A Nagy Háború

Az összeesküvők ismeretei azonban nem csupán katonai téren bizonyultak feltűnően hiányosnak, de nem voltak tisztában a konspiráció elemi szabályaival sem. A Bosznia-Hercegovinában meglehetősen régóta bizonytalan belpolitikai helyzet miatt különösen megerősített rendőri apparátus, a rendszeres ellenőrzések, a besúgók kiterjedt hálózata még azt is kétségessé tette, hogy a Belgrádból érkező Princip, Čabrinović és Grabež egyáltalán eljut Szarajevóig. Hármuk közül csupán az utóbbi rendelkezett útlevéllel, a többiek számára a határátlépés eleve kockázatos volt. Ennél még nagyobb bajt okozhatott volna, hogy Čabrinović képtelen volt lakatot tenni a szájára, és boldog-boldogtalannak kifecsegte a merénylet tervét. A csoport két fele között az összeköttetést fenntartó Ilić a saját lakásában szállásolta el Principet, méghozzá – hogy minden rendben legyen – teljesen szabályosan, bejelentőlappal hozva mindezt a hatóságok tudomására(!).

 
A hivatalosan Egyesülés vagy halálnak nevezett szerb titkos szervezet „Fekete kéz” néven vált ismertté

Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 8. rész

A tűzkeresztség

Ekkor még semmit sem éreztünk a hadi helyzetből. Közben megtörtént az olasz hadüzenet is. Ekkor Esterházy az egyik szakasszal felment a hegyekbe, ott foglalt állást. Én nem tartoztam közéjük. A hegygerincen húzódott a vonal. Aztán mégsem jöttek az olaszok, nem történt semmi. Így aztán rövidesen visszajöttek a táborba. Július végéig ott voltunk az Obervellach melletti táborban. Kiképzés nem volt már, úgy hatott az egész, mintha üdülés lett volna. Időnként bementünk Villachba. Július végéig maradtunk ott, aztán parancsot kaptunk és megkezdtük a felkészülést az északi frontra történő utazásra. Így aztán rövidesen Galíciába kerültünk.

 Villach korabeli képeslapon

Szeptember 18. és 24. között a következő I. világháborúval kapcsolatos tévéműsorokat vetítik. Ha tudomásotokra jut egyéb idevágó műsor, kérlek, jelezzétek kommentben. Sőt, nem bánnánk, ha visszajelzést adnátok az itt felsorolt filmekről, dokumentumfilmekről, stb. is.

Pacsirtavár

angol–bolgár–francia–olasz–spanyol játékfilm, 2007, 115 perc

A történet 1915-ben, a törökországi örmény népirtás idején játszódik.

szeptember 18. szombat, 22:25, Duna TV

Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége halála, majd a végzetes bécsi döntés a hadüzenetről számos érdekesnek ígérkező alternatív tényt kínál vizsgálódásra. Előbb azonban arról, ami ténylegesen történt Szarajevóban. 1914. június 28-ának és az azt követő napoknak az eseményeit bizonyára nem szükséges részletesebben felidézni. Minden történelem tankönyv több-kevesebb részletességgel tartalmazza, hogy a boszniai hadgyakorlat megtekintésére érkező osztrák-magyar trónörökös, feleségével együtt látogatást tett a tartományi fővárosban, ahol azonban az ünneplő tömegen kívül egy hét főből álló összeesküvő csoport is várta. A merénylőknek a felületes biztonsági intézkedéseket kihasználva sikerült a magas vendégeket szállító gépkocsioszlop közelébe jutni, majd egy kézigránáttal elkövetett, kudarcba fulladt akciót követően a szerb diák, Gavrilo Princip Ferenc Ferdinándot és feleségét lelőtte.

 Gavrilo Princip

Adonyiak kegyeleti utazása a Doberdó-fennsíkon – 2. rész

A gyönyörű szlovén tájat magunk mögött hagyva érkeztünk meg olasz területre, Gorizia (az egykori Görz) városához. Az autópályáról lekanyarodva a Vallone-völgyben haladtunk tovább. Ez a völgy választja ketté a Karszt-fennsíkot: tőle nyugatra a Doberdói-, keletre a Comeni-fennsík található. A harcok során fontos szerepe volt a völgynek: itt helyezték el hatalmas barakkokban a tartalékokat, itt kerültek felállításra a segélyhelyek, a parancsnokságok, az anyagraktárak és a harcolók kiszolgálására létrehozott számtalan katonai egység, s itt létesültek a hatalmas, több ezer hősi halottat befogadó katonai temetők.

