A halálmars krónikása – Szakraida István naplója, 8. rész
1915 őszén a nisi fogolytábor lakói számtalan jelből érzékelik, hogy komoly dolgok készülnek: küszöbön áll a szerbek elleni támadás. A bolgár határ közelsége pedig reális esélyt kínál arra, hogy rabságuk esetleg véget érhet. Egy német repülőgép váratlan felbukkanása tovább erősíti a reménykedést. Annál nehezebb viszont elviselni a kényszerű tehetetlenséget, annál gyűlöletesebb a fogság. Hamarosan döntés születik a tábor kiürítéséről. „Holnap indulunk Nisből gyalog, irány bizonytalan…” – írja naplójába Szakraida.
1915. szeptember 13. Az utóbbi időben azt kezdtük hinni, hogy a mieink a bolgárokkal szövetségben megtámadják Szerbiát. Minthogy azonban nem változik semmi, legalább itt nem tudunk meg semmit, attól félünk, hogy hiába várunk itt valami megoldást.
Az oroszok még mindig vonulnak vissza. Grodnó elesett. – Nagy orosz győzelemről írnak „Az oroszok Galíciában ellentámadásba léptek és elfogtak 17 000 németet.” Felfújják ezt a kis eredményt.
17. Magyar posta nem jön már több nap óta. Fürödni nem visznek, úgy látszik, mintha erővel szeretnének a piszokban megfojtani. – A becsukott szobákban lévő urak borzasztóan szenvednek. Nem csoda, egész nap bent ülni, azt a fülledt levegőt szívni. Sokan már egész sápadtak lettek. Brey is az egyik szobában van, szintén nagyon rosszul néz ki. Ez embertelenség.
(Írtam Matild és Guszta néninek.)
18. Megtudtuk, hogy a német trónörökös nagy győzelmet vívott ki a Vogézekben. Persze a franciák kicsinyítik. – A mieink még mindig verik az oroszt. Szinte hihetetlen, micsoda eredményeket érünk el. Most már vagy 300 km[-re] vannak Varsótól, melyet 42 nap alatt tettek meg. Ha Moszkva onnan még 700 km, úgy teoretikusan 3 hónap múlva Moszkvában lehetnének a mieink.
Az ember oly lelkiállapotban van, mely leírhatatlan. Azt kérdezem magamtól, hogy minek létezek még. Majdnem őrültté tesz az, hogy el kell tűrnünk ennek a piszok országnak a pöffeszkedéseit. Az ember a fogát csikorgatja tehetetlen dühében. – Az idegesség már oly fokot ér el, hogy tanulni sem tudunk.
22. Az orosz hivatalos jelentések csalással igyekeznek az orosz hadsereg vereségét kicsinyíteni. Az a gyanúnk, hogy Dünaburg és Vilna között áttörték a frontot, és a német lovasság egész Molodetschnóig portyáz. – A négyes szövetség eddig mindenféle kéréssel és ígérettel igyekezett Bulgáriára hatni. Most azonban fenyegetik a bolgárokat!
6 hét óta ma vittek megint fürödni. Posta kevés van.
24. (Írtam anyámnak és Ellának.)
26. Bulgária és Görögország 5 nap óta mozgósítottak. Jelentik, hogy a Drinán, Száván és Dunán nagy élénkség uralkodik a mi részünkről. Biztosra vesszük, hogy a mieink mégis csak megtámadják Szerbiát. – Most nagyon szigorúan bánnak velünk.
Még egy nagy dolog történt. A cseheknek és szerbeknek nem szabad ezentúl kimenni a városba. Itt nagy dolgok vannak készülőben. Pasič, Péter király és a trónörökös Kragujevácból Nisbe, aztán vissza, állandóan utazgatnak, folytonos miniszterülések. – Azt hiszem az emberiség nem várta annyira a megváltót, mint mi a szabadulás óráját várjuk.
A szerbek nagyon meg vannak ijedve. Az újságok most először szidják a négyes szövetséget, átkozzák azoknak káros befolyását a balkáni viszonyokba. Igyekeznek a szerb népet még tovább is áltatni, de nagyon keserves nyögdicsélés ez. Egyetlen bizalmuk az ő vitéz hadseregükben fekszik. – Az az érzésem, hogy ütött a szerbek utolsó órája.
Napjaink csendesen, egyhangúan telnek el. Mindnyájunkat megvisel a szerb hadifogság. Szótlanok vagyunk, idegesek és türelmetlenek. – Az elnyomott düh ezen koldus ország ellen kirí mindegyikünk arcából.
A családi kötelék, mely annyira húz mindenkit, most a szerb embertelen bánásmód folytán bizonyos egykedvűségbe ment át. Azt lehetne mondani, hogy egész érzéketlenek lettünk.
Ha az elmúlt szép idők eszünkbe jutnak, akkor az emlékek csak fájdalommal töltenek el. Mindnyájan elátkozzuk ezt a sorsot, kívánjuk a harcteret, ahol legalább meghalhatunk a hazáért.
