Veszprémi honvédek védelmi harcai Kostanjevicánál 1917 tavaszán – 1. rész
Napjainkban Kostanjevica na Krasu, a szlovéniai Komeni-fennsík szép karszti faluja utcáin sétálva csend és nyugalom vesz körül bennünket. Ám a kutató, akinek a kezében ott vannak a falu védelmét 1917-ben ellátó magyarországi gyalogezredek irataiból származó vázlatok, egy „másik világban” érzi magát. A mai szép kertekben ott húzódott az első védelmi vonal, a sarkon bokrok borítják az egykor fontos szerepet játszó kaverna bejáratát, s itt-ott még a felvezető árkok kanyargós vonala is felsejlik. Kutatói szemmel mindenütt az egykori harcok nyomai fedezhetők fel. 1917-ben minden négyzetméterért, talpalatnyi földért súlyos harcok folytak itt magyar szereplőkkel.
Az erre járó magyaroknak 2022. július 16-tól a település római katolikus templomának közelében felavatott információs tábla magyarul is segít visszaemlékezni az első világháború idején itt zajlott harcokra. A most megjelenő háromrészes írás a m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred 1917. május 23–24-ei rendkívül nagy véráldozatot követelő harcát mutatja be.
Kostanjevicai házak és a hozzájuk tartozó udvarok egy 1917-es vázlaton. Kék vonal: osztrák–magyar, piros vonal: olasz állások (Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz. Dátum nélküli vázlat a m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred irataiban)
A veszprémi honvédezred 1917. február 11-től harcolt a Kostanjevica falunál húzódó védelmi szakaszokban. (Az ezred a m. kir. 41. honvéd gyaloghadosztályba tartozott. A nagykanizsai 20. honvéd gyalogezreddel együtt alkották a veszprémi 82. honvéd gyalogdandárt.) Fővédelmi állásuk előtt a tábori őrsök éberen figyelték az ellenséges csapatok mozgását. A nagyobb offenzívák közötti viszonylagos nyugalmi állapotot kihasználva a védelmi rendszer kiépítésében a műszaki alakulatok mellett tevékenyen részt vettek a 31-es századok is. Az ellenséges tűzcsapások miatt csak az éjszakai órákban lehetett ezekkel a munkákkal intenzívebben haladni. A sziklába vájt kavernák nyújtottak az olasz tüzérség ellen védelmet, de több esetben éppen az építés alatt álló kavernák telitalálata miatt keletkeztek nagyobb veszteségek. A fővonal mögötti mélységi kiépítés meghaladta a három kilométert.
Védővonalak és hadosztály-tartalékok elhelyezése Kostanjevica mögött harc esetén egy 1917-es vázlaton (Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz. Dátum nélküli vázlat az ezred irataiban)
1917. március 3-án intézkedett az ezredparancsnokság, hogy a rohamjárőr kiképzésben részesült legénységet Komenben vonja össze, ahol további kiképzésben részesülnek. Ha szükséges, akkor „vállalatok keresztül vitelénél előre vonhatók”.
A járőrvállalkozások viszont nehézségekbe is ütköztek. Schamschula Rezső tábornok, hadosztályparancsnok április 17-én körlevélben figyelmeztette a parancsnokságokat, hogy „Újabb megfigyelések szerint nincs kizárva, hogy az ellenség állásaink előtt magasfeszültségű árammal megtöltött drótakadályokat használ. Következő jelenségek különös gonddal figyelendők meg: szigetelt drótvezetékek (kábelek) fektetése és kátránnyal szigetelt cölöpök beverése az ellenség által, szikrák fénye és pattogása az ellenséges akadályban.”
A magyar és olasz védővonalak és védelmi szakaszok 1917. május 21-én Kostanjevica környékén (Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz)
A felmerülő nehézségek ellenére több sikeres vállalkozást hajtottak végre a 31-es honvédek. Minden egyes vállalkozásról kötelező volt valósághű jelentést írni, amelyre az ezredparancsnokság kötelezte a résztvevőket: „Minden vállalkozásról (még a legkisebb rohamjárőr vállalkozásról is) rövid jelentést (leírás, gefechtsbericht) tejesztendő fel. Az események mindenkor az absolut igazságnak megfelelően vázolandók, minden mozzanat kíméletlenül (Rüsckhaltlos) akár előnyösen, akár hátrányosan befolyásolta a vállalkozást kiemelendő. Senkinek sem érdeke – legkevésbé az összeség javának – ezen házi jelentéseket szépíteni, tanulságos mondatokat elhallgatni. Egyetlen egy vállalkozás sem haszontalan: akár sikerült, akár nem vezetett a tervezett eredményre.”
Két olasz katonáért 6 korona – egy sikeres vállalkozás jutalmazása 1917. április 2-án (Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz)
1917. május 5-én a szabadságon levő Rövidi Maxon Lajos ezredest, ezredparancsnokot helyettesítő Weidner Diesel Ernő ezredes a következő „BIZALMAS, sajátkezű felbontásra a parancsok által” jelzésű levelet küldött a zászlóaljparancsnokoknak: „A nagy helyzetből kifolyólag a közelebbi időben újabb olasz támadással kell számítanunk. Megmondani, hol a legvalószínűbb a támadás, puszta találgatás lenne. Feladatunknak, mely mindenekelőtt abban áll, hogy állásainkat feltétlen megtartsuk legjobban megfelelünk, ha feltételezzük, hogy a támadás a hadosztály ellen fog irányulni.”
