a nekünk járó pénzt. A szerb állam nem tud fizetni. 10 D-t 5 ezüst K-t adnak. – Aránylag még itt van a legolcsóbb élet eddigi utunkon. Hadifogoly legénységünknek egy része már szintén itt van. Az egész város tele van velök, házról házra járnak koldulni. – Rém sokat szenvedek a gyomrom miatt.
2. Ma az összes árak fölszaladtak, minden drágább lett, mint tegnap. Miután nem bírtam már tovább nézni, hogy a többi[ek] vehetnek én meg nem, mert nincs pénzem, eladtam az Omega órámat 11 Dinárért. Sokan adták el a jegygyűrűjüket, hogy valami pénzhez jussanak. Kétségbeesett elhatározás volt, de mit tegyek. Breynek és Kirchernek még 20 Koronájuk volt, ezt azonban eltettük a legvégső esetre. – Borzasztóan le vagyunk rongyolódva. Ruháink semmivel sem különböznek a bakáéinktól.
3. Az itteni albán kormányzó azt mondta, hogy Essád pasa átvesz minket, egy táviratot is küldött ide, hogy mindnyájunkat szívesen fogad Durazzóban és mindent meg fog tenni, hogy az úton jó bánásmódban részesüljünk. – Mi eddig nem tudtuk, hogy Essad pasa ily nagy úr itt, és hogy Elbassánon túl ő parancsol és nem a szerbek. Hogy mi lesz velünk Durazzóban, azt nem tudjuk. Azt mondják, hogy a szerbek Albániába húzódnak vissza, és itt fogják magukat védeni, minket pedig valamelyik nagyhatalomnak kiszolgáltatnak. – Itt újból főzött a konyhánk, minden konyhai eszközt újból be kellett vásárolni, mert ott veszett a hegyekben. A konyhához befizetett pénzekből ma kaptunk 10 K-t, ennyi volt a megspórolt pénz.
Esat Toptani pasa
(Forrás: Wikipédia)
4. Reggel 6 órától este 10-ig meneteltünk. 35 km-t tettünk meg, de a rossz út miatt csak lassan haladhattunk előre. Mindenütt a Skumbi folyó völgyében mentünk. Háromszor kellett levetkőznünk, hogy a Skumbi mellékfolyóin átgázolhassunk. Sehol sem volt híd. Hőség uralkodott. Pekinjébe érkeztünk teljesen kimerülve.
5. Nagyon vigyáznak ránk. Észrevettem, hogy az albán lakosságot távol tartják tőlünk. A gyomrom miatt egész kínokat kell kiállnom. Tojást, mézet, túrót veszünk magunknak, de a sokheti éhséget nem lehet evvel kipótolni.
6. Borzasztó meleg időben 25 km után Kavajába érkeztünk. Az izzadt fehérneműt nem tudjuk váltani, minden piszkos már. Az egész úton albán csendőrség teljesít szolgálatot. Látszik, hogy itt már Essad basa uralkodik és a szerbeket éppen csak hogy megtűrik. Živkovič azt mondta, hogy holnapután megyünk Durazzóba. Még 15 km odáig. Több csoportban vagyunk elhelyezve üres házakban. Nem szabad kimozdulni a szobákból. – Nagy ágyúzás Durazzó irányából, nem tudjuk mi az?
7. Állítólag várni kell még itt, amíg Durazzóban szállást csinálnak nekünk. – Kavaja volt a felkelő albánok székhelye [19]13-ban, amikor Vidd herceg ellen harcoltak. Ezek mind mohamedánok. – Nagyon sok török lakik itt.
Azt hallottuk, hogy tegnap a mi hadihajóink (tengeralattjárók) elsüllyesztettek olasz szállító gőzösöket a durazzói kikötőben. Onnan a tegnapi ágyúzás.
8. Most már nem értjük az egész helyzetet. A mi hajóink fenyegetik Durazzót, hogy akarnak minket Durazzóba vinni? – Egy másik hír szerint Essád basa már nem akar minket Durazzóban fogadni. Ma még főztek a konyháink, mert mostanig tartott még a pénz. Most Živkovič kijelentette, hogy a szerb állam neki nem adott pénzt a mi részünkre; a liszt és hús rakományok[at], melyekből nekünk is járt volna, elsüllyesztették a mi hajóink. Ma még kapunk 1 ½ kenyeret, aztán a többiről mindenki gondoskodjék, ahogy tud. Szép bíztatás! Az ember tehetetlen. Tulajdonképen hogy áll a szituáció? Az ember dühöng, nem tud semmit, úgy bánnak velünk, mint a barmokkal.
