A Nagy Háború

A mai Budapest XVIII. kerületét alkotó Pestszentlőrinc és Soroksárpéteri (a későbbi Pestszentimre) a modernizálódó, fejlődő főváros vonzáskörzetébe tartozó, új típusú, elővárosi jellegű településként jött létre a XX. század elején. Létrejöttükben óriási szerepet játszott a vasút. Családi házas lakótelepek nőttek ki a földből, a főváros közelsége és a helyben megtelepedő ipar pedig munkalehetőséget kínált az ide költözőknek. Az első világháború idején az akkor kilencezer lakosú Pestszentlőrinc községből több mint 1600 fő küzdött a harctereken. A háborút követő forradalmak, valamint a francia és a román megszállás megpróbáltatásait is megszenvedte a két település.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 18. rész

Károly a mozdonyállomáson megismerkedik Pauer ütegparancsnokkal, akinek feltűnik az ambiciózus mérnökpalánta, és aki a fiatalokból megbízható tudású tiszteket akar nevelni magának. A frissen kinevezett kadét élete kissé könnyebbé válik, bár visszakerül a nem veszélytelen tüzérfelderítői posztjára, időnként versfaragásra is jut ideje. Károly mindeközben meglátogatja sógorát, Endrét is, aki Görzben szállásolta el magát. A civilben városi főmérnök vasbeton szilárdságú optimizmussal tekint a háborút követő élet újjáépítésére…

Giuseppe Roncalli, a jövendő XXIII. János pápa

Talán csak a pápaság történetében legjáratosabbak tudják, hogy XXIII. János, akit pápának választása előtt Giuseppe Roncallinak hívtak, fiatal korában sorkatonaként (1901–1902), majd a Nagy Háborúban tábori lelkész hadnagyként (1915–1918) szolgált az olasz hadseregben. Ebben a posztban vázlatosan fölidézem négy és féléves katonamúltját.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 17. rész

Károlyt két hétre visszavonják az alakulatának központját jelentő mozdonyállomásra. Az üteget időközben átszervezték és új hadrendi számot kap. Megismerkedik a tüzérség nem első vonalban szolgáló tagjaival. Több évtized alatt átalakulhatnak az emlékek: az előkerült naplók alapján az emlékiratíró meglepve tapasztalja, hogy az első harctéri kalandok egyes részletei – bár az élményeket hasonló erővel adják vissza – nem egyeznek az akkor leírtakkal…

A pándi születésű Pósta Sándor a bajai gimnáziumi éveiben sajátította el a vívás tudományát, s a kolozsvári egyetemi orvosi tanulmányai alatt vált sikeres vívóvá. A Nagy Háborúban katonaorvosként a cs. és kir. szabadkai 86-os gyalogezred soraiban vett rész, és súlyos sebesülést szenvedett, ami a vívói karrierje végét jelenthette volna. Sok más vívótársával ellentétben azonban ő sikeresen felépült, és később olimpiai bajnoki címig jutott…

Hegedős Károly harctéri emlékei – 16. rész

Nagy könnyelműség a harctéren elhagyni a járt utat: Károly azonban nem akar gyávának mutatkozni, így enged Bahr zászlós invitálásának a senki földjére tett kirándulásra. Átesik az ellenséggel való első találkozásán, ami kis híján az utolsó is egyben. Eljön az a nap, amikor végre leváltják a szolgálatból, így pár napra az ütegállomáson pihenhet. Társával a „Villa Hühnensteigen”-ben ütik fel tanyájukat és a félig lerombolt és pusztán a katonák ellátására berendezkedett Görzbe is belátogatnak.

Három fotóalbum, egy köteg levél, egy szolgálati lap – ez volt Poppe Kornél hagyatéka, ami alapján Scharek Ferenc 1992-ben elkezdte kutatni a katonai léghajózás és légifelderítés meghatározó magyar személyiségének az életét. Napjainkra sok mindent sikerült tisztáznia a magyar és nemzetközi repüléstörténet kiemelkedő alakjáról. Blogunkon megjelenő újabb írásának aktualitását az adja, hogy ma kereken 80 éve hunyt el Poppe Kornél.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 15. rész

A hadapródjelölt első felderítő szolgálatát végzi az olasz fronton a görzi hídfőben, Oslaviánál. A fedezékben megtapasztalt mostoha körülmények, valamint a rossz ellátás ezúttal is a háborúról és a hadsereg működéséről való elmélkedésre késztetik… A tüzérfelderítés mindennapjaihoz tartozik a megrongált telefonvezetékek megjavítása. Károly a koromsötétben és esőben tett járőrszolgálata során az első igazi harctéri izgalmakat kénytelen átélni…

magyar

Nagyvárad era una delle importanti città militari della Monarchia Austro-Ungarica all’inizio del Novecento. Numerosi suoi edifici ricordano ancora quel periodo. Durante la prima guerra mondiale nella città funzionavano diversi ospedali militari. I defunti furono sepolti nel cimitero Rulikowski. Tra di essi c’erano soldati austro-ungarici provenienti dal Litorale austriaco e molti soldati italiani diventati prigionieri di guerra. Con tale mio saggio oltre a presentare i più significativi edifici della città costruiti durante la Monarchia presento i dati di questi caduti in base a un registro ritrovato in loco.

italiano

Nagyvárad az Osztrák–Magyar Monarchia jelentős katonavárosa volt a 20. század elején. Számos épülete ma is erre az időszakra emlékeztet. Az első világháború idején a városban több katonai kórház is működött. Az itt elhunytakat a Rulikowski temetőben helyezték végső nyugalomra. Közöttük találhatók a ma Olaszországhoz tartozó Osztrák Tengermellékről származó osztrák–magyar katonák és jelentős számban a hadifogságba esett olasz katonák is. Írásomban a város monarchiakorabeli jelentősebb emlékeinek a bemutatása mellett ezeknek a hősi halottaknak az adatait adom közre egy helyben fellelt nyilvántartás alapján.