Az olasz offenzívára való felkészülés során számítottak arra is, hogy a tüzérségi tűzcsapásoktól megsemmisülnek a telefonhálózatok. Pótlásukra futóküldönc állomásokat állítottak fel. Ezeknek a terepet jól ismerő, jó fizikummal rendelkező honvédeknek (futóknak) az volt a feladata, hogy a már csak kézben továbbítható parancsokat, tájékoztatásokat eljuttassák az értesítendő parancsnokságokra. Felállításuk után többször is gyakoroltatták a feladatok megoldását és mérték a kézbesítés idejét.
31/I. zászlóalj futóküldönc állomásainak 1917. május 4-ei vázlata
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz)
A hadosztály parancsnoksága számított arra is, hogy az olasz offenzíva támadó egységei északról és délről akarják megkerülni Kostanjevicát, és elfoglalni a falut, ezért északon, a Temnica felé vezető országútnál egy új védelmi vonal építésére adott ki parancsot.
A Kostanjevica északi részénél épülő új védővonal, 1917. május 3.
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz)
A közelgő olasz offenzívára készülve mi is ismerjük meg a terepet egy kicsit alaposabban. Ehhez segítségünkre lesznek a veszprémi ezred irataiban található harcjelentések, térképvázlatok és a harcok során írt rövid tájékoztatások.
A harci események óta eltelt több mint egy évszázad alatt kibővült és nagyobb lett a település, viszont a korabeli falu, mint „régi mag”, még ma is jól beazonosítható. A nagyobb tartalékok befogadására alkalmas kavernák Kostanjevica házai között, vagy közvetlen közelében voltak (és vannak ma is).
Először 2009-ben jártuk be a falut Pintér Tamás és Stencinger Norbert kutatótársammal, valamint a Magyar Televízió akkori munkatársaival, Hatos Gyula szerkesztővel és Kele Andor operatőrrel. Ekkor a falu templomának a tornyába is feljutottunk, és onnan is készítettünk felvételeket.
2009-ben készülődés a felvételhez a toronyban, balra Hatos Gyula, jobbra Kele Andor † (A szerző felvétele)
A korabeli vázlatokat és a templomtoronyból készült felvételeket felhasználva nézzük át a falu védelmi rendszerét. Az előőrsök elhelyezkedését, védelmi vonalakat, az épített kavernák helyét.
Előörsök, védelmi vonalak, kavernák
A templomtól egy kissé északra épült a Hans-kaverna
(A szerző felvétele)
Kelet felé tekintve: az egykori Ciszterna, BK 12 és a Maxim-kaverna helye. Pirossal bekeretezve a helyi iskola épülete, amely József főhercegnek, a cs. és kir. VII. hadtest parancsnokának volt a főhadiszállása 1915–1916-ban a Doberdó-fennsíkon zajló harcok ideje alatt (A szerző felvétele)
Déli irányba tekintve: a Siegfrid-, Rudolf- és Ludvig-kavernák helye
(A szerző felvétele)
Az események 100 éves évfordulóján, 2017-ben Pintér Tamással és Stencinger Norberttel már az újabb kutatási eredmények birtokában jártuk be Kostanjevica utcáit, zöld területeit.
A terep azonosítása a korabeli vázlatok segítségével, Stencinger Norbert és Rózsafi János (Pintér Tamás felvétele)
A Siegfried-kaverna bejáratai egy mély dolina oldalában találhatók. Az egyik bejáratnál Pintér Tamás (A szerző felvétele)
Siegfried-kaverna és környéke – az 1917. február 25-én készül vázlat szerint 300 fő befogadására volt alkalmas (Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz)
A Siegfried kavernától a fővédelmi vonalba vezető kanyargós árok egy részlete még ma is jól azonosítható (A szerző felvétele)
Az osztrák–magyar fővédelmi vonal (1.a) helyén ma már családi házak állnak
(A szerző felvétele)
A 80 fő befogadására alkalmas Rudolf kaverna közel volt a Siegfried kavernához
(Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadtörténelmi Levéltár. II. 608. 3. doboz)
Ma egy útsarki bozótosban található a bejáratának helye
(A szerző felvétele)
Egy fotó a Rudolf-kaverna közeléből a templomtorony felé
(Pintér Tamás felvétele)
A harcok ismertetése során láthatjuk majd, hogy a felszínen szinte mindent leromboló, súlyos károkat okozó olasz tüzérségi csapások miatt az általunk megismert kavernáknak milyen kulcsfontosságú szerep jutott.
A korabeli vázlatokat és a mai helyszíneket áttanulmányozva felkészültünk azoknak a harci eseményeknek megismerésére, amely a hadtörténelemben a „10. isonzói csata” néven ismert összecsapás nagyon fontos részét képezte Kostanjevica településnél.