9. Ma aztán egy kis felvilágosítást nyertünk abból, amik történtek. Durazzó helyett déli irányba indítottak, állítólag Valona felé, hogy aztán a tengerparton az olaszok átvegyenek. Mondanom sem kell, hogy ez a fordulat alaposan levert minket. Mikor lesz ennek a vándorlásnak vége? Eddig még mindig azt reméltük, hogy talán átadnak a Monarchiának. Most annak is vége van. Reggel már nem kaptunk feketekávét, pedig már meg volt főzve, de Živkovič kiöntette büntetésül azért, mert éjjel két hadnagy, Hackenberg és Pick megszöktek. Ha már mi nem tudunk megszökni, legalább nekik sikerülne hazajutni.
Egy rossz úton megyünk. Az egész vidék mocsaras. Hőség, egészségtelen kipárolgás tölti meg a levegőt. Egy dombon egyszerre csak elénk tárult az Adria. Látni lehetett a Durazzói öblöt. – Semmiféle szekér, vagy konyha nem követ már minket. Mindenki arra a kis kenyérre van utalva, amit tegnap kaptunk. – Ma vagy 20 alak csatlakozott hozzánk civil ruhában. Megismertük bennük azon szerb és cseh tisztek egy részét, akik annak idején Nisben szerb szolgálatba léptek. Gazemberek! – Azt beszélik, hogy a szerbek már Albániába húzódtak vissza. Legalább az a vigaszunk, hogy Szerbiát leigázták. – Estefelé a Skumbi folyóhoz értünk, közel a tengerparthoz. Nádasok, mindenféle mocsári növényektől betakart síkság. A Skumbi oly széles, hogy csak csolnakon lehet átkelni. Minket az innenső parton telepítettek le. A szabad ég alatt, pokrócainkba takarva töltöttük az éjszakát. Tüzet szabad volt gyújtani, jó ideig a tűz mellett ültünk. A cseheket és szerbeket (első csoport) azonban még este átvitték a túlsó partra és ott egy faluban házakban voltak. Bastava.
10. Egyetlen egy csolnak volt csak, amely[en] minket kis csoportokban átvittek a másik partra. Csak délelőtt 11 órakor mentünk aztán tovább. Már csak egy darabka kenyerünk van. Az éhségtől fáj a gyomrunk. Este az utolsó kenyeret is megettük. Ami szerb pénzünk volt, azt Kavajában kénytelenek voltunk potom áron török pénzre beváltani, mert szerb pénzt egyáltalán nem fogadtak el. A mi koronáinkért is csak 10 K-t = 7 csereket (török koronát) adtak. Amit hát ott lehetett, kiadtuk Kavajában. Most van hármunknak 30 Koronája, de itt ebben az elhagyatottságban az ember semmit sem tud venni. Ha néha-néha átmegyünk egy albán falun, akkor 1 drb ingért vagy nadrágért egy kis kukoricakenyérnél többet nem kapunk. De különben is ez a nép oly szegény, hogy a legjobb akarat mellett sem tudnak nekünk valamit adni. – Pijár falu közelében, egy kavicsos réten ütöttük fel a tanyánkat. A meleg nappalt hűvös éjszaka vált[ja] föl. Különösen most érezzük ezt, hogy szabad ég alatt kell éjszakázni. Bármennyire is becsavarjuk magunkat a pokrócba, az ember folyton érzi a hideget. A kemény földön minden tagunk megbénul reggelig. Csak a nagy éhség és kimerültségnek köszönhetjük, hogy néhány órát alszunk. – Mi hárman, Kirchner, Brey és én hogy valamiképpen melegítsük magunkat, szorosan egymás mellé fekszünk, pl. a jobb oldalunkra fekszünk, és szinte összenyomjuk egymást. Ha most valamelyikünk a másik oldalára fekszik, akkor mind a hármunknak meg kell fordulni. (És így megy ez minden éjszaka egész Valonáig.)
