Román civilek fotói a tápiósülyi internálótáborból
Az első világháború alatt több ezer fotó készült a harci eseményekről, a megszállt területek és a hátország életéről. Ebből a munkából a magyarországi fotográfusok és a fotózást amatőr módon űzők – az utókor szerencséjére – alaposan kivették a részüket. A háború alatt mind a frontvonalban, mind a hátországban aránylag sok fotó készült az elfogott ellenséges katonákról, amelyek részben propaganda célt is szolgáltak. Azonban a háború egy másik jelentős számú fogvatartotti csoportjáról, a Magyarországon internált civilekről sajnos nagyon kevés fotó maradt az utókorra. A magyarországi fotóarchívumokban hosszas kutatás után is csak elvétve bukkanhatunk magyarországi internálótáborokba zárt civilekről készült fényképekre. Az alábbi írásban két ilyen újonnan előkerült, vélelmezhetően a tápiósülyi internálótáborban készült fotóról lesz szó.
A „kettősöktől” egy túlbuzgó kadét portyát szervez a senkiföldjére, de szerencsétlenségére emberei a császári és királyi 31. gyalogezred járőreivel csapnak össze. Eközben hősünk egyre jobban beletanul a figyelői szolgálatba. Már ő az, aki újabb célokat javasol a tüzérségnek, és néha a saját szakaszából is meghív egy-két embert, hogy e jó rálátást biztosító helyről kövessék, hogyan dolgoznak a tüzérek. A fiumei katonatárssal, Pöndör Frigyessel is egyre jobban összebarátkozik, olyannyira, hogy egy külön fedezéket is épít neki. Jakab végiglátogatja barátait, és egyikhez éppen akkor érkezik meg, amikor a sturmosokat sorakoztatják. Közben lassan enyhülni kezd a tél. A természet éledése mellett hősünk néha a háború emberekre gyakorolt különböző hatásain is elgondolkodik…
A Torontál vármegyei Csókán, sok gyermekes családban született Závodszki Ferenc Szegeden tanulta ki a szabómesterséget. Itt ismerkedett meg a menyasszonyával is, de a házasságkötés előtt le kellett szolgálnia a katonaidejét. 1913 őszén a 
A „kettősök” frontszakasza továbbra is csendes, ugyanakkor azonban az osztrák–magyar oldalon nagy munkálatok folynak: a fedezékekbe villanyvilágítást vezetnek, a drótakadályokat kiszélesítik, az árkok falát vesszővel fonják ki. Éjszakánként tevékenykednek a rohamosok is: amint hősünk beszámol róla, egy herkulesi erejű cigány katona minden fegyver nélkül két oroszt is elfog egyetlen éjszaka alatt. Jakabot – hasonló beosztást ellátó társaival együtt – a hadosztályparancsnokságra rendelik, ahol új dolgokat tanulnak a figyelőszolgálatról, ismertetik velük a beosztásukkal kapcsolatos kötelezettségeket és a titkos kommunikációs módszereket. Hősünk egy újonnan a frontra kerülő, Fiuméből származó katona, Pöndör Frigyes személyében új barátra tesz szert.
Pestszentlőrinc iparában a XX. század elején négy ágazat volt jelen: az építőipar, a faipar, a textilipar, valamint a vas- és gépipar. Két jelentős ipari centrum alakult ki a község területén, melyben fontos szerepe volt a jó vasúti kapcsolatnak. A világháború alatt a helyi gyárak nagyrészt alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz és a hadiipar szolgálatába álltak, lőszertermelésre álltak át és új lőszergyárat is létesítettek. A Nagy Háború alatti Pestszentlőrincet bemutató 
A „kettősök” meglehetősen nyugodt időszakot élnek át a lövészárokban. Hősünket „Titulart Gefreiterré” –címzetes őrvezetővé – léptetik elő, ugyanakkor beosztják a figyelőbe is, amelyen a géppuskások a gyalogsággal és a tüzérséggel osztoznak. A szolgálatban az új beosztással járó tennivalókat gyakorolja, szolgálaton kívül pedig az orosz srapnellövedékek időzítőiből kiszedett alumíniumból készít gyűrűt eladásra. Mindeközben elkészül a fényszórósok fedezéke, Jakabék árokrészét pedig két aknavetővel és egy 3,7 cm-s gyalogsági ágyúval erősítik meg. Hősünk egy újonnan létrehozott alakulatról, egy rohamszázadról is beszámol, amit ő csak rablóbandaként emleget. Egy kutyafogat is feltűnik a színen, de megjelenik egy nyúl...
Egy-egy alakulat iratanyagának a levéltári kutatása során számtalanszor találkozik a kutató olyan levelekkel, amelyekben aggódó szülők, hozzátartozók érdeklődnek a szeretett családtagjaik után. A válaszok legtöbbször eltűnésről, sebesülésről vagy hősi halálról szóltak. A m. kir. nagykanizsai 20. honvéd gyalogezred ezredparancsnokságára 1916 júniusában egy apától érkezett levél, amelyben szeretett fia orosz hadifogságba esésének a körülményeiről érdeklődött…
Hősünk továbbra is fel-felkeresi az orosz lányokat, gyakori eltűnései azonban már a feletteseinek is kezdenek szemet szúrni. Először parancsnoka, egy főhadnagy fedezi fel, hogy csellengő katonája kikhez járogat, aztán egy napon két tiszt is megjelenik a lányok házánál, és ezzel a bakák számára a móka véget ér. Közben beköszönt a tél, emberünk pedig megünnepli első harctéri karácsonyát. 1916 januárjában véget ér a géppuskás tanfolyam és a front mögötti békés napoknak is vége szakad. Jakabék visszakerülnek az állásba, ahol kényelmesen berendezkednek egy újonnan épített fedezékbe. A mindennapok egyhangúságát csak a Montenegró elfoglalásának örömére rendezett díszlövés töri meg.
In der k. u. k. Kriegsmarine bildeten die Beamten wie in der Armee eine von den Marineoffizieren getrennte Gruppe, und innerhalb dieser Gruppe waren die technischen Beamten weiter getrennt. Zu ihnen gehörten Ingenieure, die Schiffe, Schiffsmotoren und mit der Schifffahrt zusammenhängende Bauwerke an Land konstruierten, sowie Schiffsmechaniker. Später, im Zuge des wissenschaftlichen Fortschritts, wurde die Gruppe noch um Elektroingenieure und Chemiker erweitert. Obwohl diese Beamten nicht über so umfassende maritime Kenntnisse verfügten wie die Offiziere der Marine und auch kein ganzes Schiff kommandieren konnten, war ihr Fachwissen für die Planung, den Bau und den Betrieb der Schiffe unerlässlich. Es folgt eine kurze Biografie eines solchen technischen Beamten.
Legutóbbi kommentek