A Nagy Háború

Élet a Doberdó lövészárkaiban – 4. rész

„Megyünk, megyünk és arra gondoltunk, hogy milyen jó is lenne, ha odahaza lehetnénk… szomjasak vagyunk. Víz nincs. Elepedünk egy kis víz után, mert tikkasztó a hőség. Sehol már csak egy kis pocsolya sem” – írta a budapesti 1-es honvédeknél szolgált Rózsa Sándor a háborút követően, visszaemlékezve egy fárasztó és gyötrelmes menetelésre a Doberdó-fennsíkon. Bár az általa említett esemény 1915 októberében történt, de jól érzékelteti azt, hogy a katonáknak milyen nagy szenvedést jelentett a víz hiánya még ősszel is, hát még a tikkasztó mediterrán nyárban.

 Szomját oltó baka az olasz fronton
(Balla Tibor – Pollmann Ferenc – Kürti László: A nagy háború másik arca című kötetből)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 12. rész

Nehéz idők

Március 22-én meghallottuk, hogy elesett a legendás Przemyśl vára. Kiss János sógor is e várban esett három és fél évig tartó orosz fogságba. Az orosz hordák mindig beljebb nyomultak hazánkba a Kárpátokon át. Most ment el a laktanyánkból egy menetzászlóalj, és már hírlik, hogy ismét alakul a másik.

 Felsorakozott osztrák-magyar hadifoglyok Przemyślnél
(forrás: www.greatwardifferent.com)

Újabb kiadvány jelent meg állandó szerzőink tollából. A Katonaőseink nyomában a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred doberdói harcairól mesél. A 64 oldalas brosúra bemutatójára szombaton, azaz holnap kerül sor a nagyváradi városházán. A tévében A vörös báró, a Fegyverszünet karácsonyra, egy ismeretterjesztő film és az Úri házak titkainak ismétlése lesz műsoron.

A Veszprém megyei Csót község határában 1915 és 1923 között működő tábor emlékét ma már csak a Kakukk-hegyi hadifogolytemető sírjai őrzik. A tábort 1923 után teljesen lebontották, eltűntek a barakkok, a postahivatal, a kórház, a tiszti kaszinó, a mozi épületei, és a visszaemlékezők által „Semiszlierőd”-nek nevezett őrtorony is.

 Csót tábor. Hadifogságból hazatérők, leszerelő állomás (korabeli panorámakép)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 11. rész

Fárasztó tanulások

Bevonulásom után másnap, [1915.] február 16-án már kaptunk katonagúnyát. Le kellett vetni a civil ruhát, melyet ki tudja ránk veszünk-e még valaha, vagy soha? Angyalbőrbe bújtattak bennünket, de Úristen milyen ruhákat kaptunk? Vagy bő volt, vagy szűk, vagy hosszú, vagy rövid. Kék ruhát kaptunk, de a legrosszabb állapotban. Volt akkor délután varrás, puculás. Ekkor már nékem is meg kellett tanulnom a varrást, amit pedig itthon sohasem gyakoroltam.

 Gyalogos század menetgyakorlaton, pihenőben.
(Ságvári György: A Magyar Királyi Honvédség és a honvédegyenruha 1868-1918)

A múlt héten végre sikerült egy remek első világháborús filmet megnéznem (Passchendaele), szívesen ajánlom, bár itthon sajnos nem forgalmazzák (az Amazonon többek közt rendelhető). Pedig nem kevés film készül mostanában a Nagy Háborúról, na persze nem nálunk. Itt vannak például az ausztrálok, akik valahogy nagyon rákattantak a témára. Csak néhány friss cím, amit hirtelenjében találtam: a Beneath Hill 60 (2010) cselekménye 1916-ban a nyugati fronton játszódik. A Charles Bean’s Great War (2010) című dokumentumfilm egy korabeli haditudósító (Charles Bean) életét jeleníti meg játékfilmszerűen. Készülőben van a The 34th Batallion című produkció is, amit ez év végére ígérnek. Kár, hogy ezek nemigen jutnak el hozzánk. Spielberg legújabb filmje, a War Horse, ami egy ló történetén keresztül mutatja be az első világháborút, remélhetőleg itthon is látható lesz. Ha befejezik, talán már ez év decemberében. Szerintetek készül valaha játékfilm a Doberdóról vagy Galíciáról? Vagy úgy a Nagy Háborúról általában, egy magyar katona történetén keresztül? És ha készülne, vajon milyen lenne? Ki milyet látna szívesen? Egyáltalán, van rá igény? Amúgy a tévében a szokásos ismétlések várhatók ezen a héten is.