11. Reggel korgó gyomorral tovább. Az embernek már csak úgy inognak a lábai. – Egy repülőgépet láttunk déli irányban, nem tudtuk megkülönböztetni, hogy milyen lehetett. Utunk most a tengerparttól eltávolodott, egy alacsony hegylánc alján megyünk. – Egy nagy kiterjedésű mocsárhoz értünk. Ezen keresztül lehetett menni. Vagy egy óra hosszat gázoltunk, térden felül süllyedtünk el az iszapban és sárban. Ruhánk, arcunk mocskos, piszkos, a cipőnk már csak bőrcafatokból áll, a víz teljesen átáztatta, ennek következtében lábaink meg sebesek. – Egy Asher nevű faluba értünk, itt volt egy órai pihenő. – Itt kaptunk 5 K-t 3 csereket, és így tudtunk magunknak egy kis bablevest és kukoricakenyeret venni. Hanem mi volt ez ahhoz a nagy éhséghez képest, mely csak most tört ki igazi erővel. Sokan eladták az utolsó ingüket, csak hogy valami ennivalót vehessenek maguknak. – Ezután csolnakon átvittek a Semenin folyón és annak a túlsó oldalán táboroztunk. Az előbbiekhez hasonló éjszaka, de már hidegebb, mint tegnap.
12. Délelőtt Fieribe érkeztünk. Itt egy olasz zászlóalj táborozik. Már annyira ki vagyunk merülve, oly éhesek vagyunk, oly tetves, lerongyosodott állapotba kerültünk, hogy nagy megnyugvást okozott ezeknek az olasz katonáknak a látása. Most már a lét fenntartásáról van szó, nem akarunk éhhalált szenvedni és azért bárminemű könnyítést hálával fogadunk. Így aztán, mikor itt egy nagy porció főtt rizst adtak nekünk, egész boldogoknak éreztük magunkat. Az olasz tisztek elszörnyülködtek látásunkon, nem akarták elhinni, hogy tisztek vagyunk. Egy olasz ezredes biztosított, hogy már vége lesz szenvedéseinknek!
Ebben a nagy nyomorban megelégedést szerzett az is, hogy a minket kísérő szerb katonaság még jobban szenvedett, mint mi. Ők sem kaptak az utolsó napokban semmit. Oly szegények, mint a templom egere, ma néhányan tőlünk kértek egy kis ennivalót. De oly nagy a gyűlölet ellenük, hogy az ember utálattal fordul el tőlük. Alig várjuk, hogy az olaszok átvegyenek és ezt a tetves szerb katonaságot soha többé ne lássuk. – Megint csak a csupasz földön töltöttük az éjszakát.
13. Tovább visznek. Most már olasz katonák is kísérnek. Ezeknek a jó karban lévő, intelligens katonánknak a látása jó benyomást keltett. – Egy széles mocsáron kellett keresztül mennünk. Már oly mocskosak vagyunk, hogy föl se tűnik sáros, elszaggatott ruhánk és cipőnk. Novo Selóba érkeztünk. Egy nagy olasz tábor mellett várjuk a továbbiakat. Egy ezred „Bersaglieri” gyalogság. Kaptunk kenyeret és este makarónit. Nem fogom elfelejteni ezt a jelenetet, amely itt lefolyt, amikor a makaróni szaga megütötte az orrunkat. Mint a kiéhezett vadállatok rohantunk az üstök felé, lökdösve, taszigálva egymást, mindenki első szeretett volna lenni. Mint az utolsó bakákat, úgy állítottak fel minket sorokba, káromkodással, puskatussal csináltak köztünk rendet. Micsoda szégyenletes egy dolog volt az. És ezek tisztek voltak! Az emberben fölülkerekedett az állati természet. –
Bersaglierik egyenruhái
(Forrás: Paul Garson: Bersaglieri ’The Devil’s Griffins’. Via Google Books)
14. Éjjel olasz utászok hajóztak át minket a Vojussán. Ez itt egy elég széles folyó. Reggel elvittek a parttól mintegy 5 km-re. Itt névolvasás volt, megszámoltak, hogy aztán átadjanak az olaszoknak. Egy olasz század már át is vett és a szerbek el is hagytak minket, amikor jött egy parancs, hogy a szerbek kötelesek minket egész Valonáig kísérni. Így telt el az egész nap anélkül, hogy kaptunk volna valamit enni. – Végre estefelé Živkovič őrnagy, aki folyton káromkodik, és úgy viselkedik, mint egy őrült, elhatározta, hogy még ma elvisz Valonába. Elindultunk. Vagy 5 km után találkoztunk egy olasz ezredessel. Ez észrevette, hogy már csak vánszorgunk, mindnyájunkról kirítt a nyomorúság. Megkérdezte, hogy kaptunk-e enni. Persze ma még nem kaptunk. Erre az út mellett táborozó olasz zászlóaljhoz vezettek. Itt kaptunk húst és cvibakot. Megint tegnapi utálatos jelenetek. Az emberek (tisztek) verekedtek, hogy minél előbb kaphassanak valamit. – Megint a hideg földön éjjeleztünk. Nagyon hideg volt. Felhők is tornyosultak, menydörgés és villámlás egész éjszaka. Most már csak az kellene, hogy ebben az állapotban megázzunk.
