Egy korábbi bejegyzésben már esett szó a Nagy Háború olasz frontjának hírhedt harceszközéről, a lassú zuhanó mozgásuk és az azt kísérő hanghatás miatt a találékony bakanyelv által csak macskáknak nevezett olasz aknavető lövedékekről.
Az alábbiakban egy rövid történetben idézzük fel a szegedi és temesvári magyar katonák és egy macska találkozását a Doberdó-fennsík lövészárkában.
Fel nem robbant nagy és közepes méretű macska a Doberdó-fennsíkon, előttük srapnel hüvelyek
1918 tavaszáig voltam a volhíniai fronton. Ekkor megkaptam a három hónapos tanulmányi szabadságot, és hazajöttem. Március, április és május hónapban hallgattam le a III. évemet az egyetemen. Sikeresen vizsgáztam az adott tárgyakból. A tanulmányi szabadságról már az olasz frontra kellett bevonulnom, mivel az üteget is oda helyezték át, a Conrad-hadseregcsoporthoz, a Hétközség-felföldhöz. Nagyon szomorú volt ekkor már az általános helyzet.
Hegyoldalban táborozó katonák az olasz fronton, 1918. június
(Ormos: Magyarország története. Világháború és forradalmak című kötetből)
A héten számos program közül lehet választani, amelyek mind az első világháború témájával foglalkoznak. Itt van mindjárt egy kiállítás, ami a múlt héten nyílt Moholy-Nagy háborús rajzaiból, azután e hónapban többször is játsszák a Tivoliban a tavaly bemutatott Svejket, a tévében pedig az elkövetkező hét napban is lesznek játékfilmek és ismeretterjesztő filmek egyaránt. Kellemes mazsolázgatást!
Az egészségügyi kutyaként alkalmazott ebek egyik legfontosabb feladata a sebesültek felkutatása volt. Az emberi szem által nem látható rejtett helyeken (erdőben, magas vetésben, földmélyedésben, összeomlott házak romjai alatt) fekvő sebesülteket megkeresték, és az egészségügyi személyzetet a sebesültekhez vezették. A hadi alkalmazásban álló kutyák nem ugatással vagy más figyelemfelkeltő jelzéssel figyelmeztettek, hanem a sebesült valamely ruhadarabját vagy használati tárgyát odavitték a kutyavezetőhöz.
Vöröskeresztes kutya megtalál egy sebesült katonát
„Nagyon elszomorul az arcunk, ha egy bajtársunk sírja felett áll a pap. Harangzúgás, ágyuk üvöltése, koporsó: egy szürkévé fagyott katonakabát s a bajtárs máris megy a föld alatti lakásába. A pap szentbeszéde ilyenkor kétszeresen fáj: a pap búcsúztat minket egy baráttól, de emlékeztet arra, hogy mi is meghalunk. S ki szeret még a harctéren is arra gondolni, hogy meg fog halni…” - írta egy tartalékos honvéd főhadnagy a Székesfehérvári Hírlapban az első vonalak mögött lezajlott búcsúztatásról.
Gyászoló magyar katonák elesett bajtársuk sírjánál
(Balla: Szarajevó, Doberdó, Trianon)
Aperianov Teréz nicknevű olvasónk küldte be szerkesztőségünknek Tóth Árpád alábbi versét, amit Halottak napjára ajánl mindannyiunk figyelmébe.
Mától, ígéretemhez híven, nem csak tévéműsorokat, hanem egyéb kulturális programokat (kiállítás, mozi, színház, előadás, stb) is igyekszem a heti ajánlóban megjelentetni. Sajnos egyelőre főként csak budapesti eseményekről tudósítunk, de ha értesülünk vidéki programokról, természetesen azok is bekerülnek majd az ajánlóba. Bíztatnám is vidéki olvasóinkat, hogy ha tudomásukra jut valamilyen első világháborúval kapcsolatos kulturális esemény, írják meg annak részleteit a szerkesztői mail címre.
Akkor nézzük, mi várható szombattól jövő péntekig. Október 28-án, azaz tegnap nyílt időszaki kiállítás Moholy-Nagy László I. világháborús rajzaiból, ami bő három hétig lesz látható. A tévében két játékfilmet is adnak, mindkettőt érdemes megnézni: ha valaki szereti Jean-Pierre Jeunet meseszerű, erőteljes képi világát, csavaros történeteit és hóbortos hőseit, akkor semmiképp se mulassza el a Hosszú jegyesség című nagyszerű filmet. A vörös báró inkább látványos légicsatái miatt érdekes, no meg azért is, mert a Nagy Háború legsikeresebb pilótájának, Manfred von Richthofennek állít emléket. Persze ha valaki lemaradna ezekről a filmekről, vagy épp az adást megszakító reklámok idegesítik, azok számára jó hír, hogy itthon is kiadták őket DVD-n. Két ismeretterjesztő- és egy dokumentumfilm egészíti ki a kínálatot, ez utóbbi Moholy-Nagy László és testvére, illetve utódaik történetét dolgozza fel, s csak érintőlegesen szerepel benne maga a háború.
A kutya évezredek óta az ember leghűségesebb társa – tartja a ma már közhelynek számító mondás. A következetes tenyésztés során kialakult fajták közül néhány akár az életét is kockára teszi az emberért. Ezt persze az emberek kihasználják és akár hadicélra is alkalmazzák őket.
Egészségügyi kutya kiképzése a francia hadseregben
(Buisson-Gallo: La Grande Guerre 1914-1918)
Közismert, hogy a mind a mai napig a legátfogóbb és talán legtöbbet forgatott hazai hadtörténeti sorozat, A magyar nemzet hadtörténelme szerzője, a sikeres első világháborús hadvezér, Breit József (aki a nevét 1931-ben Bánlakyra változtatta) 1916-ban Ferenc Józseftől magyar nemességet és a doberdói előnév viselésének jogát kapta. Kézenfekvő a következtetés, hogy a két dolog (a nemesek közé emelés valamint az előnév megválasztása) szoros összefüggésben áll egymással, vagyis az uralkodó az elismeréssel Breit vezérőrnagy Doberdónál tanúsított helytállását kívánta honorálni. Ez azonban – mint a kézenfekvő következtetésekkel oly gyakran megesik – nem feltétlenül igaz.
Doberdói Bánlaky (Breit) József
Az orosz támadások mindig hatalmas tömegtámadások voltak. A gyalogság támadott, de nem kísérte őket a tüzérség. Ezt tapasztaltuk magunk is. Óriásiak voltak az orosz veszteségek. 1917 nyarán volt a Kerenszkij-offenzíva, de nálunk csak tüzérségi lövöldözés volt. Egyszer 1917 augusztusában egy gyönyörű nyári napon azt vettük észre, hogy az oroszok felálltak a mellvédre egész végig, úgy nézett ki, mint egy emberkígyó.
Orosz lövészárok
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek