Adonyiak kegyeleti utazása a Doberdó-fennsíkon – 2. rész
A gyönyörű szlovén tájat magunk mögött hagyva érkeztünk meg olasz területre, Gorizia (az egykori Görz) városához. Az autópályáról lekanyarodva a Vallone-völgyben haladtunk tovább. Ez a völgy választja ketté a Karszt-fennsíkot: tőle nyugatra a Doberdói-, keletre a Comeni-fennsík található. A harcok során fontos szerepe volt a völgynek: itt helyezték el hatalmas barakkokban a tartalékokat, itt kerültek felállításra a segélyhelyek, a parancsnokságok, az anyagraktárak és a harcolók kiszolgálására létrehozott számtalan katonai egység, s itt létesültek a hatalmas, több ezer hősi halottat befogadó katonai temetők.
A Doberdó és a Comeni-fennsík
A Vallone-völgy ma
Utunk első állomása az olaszok által Zona Sacrának (Szent Terület) elnevezett, 275 méter magas Monte San Michele teteje volt. Bő egy éven keresztül, 1915 júniusától 1916 augusztusáig az olaszok hat nagy csatában igyekeztek elfoglalni a hegyen húzódó magyar állásokat, a védők azonban mindvégig hősiesen helytálltak, súlyos veszteségek árán visszaverték a támadásokat, mígnem az egész Doberdó-fennsík a 6. csata idején kiürítésre került.
Megérkezés a Monte San Michele tetejére
Először az egykori 11-es védelmi szakasz területét kerestük fel, ahol 1915 novemberében a székesfehérvári honvédek tartották az állásokat, soraikban az adonyi katonákkal. Rájuk emlékeztünk az ott emelt emlékmű megkoszorúzásával.
Koszorúzás a „Monumento Brigata Brescia” emlékműnél
(Rózsafi János és Csavajda Ferenc)
Folytatva a Zona Sacra bejárását megtekintettük azt az emlékművet, amelyet 1917-ben az olaszok emeltek a két harcoló fél hősi halott katonáinak emlékére. Az emlékmű közelében jól megfigyelhetők az egykori magyar lövészárkok és felvezető árkok maradványai.
A jól ismert emlékmű az adonyi csoport koszorújával
A hegyen sétaút van kiépítve, amelyen végighaladva megtekinthetők a hajdani harcok színhelyei. Az olasz ütegállásokat elhagyva értünk a Schönburg tábornokról elnevezett alagút keleti bejáratához.
A Schönburg alagút keleti bejárata
Az egykori kőfúró alakulatok 1915 végén keresztülfúrták a Monte San Michele hegy egyik kúpját, hogy a közeli nagy dolinából könnyen és biztonságosan megközelíthető legyen az első védővonal. Az alagútban segélyhely, parancsnokság és anyagraktár volt. Az alagút ma már járhatatlan, a keleti bejárata beomlott, csak a helyreállított timpanon hívja fel rá a figyelmet.
1916. június 29-én a Monte San Michele csúcsairól gáztámadás indult az olasz állások ellen. A 7-es védelmi szakaszban megtekintettük azt a jó állapotban levő védőállást, amely a támadás egyik legfontosabb helyszíne volt. A gáz kibocsátása után innen indult a székesfehérvári 17-es honvédek támadása.
Védőállás maradványa az egykori 7-es védelmi szakaszban
A Monte San Michelét elhagyva San Martino del Carso felé vettük az irányt, ahol olasz kutatótársaim, a Gruppo Speleologico Carsico tagjai látták vendégül az adonyi csoportot.
San Martino del Carso I. világháborús múzeuma
A következő napon utunk először Visintinibe vezetett, ahol megtekintettük az ottani katonai temető maradványait, majd a közeli Magyar Kápolnához sétáltunk. A kápolnát 1918-ban kezdték el építeni a katonák, de közben véget ért a háború, és a befejezésig már nem jutottak el. Civil összefogással sikerült felújítani, felszentelésére 2009-ben került sor. Koszorúztunk a Hősök Falánál, és elhelyeztünk egy cserép muskátlit, ami a magyar katonának mindig az otthont juttatta eszébe.
A visintini Magyar Kápolnánál
Innen a San Martino-i egykori Templomdombra mentünk tovább, ahol a nagyváradi 4-es honvédek által 1917-ben emelt emlékműnél koszorúztunk. A közeli állásokban együtt harcoltak a nagyváradi és a székesfehérvári katonák. Nekünk, adonyiaknak, a terület azért is fontos, mert 1915 októberében egymást váltotta ezen a harctéren a 17-es tábori ezred, a 17-es népfelkelő ezred és a székesfehérvári 69-es „közös” gyalogezred III. zászlóalja. Mindhárom székesfehérvári alakulatban szolgáltak adonyi katonák, s megesett, hogy apa összetalálkozott itt a másik alakulatban szolgáló fiával. Az emlékmű melletti réten, amelyet az elszenvedett hatalmas veszteségek miatt Halálrétnek neveztek a katonák, megtekintettük a hírhedt 14-es védelmi szakasz maradványát. Itt az ellenséges állások csak körülbelül 8-10 méterre húzódtak egymástól.
Koszorúzás a nagyváradi 4-es honvéd emlékműnél
(Friedrich Istvánné és Vágó Jenő)
Az 1930-as években az olasz állam sorra felszámolta a háborúban létesített katonai temetőket, és a maradványoknak nagy központi emlékhelyeket alakítottak ki. A magyar és osztrák hősi halottak csontjait a foglianói temetőben helyezték örök nyugalomra, a sírok több mint tízezer katona maradványát őrzik. Tisztelegve az itt nyugvó adonyi katonák előtt a temetőben elhelyeztük az emlékezés koszorúját és az általunk hozott adonyi földet szétszórtuk a sírokra.
Rózsahegyi Jánosné és Müller Ferenc koszorúz a foglianói katonai temetőben
Adonyi föld szétszórása a katonasírokon
Innen továbbutazva megtekintettük a redipugliai olasz katonai temetőt és emlékhelyet, ahol közel százezer olasz katona maradványait rejtik a csontkamrák.
Csoportunk Redipugliában, az olasz katonai emlékhelyen
Utazásunk utolsó napján még tettünk egy rövid kirándulást a tengerpartra, megtekintettük Habsburg Miksa kastélyát Miramaréban, majd hazaindultunk Adonyba.