15. Reggel végérvényesen átvettek az olaszok. A szerb katonák legnagyobb örömünkre eltávoztak. Csak Živkovič őrnagy jön velünk. – Egy bersaglieri század kísér. Lassú menetben megyünk. Mindnyájunkban már csak az a remény él, hogy ma talán véget vet vándorlásunk, és ez a gondolat még a leggyengébbet is új erőre serkenti. Az olaszokat megmentőinknek tekintjük. Délután a valonai kikötőhöz közeledtünk. Nem vittek minket Valonába, hanem a tengerparton megyünk. Nagy vihar van keletkezőben. Megint egy mocsár. A kikötőbe érve rendeztek minket. Már sötét volt, de annyit láttunk, hogy sok nagy hajó van itt. – Nagy zápor lepett meg. Este 7-kor megkezdték a behajózást. Lassan megy, mert csak csolnakon lehet a hajót megközelíteni. – A mi csoportunk körülbelül 10 órakor került a hajóra. Szédelegve érkeztem a fedélzetre. Csak arra jöttem magamhoz, hogy bort, sajtot és cvibakot osztottak ki köztünk és ez valamiképp talpra állított. – A hajó belsejében vagyunk 3-dik osztályú hálóteremben. Hálát adtunk az Istennek, mikor meggémberedett tagjainkat a matracokon kinyújthattuk.
16. Dante Alighieri a hajó neve. Kimondhatatlan érzés fog el mindnyájunkat ezen hirtelen változás után. Másfél év óta először ülhettem terített asztalhoz. Naponkint háromszor étkezünk. Mint az éhes farkasok tömjük magunkba az ételt. Most érezzük igazán, mit kellett szenvedni. Teljesen le vagyunk rongyolódva. Soványak, tetvesek vagyunk. Az arcunk egészen hosszú szakállal van födve. – Egész nap tartott ma a legénység egy részének a behajózása. Erre a hajóra vagy 2000-et hoztak. Leírhatatlan ezeknek az embereknek az állapota. Úgy néznek ki, mint az állatok, a legtöbben mezítláb, kalap nélkül, teljesen átázva. Bambán tekintenek szét, az őrültek kifejezése ül arcukon. – Az olaszok elszörnyülködtek, mikor a hajóra léptünk, azt hitték, hogy mi a legénység vagyunk. Mikor meg a legénységünk jött, akkor elborzadva fordultak el. – Néhány bakával beszéltünk, akik elmondták, hogy a Valona előtti mocsarakban nagy vihar lepte meg őket, és nagyrészük ott veszett. Sok oly erőtlen volt, hogy ha elesett, nem bírt többé felkelni. – Délután 5 órakor elindult a hajó. Minket a hajó fenekére zártak, nem volt szabad azt elhagyni. Óriási vihar keletkezett. Sirok[k]ó. Vacsora közben annyira ingott ez a nagy hajó, hogy az amúgy is gyenge gyomrunk menten felfordult. Oly tengeri betegség fogott el mindnyájunkat, hogy azt hittük, hogy még a lelkünket is kiadjuk. Kavajától Valonáig 106 km.
SS Dante Alighieri olasz hajó korabeli ábrázolása
17. Gyönyörű idő. A szabad tengeren vagyunk. Mikor kijöttünk a fedélzetre, éppen a messinai szoros felé közeledtünk. Jobbra Calabria, Reggio, Coreggio városokat láttuk. Bal felől Szicília az Etnával. Catania, aztán Messina. – Kiérve a szorosból a Stromboli tűzhányó mellett ment a hajó. Kaptunk olasz újságokat, de régibb keltűeket. Az utolsó dátumúban Monastir elestéről értesülünk. A helyzet ránk nézve kitűnő. –
18. Korzika és Szardínia közt megy a hajónk. Sokan (néhány olasz mondta, hogy Marseillbe megyünk) mások szerint Olaszországban maradunk. A rendes koszt végtelenül jól esik. – A legénységünk közül sokan most halnak meg itt a hajón végkimerülésben. – Nistől – Valonáig több mint 700 km.