 A Doberdó és a Comeni-fennsík

Amint a sakkparti végeztével az ellenfelek felállnak az asztaltól, rendszerint akkor következik az éppen befejezett játszma elemzése: a játékosok sorra veszik az egyes változatokat, erősebb lépéssorrendet keresnek, igyekeznek megjavítani a fehér vagy a fekete által választott tervet. Ennek az utólagos analízisnek természetesen gyakorlati jelentősége van: a sakkpartik újrajátszhatók, a megjavított variációkat a későbbiekben bárki alkalmazhatja. Sajnos abban a nagy történelmi játszmában, amelyben az emberiség csapatának tagjaiként mi mindannyian részt veszünk, ilyen újrajátszásra nincs lehetőség. A múltbéli alternatívák számbavétele azonban nagyon is ésszerű gyakorlat: leginkább akkor élünk vele, ha valamely kudarcunk megismétlődését elkerülendő arra keressük a választ, hogy mit kellett volna másként tennünk, s hogy egyáltalán volt-e alternatívája annak, ami ténylegesen megtörtént. Ez a magánéleti vonatkozásban nap mint nap alkalmazott eljárás nyilván nagyobb embercsoportok múltjának esetére is érvényes. Mégis, a történészek túlnyomó része a „mi lett volna, ha…” kezdetű kérdéseket csípőből történelmietlennek minősíti, mondván: értelmetlen társasjáték (parlour game) csupán azon elmélkedni, ami nem történt, és mindenesetre a tudományhoz az efféle spekulatív elemzéseknek bizonyosan nincs semmi közük.

 Nagy Károly unokaöccse a vesztes parti után csalással gyanúsítja az egyik Haymon-fivért, aki a sakktáblával vesz elégtételt a sértésért
(Endrei-Zolnay: Társasjáték és szórakozás a régi Európában)

Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 7. rész

Karintiába, Villach mellett egy Obervellach nevű községbe kerültünk. Itt már nem volt kiképzés, csak néha gyakorlatoztunk egy kicsit az ágyúkkal. Csak mi voltunk itt, semmilyen másik katonai egység nem volt. A közelben volt Hermagor község, amelynek mezején megszemlélt minket a trónörökös, a későbbi IV. Károly.

 Villach és Hermagor korabeli térképen

A Magyar Televízió 1-es csatornáján a Sírjaik hol domborulnak... ma 15:25 perckor kezdődő adásában Drávetzky Márta és Négyesi Lajos beszél arról a kutatásról, amelyről blogunkon egy kétrészes posztban már mi is beszámoltunk.  Az állandó szerzőink közreműködésével folytatott kutatásról 23 perces összefoglaló film készült, amelynek előzetesét ma, a teljes anyagot pedig két hét múlva vetítik le.

Egy srapnel okozta különös „haláleset” története

A srapnel a Nagy Háború egyik legveszedelmesebb fegyvere volt. Nyílt területen a katonák teljesen védtelenné váltak az égből becsapódó ólomgolyók sokaságával szemben. Az állásháború idején a fedett állások már védelmet nyújthattak a számukra, azonban ha ezek építésénél nem kellő alapossággal jártak el, könnyen az életükkel fizethettek gondatlanságukért. Az alábbiakban egy ilyen különös „haláleset” történetét meséljük el az olasz frontról.

 Árokrészlet a jobb oldalon egy dekunggal 1916 tavaszán San Martinónál

Kegyeleti utazás Volhíniába – Terepbejárás és megemlékezés

Az előzetesen begyűjtött és feldolgozott térképanyag szerint két javított talajúton tudtuk volna megközelíteni az egykori harcok helyszínét. A navigációt kézi GPS-szel végeztük, amelyre előzetesen letöltöttem a lehetséges útvonalakat. A folyó partjára épült két egykori falut – Smolaryt és Zarzeczét – felerészben töltésre épült út kötötte össze Povorskkal. Először ezen haladtunk az egykori Smolary falu helyéig, ahol jelenleg ligetes rét terül el, néhány halommal, ami az épületek helyét jelzi.

Egykori térkép a helyszínről