Az itt következő írást Arnold Ernő olvasónk bocsátotta rendelkezésünkre, aki már korábban is küldött számunkra érdekes családi fotókat és nagyháborús történeteket. Elsőként édesanyja bátyjáról, Kudlik Károlyról jelent meg nálunk egy poszt, most pedig Károly unokatestvérének, Kálmánnak a történetét meséli el.

Kudlik Kálmán érdekes történetét most már nehéz kikutatni, egyrészt mert ma már csak egyetlen leszármazott tud adatokkal szolgálni, másrészt azért, mert a Rákosi korszakban nem volt ildomos első világháborús emlékeket őrizgetni. Szerencsére az egyetlen közvetlen leszármazott, Kálmán unokája, Magdolna (Rogovszky Lászlóné) készségesen rendelkezésünkre bocsátotta, ami még megmaradt. Emellett a gyerekkoromban édesanyámtól és bátyáimtól hallott érdekes történetek alapján én is szolgálhattam némi adattal.

 Kudlik Kálmán 1915-ben

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 10. rész

Komisz élet – cigány élet

Sohasem fogom elfelejteni azon szomorú időket, melyeket mint újonc töltöttem a laktanyában. Ez az igazi komisz élet, de nem gyöngyélet, hanem alábbvaló volt a sátoros cigányénál. Én, mint civilben igazságos, egyenes lelkű, hazudni nem tudó ember, itt e cigányéletben rendkívül levertnek elkeseredettnek éreztem magamat. Sokáig nem tudtam megszokni – de a valóságban sohasem – azt a huncutságot, gazságot, káromkodást, szájhősködést, furfangosságot, hazugságot, ami itt erénye a katonának. Hiszen a civil életben is előfordulnak e jelzett bűnök, de korántsem oly elfajult mértékben, mint katonáéknál.

 Napi parancs kihirdetése
(korabeli fotólap)

Február 2-án kiállítás nyílt New Yorkban az 1919-es tanácsköztársaság propagandaplakátjaiból, amit az év végéig lehet megtekinteni (hátha valaki jár arra, netán ott él). Tavaly jelent meg a Napvilág Kiadó gondozásában egy tanulmánykötet Az I. világháború – a XX. század őskatasztrófája címmel. Az Örökmozgóban megtekinthető Jancsó egyik klasszikusa, a Csillagosok, katonák. A héten egy frissen bemutatott színházi darabot (A kolonc) is láthatunk, a fővárosi Operettszínházban a Csárdáskirálynőt adják, de meglepően sok (négy! ☺) játékfilm lesz a tévében is (az elmaradhatatlan Fegyverszünet karácsonyra, A dicsőség ösvényei, Az ausztrál könnyűlovasság, Tigris brigád), igaz már mind láttuk többször is. Megjegyzem újíthatnának. Itt van például a Passchendaele (2008) című kanadai alkotás, amit még mindig nem mutattak be nálunk, lehet, hogy nem is fogják? Pedig ígéretes. (A hétvégén végre hozzám is eljut, majd beszámolok róla, milyen volt, addig is íme az előzetes)

A srapnel és a rumos demizson esete

Srapneltörténeti kalandozásunk újabb epizódja az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó nagy erőfeszítését jelentő piavei támadás kezdete előtt, 1918. június 14-én éjszaka játszódik. A szegedi 46. gyalogezred egyik rohamszakasza a kijelölt átkelési pont felé tart, hogy másnap hajnalban átkeljen a folyón és rohamra induljon a Montelló ellen, amikor a szegediek hirtelen srapneltüzet kapnak a hegy felől.

A történetet Kókay László naplójából idézzük, aki ekkor hadnagyként a rohamszakasz parancsnoka volt. A naplóíró ekkor már harmadik éve szolgált az olasz fronton küzdő 46-osoknál. A szegedi piarista gimnáziumból önkéntesként a frontra kerülő Kókay László 1916-ban részt vett a doberdói harcokban San Martinónál, majd 1917-ben a Fajti Hriben vívott összecsapásokban.

 Kókay László 1917-ben Szegeden még zászlósként