(Forrás: Giuseppe Ferrari: Relazione del campo di prigonieri colerosi all’isola dell’Asinara nel 1915-16. Roma, 1929.)
D.e. 11 órakor Asinára sziget [Oldalsó megjegyzés: (Szardinia É-Ny.-i csücske mellett)] kikötőjébe érkeztünk. Kisebb csoportokban kitesznek a szigetre. Ott leszünk megfigyelés alatt erre a célra készített barakkokban.
19. Brey és Kirchnerrel ma kerültem a szigetre. Először megfürdettek, a hajunkat levágták, megborotváltak és minden cókmókunkat dezinficiálták. Egy része a ruháknak itt elveszett. Nekem csak [az] a fehérneműm van, amit a testemen viselek. – Jó ruganyos, tiszta ágyakat kaptunk. Nis óta először vetkőztünk le és feküdtünk ágyba. Tágas szobákban vagyunk elhelyezve. – Tavaszi időjárás, a tenger partján szabadon sétálhatunk.
20. Mióta az olaszok élelmeznek, állandóan makarónit és rizst kapunk úgy ebédre, mint vacsorára. Egyszer naponta kis adag húst is adnak.
22. Borzasztó has- és gyomorgörcseim vannak. De többi társamnak is baja van. A kiéhezett gyomor nem bírja most megemészteni az élelmet.
23. Megengedték, hogy hazaírhassunk egy lapot.
24. Nyomorgok a rossz hasammal. Szomorú karácsony, nincs pénzünk, semmit sem vehetünk. Itt csak egy kis kantin van. A Kirchnernek megmaradt 20 K-t nem váltják fel. Este bebújtam az ágyba és aludni próbáltam, hogy elűzzem szomorú gondolataimat. – Živkovič őrnagy is itt van a szigeten. Csak már ne látnám!
25. Beteg vagyok. A gyomrom teljesen odavan. Mindent olajjal főznek, és mást itt nem adnak, mint makarónit. – Az orvosoknak nincs semmijük, amivel az embert meggyógyíthatnák. – Ma volt először pénzfizetés, 4 Líra jár naponta. Ebből levonják a kosztot. – Most kezdenek csak Szardíniáról mindenféle árucikket áthozni. Persze rém drágán árulnak. – Naponta 1 kenyeret, ½ l bort, 1 húsadagot, 2 makaróni vagy rizs levest kapunk. (1.80 Líra) Fehér- és ruhaneműt csak pénzért adnak.
28. Enyhe éghajlat. A tengerben fürödni is lehet. – Több hajó érkezett ide legénységünkkel megrakodva. Ezeknek a partra szállítása még sokáig fog tartani. A legénységet teljesen felruházzák. Most vérhas ütött ki köztünk, minden nap eltemetünk néhányat. A hajókon állítólag kolera ütött ki, azokat nem is teszik itt ki, hanem egy másik szigeten. – Szassariból jönnek ide újságok. Jó hírek! Az embernek legalább az szerez elégtételt, hogy Szerbiát eltiportuk.
30. Harminc-negyvenes csoportokban nemzetiségek szerint elvisznek innen. Ma ment el az első csoport. Nem tudjuk, hogy hová. – Nagyon fáj, hogy Breytől és Kirchnertől meg kell válni, ők németek és így más csoportokban vannak beosztva. Brey ma ment el.
31. Ma ment el Kirchner csoportja. Szomorú Szilveszterem van, nincs egy fillérem sem, még csak egy kis bort sem vehettem magamnak, pedig az nagyon jó a gyomornak. Így hát bánatomban 8 órakor megint bebújtam az ágyba.
Ahol csak lehetett, segítettük legénységünket. Persze sok nekünk sem volt, de némikor, ha közelünkbe jutottak, mindig kaptak tőlünk kenyérmaradékot vagy néhány grost.
Következő rész: „Itt még jobban érezzük, hogy hadifoglyok vagyunk, mint Szerbiában…”
Összes rész: A halálmars krónikása – Szakraida István naplója
