Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
1918. június 15-én kezdődött az Osztrák‒Magyar Monarchia Albrecht fedőnevű támadó hadművelete a Piavénál, amelyben a Montellónál hősünk ütege is részt vett. A harctéri jegyzetei és az ütegnapló alapján a háború után külön tanulmányban örökítette meg az izgalmas napok történetét. Az írás megtalálható a Hadtörténelmi Levéltárban.
A 2024-es esztendő több évforduló miatt is fontos év a számunkra. Idén 110 éve, hogy kitört az első világháború, s ebben az évben 120 éves a bileki halálmars áldozatainak az emlékműve. A történet és az emlékmű (újra) felfedezése, majd az obeliszk és a környezete megtisztítása a mi érdemünk. Az elmúlt években ez volt az elindítója, hogy fontos kutatási területünkké vált a bosznia-hercegovinai osztrák–magyar múlt megismerése is. Történeti és helyszíni kutatásainkról itt a blogon is rendszeresen beszámoltunk. Nyár végén egy szakmai, kegyeleti emlékutat is szerveztünk a térségbe, ami augusztus 30-án, az emlékmű felavatásának az évfordulóján Bilećán, ahogy ma hívják a települést, egy megemlékezéssel zárult.
1918 júniusának elején a Piavénál már minden a készülő offenzíváról szól. Hősünk szép leírást ad az állomáshelyéről, Capo di Sopráról és annak a kastélyáról, aminek a parkjában gyakran gyönyörködik a táj szépségében. Mint „mozdonyos tiszt” itt nyert elhelyezést, de amikor június 15-én megszólalnak az ágyúk, a kíváncsiság őt is kiviszi az ütegállásba...
Király Iván honvéd tüzértiszt történetét bemutató sorozatunk 21. részében, a hosszú szabadságról visszatérő hősünk az alakulatát kereste, amit végül csak egy kisebb „odüsszeia” után talált meg. Megpróbáltam a bejárt és a naplóban részletesen megörökített útját rekonstruálni és ennek az eredményét bemutatni.
Az Osztrák‒Magyar Monarchia haditengerészete iránt érdeklődők számára jól ismert az SMS Zenta tragikus sorsa. Egy korábbi posztban a blog olvasói is megismerkedhettek az 1914. augusztus 16-án elsüllyedt cirkáló történetével. Most a hadihajón szolgálatot teljesítő magyar tengerészek egyikének, vitéz Déry Ernőnek a nem mindennapi életútját szeretném bemutatni. Írásom első részében 1915-ig követem nyomon a Zentán tanúsított magatartásáért Arany Vitézségi Éremmel kitüntetett tengerész pályáját.
Király Iván 1918 február végén négy hónapos tanulmányi szabadságot kapott. Ez idő alatt a 41. honvéd gyaloghadosztály kivonták a Piave-deltából és Vittorio Veneto környékén volt tartalékban, majd a Montellóval szemben állásban. Májusban a hosszú szabadságáról visszaérkező Király hadnagy szeretne alakulatához eljutni, de ez sokkal nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolnánk…
Az I. világháború folyamán a tüzérség csatadöntő szerepre tett szert. Talán ez volt az a fegyvernem, ami a legnagyobb minőségi és mennyiségi átalakuláson ment át a korszakban. Különösen igaz ez az éppen csak megalakult honvédtüzérségre. Ezt a fejlődést szeretném bemutatni a Király Iván naplójából megismert 41. honvéd tábori tüzérdandáron keresztül.
Az osztrák–magyar uralom Bosznia-Hercegovina modernizációjának korszaka volt, amelyben a megszálló csapatok egyes tábornokai kezdeményező szerepet játszottak. Ilyen volt a horvát származású Georg Babich (Gjuro, mai írásmóddal Đuro, vagy Djuro Babić) vezérőrnagy, aki a hercegovinai Trebinje városának katonai parancsnokaként és kerületi vezetőjeként nemcsak a közbiztonság és határvédelem megszilárdításában, hanem a közigazgatás és az infrastruktúra kiépítésében, megújításában is máig ható szerepet vállalt.
A bosznia-hercegovinai Bileća, vagy ahogy akkoriban hívták, Bilek katonai temetőjében az első világháború alatt megszaporodtak a síremlékek. A 135 osztrák‒magyar háborús sírból 39-ben magyar katona nyugszik. A cseh népfelkelők egy emlékfalat is építettek hősi halottjaiknak. A sírkertbe orosz hadifoglyokat is temettek. A temetőt bemutató sorozatunk második részében az első világháború alatt keletkezett síremlékeket vesszük sorra.
A szarajevói merénylettől a világháború kitöréséig tartó időszak – a júliusi válság – egyik legfontosabb epizódja, amikor 1914. július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalosan hadat üzen Szerbiának. Ez az esemény nemzetközi jogi értelemben a háború kezdete, mivel ezáltal a két érintett állam között beállt a hadiállapot. A dualista birodalom ezzel eleget tett az 1907-es (II.) hágai békekonferencia 3. konvenciójába foglalt követelménynek. Ez előírta, hogy az ellenségeskedések nem kezdődhetnek meg előzetes és félreérthetetlen figyelmeztetés elküldése nélkül, ami történhet megindokolt hadüzenet vagy feltételes hadüzenetet tartalmazó ultimátum formájában…
Legutóbbi kommentek