Most Kirchner van bezárva 15 napra (a fegyverek miatt). Minthogy Brey az egyik becsukott szobában van, csak magamban sétálok a réten, magam emésztem meg gondolataimat. – A szerb őrnagy kijelentette, hogy a becsukott szobáknak nem engedi el a büntetést.
Nem merek arra a szomorú tényre gondolni, hogy már több mint egy éve raboskodom. Most egy éve már a gyógyulás útján tartottam. Hogy örültem akkor, hogy megint egészséges lehetek! Akkor nem hittem, hogy ily soká fog ez tartani. Sokszor arra gondolok, hogy jobb lett volna, ha meghalok, de ilyenre nem szabad gondolni. Szem előtt kell tartanom, hogy hibátlanul vagyok itt és még szolgálhatom a hazát. Brey és Kirchnerrel kölcsönösen vigasztaljuk egymást. Nekik köszönhetem, hogy a szomorúságot elűzöm fejemből.
Most már nem tanulok. Sokszor fáj a fejem. Sakkozni és kártyázni szoktam most. A „Piquet”-t is megtanultam.
Az ember borzasztó kicsinyes lesz. Ha valamelyikünk az étkezésnél nem azt a hús vagy tésztadarabot kapja, mint amelyik neki tetszik, vagy ha nem ő az első az ételkiosztásnál, akkor már nagy veszekedés van.
Az étkezések bizony nem éppen gusztusosak. Reggel hozzák a rossz kávét valami ronda fazékba, mindenki kap egy bögrével.
Délben hozzák a levest, húst és körítést, némikor tésztát. Mindenki leül az ágya szélére, vagy ha egy asztalt vett, ahhoz. Mindenkinek van egy vagy két tányérja evőeszközzel, melyeket mindenkinek venni kellett. – A vacsora egy tál étel, ugyanígy folyik le. Éhesen nem maradunk, mert keveset mozog az ember, semmilyen testi mozgást nem végzünk. Ha pedig valaki éhesen marad, hát ott a kantin.
27. A rét mellett van a nisi temető. Alatta megy a vasútvonal Pirot felé. Most csapatszállítások vannak a bolgár határ felé, és erre szállítják a katonákat. Nagy ellentétet nyújt a szerb katonák éneklése, mikor elviszik őket itt a temető mellett és az anyák, feleségek jajgatása hozzátartozóik sírjainál. A szerb valláshoz tartozik, hogy egész nap kint vannak a temetőben, zokognak és énekelnek.
(Forrás: Hadifogoly magyarok története I. kötet. 114. old.)
28. Az oroszok győzelmeket jelentenek. Galíciában 6000 embert fogtak volna el és még néhány ezer embert a front többi részén. – Nagyon levert az a hír, hogy a franciák nagy offenzívát kezdtek a Champagnban és Artoisban. Souchénál eddig 20 000 embert fogtak el. A franciák nem győznek betelni győzelmük „nagy horderejének” a dicsőítésével.
Október 1. (Írtam Klárinak és Anninak.)
4. Őfelsége nevenapját csak csendben töltöttük.
Ma oly dolog történt, mely fölrázott minket ebből az egyhangú életből. Délután 3 órakor éppen olvasgattam a szobába, amikor nagy ágyúdörgés és lárma hallatszott. Kirohanunk az udvarra és legnagyobb meglepetésünkre és leírhatatlan örömünkre egy német „Taube” repülőgépet látunk Nis fölött. A szerbek ágyúztak és lőttek. De az nyugodt méltósággal repült el a város fölött a robbanó lövegek között és aztán eltűnt keleti irányban Bulgária fele. Oly öröm vett rajtunk erőt! A szabadulás közelségét jelenti ez? Mily régen nem láttam már fegyverropogást. – A városban, főleg a vasútállomásra néhány bomba is esett, néhány embert megölt és megsebesítettek.
(Feritől egy lap.)
8. Óriási dolgok történtek. Mi egész lázban vagyunk. A mieink betörtek Szerbiába. Belgrád elesett. Obrenovácnál átkeltünk. A szerb lapok azt írják, hogy mindenütt visszaverték az ellenséget. – Bulgária és Szerbia közt megszakadt a diplomáciai összeköttetés, és állítólag a bolgár hadsereg a szerb határon van összpontosítva. – A szerbek francia segítséget várnak. – Mi azt hisszük, hogy Szerbia elveszett és kénytelen lesz lerakni a fegyvert. Akkor mi hazajutunk. Micsoda boldogság volna az. A szerbek azt mondják, hogy utolsó emberig fognak harcolni.
Szerb üteg Semendriánál
(Forrás: Rudolf Dammert: Der serbische Feldzug. Leipzig, 1916. 40. old.)
9. Csúnya, esős idő. Meg vagyok hűlve. A gyomrom is fáj.
(Kláritól egy lap szept. 9-ről.)
