Borbély Kálmán tüzér főhadnagy hadiútja – 13. rész
Az orosz támadások mindig hatalmas tömegtámadások voltak. A gyalogság támadott, de nem kísérte őket a tüzérség. Ezt tapasztaltuk magunk is. Óriásiak voltak az orosz veszteségek. 1917 nyarán volt a Kerenszkij-offenzíva, de nálunk csak tüzérségi lövöldözés volt. Egyszer 1917 augusztusában egy gyönyörű nyári napon azt vettük észre, hogy az oroszok felálltak a mellvédre egész végig, úgy nézett ki, mint egy emberkígyó.
Orosz lövészárok
Dobálták fel a sapkájukat és kiabálták: "Mir! Mir!" A németek azonban beléjük lőttek, mire azok visszabújtak az árkokba. Nagyon rámenősek voltak a németek, azt mondták, velük nem lehet játszani, háború van. Ezután már nem volt nagyobb hadművelet.
Volhínia az 1916-os harcokat követően
Egyszer történt egy vicces eset. A harctérről rendszeresen bejártunk Vladimir-Volinszkijbe, egyébként is ott volt nekünk egy állandó szállásunk a kozáklaktanyában. Ha tehettük, elmentünk a bordélyba is. Tábori vasúttal mentünk a városba. Egy alkalommal a marosvásárhelyi 62. gyalogezred volt előttünk az állásokban. Az egyik ütegtársammal, aki szintén győri fiú volt, elindultunk a városba. Beszálltunk egy vasúti kupéba, amelyben a 62-es ezredtől már ott ült két tiszt. Amikor bementünk, németül köszöntünk nekik és úgy is mutatkoztunk be. Ők azt hitték, hogy mi lengyelek vagyunk, erre mi elkezdtünk lengyelül beszélni. Azok meg mondták, hogy ezek biztosan polyák tüzérek. Aztán meg elmondtak mindennek bennünket csak úgy egymás között, azt hitték, hogy nem értjük őket.
Vladimir-Volinszkij a háború idején, korabeli képeslap
Bent a városban bevásároltunk, és mentünk vissza az állomásra. A tisztek ekkor már bent ültek az étteremben. Odamentünk hozzájuk, és mondtuk, hogy: "Szerbusztok, mi vagyunk a két hülye polyák!" Volt nagy meglepetés, bocsánatkérés!
A fotókon Borbély Kálmán találmánya: drótból és sátorponyvából készült jelzőberendezés. Ha fent volt az orosz figyelőballon, akkor arról teljesen belátható volt az üteg területe, ezért ilyenkor felhúzták a kosarat, ami azt jelentette, hogy senki se mozogjon, mert az ellenség látja az üteg területét, megfigyeli a mozgást. Ha le volt engedve a kosár, akkor nyugodtan lehetett közlekedni, mert nem volt fent az orosz figyelő ballon.
