A Nagy Háború

Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 6. rész

Az önkéntes iskola

Az önkéntes iskolában a következőket tanultuk: szolgálati szabályzat, gyakorlati szabályzat, tereptan (ezt egy Froccser nevű tartalékos tiszt tartotta, aki civilben építész volt), ügyvitel, számadás stb. Tüzérségi ismereteket és az ágyúval kapcsolatos dolgokat is tanultunk. A lovassági kiképzés mindig délelőtt volt. Hamar feltörte a fenekünket a nyereg. Maródi vizitre mentünk, de onnan elzavartak bennünket, és azt mondták, hogy: «Ennek ott kell begyógyulni, ahol feltört! Mars a lovardába!»

 Lovasvirtus

Kegyeleti utazás Volhíniába – Előkészületek

2010. augusztus 26-29. között kegyeleti utazást szerveztünk Ukrajnába, az egykori Volhínia területére azzal a céllal, hogy Drávetzky Sándor hadapród őrmester 1916. augusztusi hősi halálának helyszínét felkeressük. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (a továbbiakban: HM HIM) Hadirégész, Hadszíntérkutató és Hagyományőrző Osztálya 2009 őszén kapott megkeresést az Ausztráliában élő Bárányné Drávetzky Mártától, Drávetzky Sándor unokájától, aki rendelkezésünkre bocsátotta a család birtokában lévő halotti anyakönyvi kivonatot és egy hadinapló részletet a hadapród utolsó napjairól. Ez alapján kezdtük meg a kutatást.

 Drávetzky Sándor 1897-ben készült fényképe

Élet a Doberdó lövészárkaiban – 1. rész

Az Isonzó mentén és a Doberdó-fennsíkon folytatott terepbejárásaink során megannyi lövészárok-maradványt vizsgáltunk meg kutatótársaimmal. Helyenként már csak nehezen felismerhető kőkupacot találunk, máshol méteresnél is mélyebbek ezek az árkok. Megépítésük emberpróbáló feladat volt a Karszt-fennsík sziklarengetegében.

 Lukachich Géza tábornok a Monte San Michelén kiépített állásban

Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 5. rész

Kiképzésen Sopronban

Másnap már fogatolva vonultunk a gyakorlótérre. A kiképzésünk aztán az ágyú és használata körül forgott. A kiképzőnknek soha nem tetszett a mozgásunk, ezért sűrűn előfordult, hogy büntetésképpen nekünk kellett az ágyút behúzni az üteghez. Napjaink elméleti tanulással és gyakorlati oktatással teltek.

 Gyakorlótér

Az itt következő úti beszámolóban Szabó Domokos olvasónk osztja meg velünk ez év augusztusában az Isonzó vidékén édesapjával tett emlékútjának tapasztalatait.

Eredeti Szabó-féle utazási recept

Végy egy elszánt apa-fiú párost, csekély pénzzel, még kevesebb tudással, légyen szó ősökről, túrázásról, vagy a Nagy Háborúról.

Egy pusztító harceszközről

A középkorban a fekete macska látványa, de még az említése is félelmet ébresztett. Szerencsétlen négylábúak olykor máglyán végezték, IX. Gergely pápa 1233-ban kelt bullájában azt a személyt is máglyára küldte, aki fedelet adott az ilyen állatok számára.

A Nagy Háború időszakában az olasz fronton szintén a „macska”, de nem a középkor rettegett fekete négylábúja, hanem egy sokkal veszélyesebb eszköz, a „macskának” nevezett olasz aknavető lövedék keltett óriási félelmet. De mi is volt ez az érdekes elnevezésű, félelmetes harceszköz?

 A „macska” betöltése

Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 4. rész

Bevonulás Komáromba, a III-as erődbe

1914. szeptember 28-án győri társaimmal vonattal indultunk Komáromba, a III-as erődbe. Ez ma nem tartozik Magyarországhoz. Itt volt a 28-as tábori tüzérek tanyája. Jelentkeztünk az ütegirodán, ahol már ott volt minden iratunk. Megtörtént a felvételünk, és elküldtek bennünket a Magazinba, hogy beöltözzünk.

 A komáromi erőd korabeli metszeten

Adonyiak kegyeleti utazása a Doberdó-fennsíkon – 1. rész

1932. december 4-én ünnepségre gyülekezett a Fejér megyei Adony község lakossága. A Nagy Háborúban hősi halált halt adonyi katonák emlékére állított szobor, Hybl József szobrászművész alkotásának avatására készültek. Az ünnepségen részt vett József főherceg, tábornagy is, aki egykor a székesfehérvári magyar királyi 17. honvéd gyalogezred hadtestparancsnoka volt – ebben az ezredben szolgáltak az adonyi katonák is. Az emlékműre 150 adonyi hősi halott nevét vésték. A névsor nem teljes, azóta levéltári forrásokból még 28 hősi halott adonyi katona nevét sikerült felkutatnom.

Varga Antal egyéves önkéntes őrvezető fényképes levelezőlapja

A XX. század fordulóján virágkorát élő képeslapkiadás, valamint az ekkortájt népszerűvé és tömegessé váló amatőrfotózás rendkívül gazdag korabeli fényképanyagot hagyott ránk. Divat volt üdvözlőlapot küldeni, levelet írni, és fényképezkedni, sőt, saját fotókat képeslapméretben kidolgoztatni, s postán elküldeni. Nem csoda, hogy az egyéni sorsokat örök életre meghatározó, különleges élethelyzeteket produkáló első világháború számtalan katonát késztetett arra, hogy megörökítse mindazt, amit lát, vagy éppen – mint a nagy többség – „levetesse” magát, hogy az otthoniaknak ily módon adjon hírt: „lám, jól vagyok”. Sokan a kedvesüknek, barátnéjuknak, vagy egy titokban szeretett leánynak küldtek így emléket, amin többnyire büszkén feszítenek az immár férfiúvá ért ifjú legények. Varga Antal őrvezető is ilyen emléket küldött haza Szegedre 1914 augusztusában.

 Varga Antal

A Nagy Háború kezdete – ahogy Molnár Ferenc megörökítette

„Valakinek a töredékes feljegyzései, aki az írott betű háborús szerepei közül azt választotta, hogy a magyar katona emberi dicsőségének történetéhez anyagot segítsen összehordani, négy ország földjéről és földje alól”- írja Molnár Ferenc (1878-1952) a haditudósításaiból kiadott kötetének előszavában. A korszak egyik legismertebb írója, drámaírója, publicistája, a magyar irodalom külföldön is napjainkig közismertségnek örvendő személyisége 1914-1915-ben haditudósítóként tevékenykedett.

 Molnár Ferenc fényképe