10. A szerb hivatalos jelentés jelenti Belgrád feladását.
Belgrád elfoglalása
(Forrás: Hajdu Tibor – Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja. Budapest, 2014. 170. old.)
A Száván és Dunán minden támadást visszavertek. – Ma ide érkezett 3 tisztünk Oroszországból, akik azt mondták, hogy az orosz hideg klímát nem bírják el, és miután ők szlovének, az orosz kormány azt hitte, hogy ezek át akarnak lépni szerb szolgálatba. Persze ezek azt hitték, hogy útközben megszökhetnek. De nem sikerült nekik. – Azt mondják, hogy Belgrád oly hirtelen lett megtámadva, hogy a lakoságnak ideje sem volt elmenekülni. Állítólag 10 000 embert fogtak el a mieink. – A támadó csapatok fele német. A főparancsnok Mackensen.
Német, osztrák–magyar és bolgár katonák
(Forrás: Rudolf Dammert: Der serbische Feldzug. Leipzig, 1916. 80. old.)
Délután 3 órakor megint megjelent egy német repülőgép. Nagy ágyúzással fogadták. 3 francia repülőgép is fölszállott. Erre a német délkeleti irányban eltűnt.
11. A szerbek beismerik, hogy a mi hadseregeink több ponton behatoltak szerb földre. Lázasan várjuk a szabadulás óráját. Csak azon csudálkozunk, hogy a bolgárok nem mozognak.
12. Délután 3 óra felé megint megjelent egy repülőgépünk. Most nagy légi harc fejlődött ki a levegőben. A francia repülőgépek gépfegyverrel is lőttek, a mienk válaszolt, a szerb ütegek szünet nélkül szólottak, de mind eredmény nélkül. – Végre is a mienk ledobott néhány bombát és nagyon magasan eltávozott. – Nem tudom lefesteni azt az érzést, mely mindnyájunkat áthatott, mikor ott fönt a fejünk fölött harcolnak és tudni azt, hogy oly közel van hozzánk egy repülőgép, mely hadseregünket képviseli, és mi mint nyomorult hadifoglyok tehetetlenül nézzük. – Nisen keresztül folyton viszik a katonákat egyszer a bolgár határ felé, majd vissza. Nekünk már 5 órakor el kell hagyni a rétet, mely szigorú őrizet alatt van. Az őrök úgy vannak körös-körül fölállítva, hogy egy szökés lehetetlen, mert mindenkit látnak, aki a meghatározott vonalat átlépi.
A szerb újságok vádolják a kormányt, hogy Belgrádot ok nélkül kitették a legnagyobb pusztításnak. – Minden reményük a francia segítségben van, mely állítólag már Szalonikiben partra lépett, bár a görögök protestáltak ez ellen.
14. Ma tudtuk meg, hogy Bulgária megtámadta Szerbiát. Az egész vonalon már szerb területen harcolnak. – Nagy izgalomban élünk, vajon mit csinálnak velünk a szerbek. – A bolgárok már 2 nap előtt törtek be. Mi 70 km-re vagyunk a bolgár határtól. Azt hiszem, hogy el fognak innen vinni, veszedelmes annyi hadifoglyot most Nisbe tartani. Most annyira figyelnek ránk, hogy lehetetlen megszökni! – Azt hisszük, hogy most még egy ideig védekezni fognak a szerbek, de aztán? A szerbek nem vihetnek minket messzire, és akkor átadnak a mieinknek.
(Kaptam anyámtól szept. 4-ről)
16. Elvisznek Nišből. Hogy hova, azt még nem mondták határozottan.
Állítólag vonaton Üszkübbe megyünk. Persze most ágyat, asztalt itt kell hagyni. Hátizsákokat készítünk magunknak. A koffereinket le kell adni, azt utánunk hozzák. A Vöröskereszt útján ruha és lábbeli érkezett hazulról. Mindnyájan kaptunk zubbonyt, cipőt és nadrágot.
17. Nagy rendetlenségben vagyunk, félig összepakolva, minden pillanatban elvihetnek. Azt mondják, hogy a bolgárok elvágták a strumicai vasútvonalat és így valószínűleg gyalog megyünk valahová. – A szerb újságok nem írnak a harctérről semmit. Biztatják a népet mindenféle marhasággal. – A mieink és a bolgárok állandóan nyomulnak előre. – Ma láttam néhány bolgár hadifoglyot. Egy bolgár tisztet is közénk tettek.
18. Néhány német és új oszt.–magy. hadifoglyot láttunk. Először láttam németeket, csak távolról láthattuk őket. – Holnap indulunk Nisből gyalog, irány bizonytalan.
Ezzel végződik Szakraida István naplójának II. része. És innen kezdődik a kimondhatatlan szenvedésekkel járó vándorlás: a halálmenet.
-----------------------------------------------------------------------------------------------
Következő rész: „Minden lépésünkre vigyáznak, szuronyokkal vagyunk körül véve…”
Összes rész: A halálmars krónikása – Szakraida István naplója
