Egy srapnel okozta különös „haláleset” története
A srapnel a Nagy Háború egyik legveszedelmesebb fegyvere volt. Nyílt területen a katonák teljesen védtelenné váltak az égből becsapódó ólomgolyók sokaságával szemben. Az állásháború idején a fedett állások már védelmet nyújthattak a számukra, azonban ha ezek építésénél nem kellő alapossággal jártak el, könnyen az életükkel fizethettek gondatlanságukért. Az alábbiakban egy ilyen különös „haláleset” történetét meséljük el az olasz frontról.
Árokrészlet a jobb oldalon egy dekunggal 1916 tavaszán San Martinónál
1916 tavaszára már az olasz fronton is állásháború alakult ki. A Doberdó-fennsík egyik legvéresebb csataterén, a Monte San Michele hegycsúcsától délre, San Martinó falu nyugati határában a szegedi 46. gyalogezred a temesvári 61-esekkel felváltva védte az állásokat. 1916 májusának elején a védelmi vonalból előreugró 16-os védelmi szakaszt a szegedi ezred 6. százada védelmezte.
A szegedi 46-os gyalogezred állásai 1916. május 2-án San Martinótól nyugatra
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár)
Itt szolgált ekkoriban egyéves önkéntesként Kókay László, akinek a naplójából az alábbi történetet ismertetjük. 1916. május 8-án délelőtt a bakanyelvben a hangja miatt „suttyogónak” nevezett gránát robban a szegediek állása fölött.
Kókay László 1915 decemberében a frontra indulás előtt
„½ 10. Suttyogó srapnel explodál felettünk. Ábrahám, aki a dekung jobb sarkában ülve pipázgat, kikapja a pipát szájából: »Megsebesültem!« - mondja, s lelép a dekungból. Amint lelép a futóárokba elvágódik. Szanitécért kiáltozok. Előkerül a minengangból kettő. Hordágyra teszik Ábrahámot, megnézik a sebét: a mellét átfúrva egy srapnelgolyó a hátán jött ki. Nincs a dekungunk tetején homokzsák, egy srapnelgolyó a vékony deszkát átütötte, s Ábrahámon is keresztülment.
Lövészárokrészlet a jobb oldalon dekungokkal, San Martinó
A szanitéc lemondólag int a kezével, hiába minden, kár a kötszerért, hisz úgy is meghal. Tényleg, a következő percben felakad a szeme ennek a derék embernek, s meghal. A szanitécek elszedik iratait, zsebóráját. Korporal Kohajda azt mondja, az óra legyen a zug közös tulajdona az éjszakai szolgálathoz. Az iratait, noteszét felesége fényképével én vállalom megőrzés végett, tekintve, hogy szegedi emberről van szó, ha lehet haza fogom küldeni a feleségének alsó tanyára. A hullát a szanitécek hátra viszik a beobachtungstandhoz, s ott a többi hulla közé teszik le a futóárokba, s leterítik sátorlappal.”
Temetésre váró halottak a vizintini temetőnél 1916 májusában
A srapnelgolyó azonban mégsem ölte meg Ábrahám János gyalogost, akinek a története csodálatos fordulatot vett. Erről szintén Kókay László naplójából, az 1917. április 6-án tett bejegyzéséből szerzünk tudomást: „Tegnap új legénység jött a kádertől. Nem akarok hinni a szememnek, mert a tavaly május 8-án hősi halált halt Ábrahámot vélem köztük felismerni, akinek holt hírét tavaly megírtam a feleségének, s akit a szanitécek a halottak közé dobtak. Pedig Ő az. Örömmel üdvözöl, s azt mondja soká nyomta az ágyat, a szívéhez vezető egyik eret érte a srapnel golyó, de csodálatosan megmenekült, s hogy él, a sírásók vették észre Vizintininél.”
A felszámolt temető napjainkban
