Kudlik Kálmán, alias vitéz Krasznai Kálmán

2011.03.09. 07:15 :: Nagy Háború szerkesztőség

Az itt következő írást Arnold Ernő olvasónk bocsátotta rendelkezésünkre, aki már korábban is küldött számunkra érdekes családi fotókat és nagyháborús történeteket. Elsőként édesanyja bátyjáról, Kudlik Károlyról jelent meg nálunk egy poszt, most pedig Károly unokatestvérének, Kálmánnak a történetét meséli el.

Kudlik Kálmán érdekes történetét most már nehéz kikutatni, egyrészt mert ma már csak egyetlen leszármazott tud adatokkal szolgálni, másrészt azért, mert a Rákosi korszakban nem volt ildomos első világháborús emlékeket őrizgetni. Szerencsére az egyetlen közvetlen leszármazott, Kálmán unokája, Magdolna (Rogovszky Lászlóné) készségesen rendelkezésünkre bocsátotta, ami még megmaradt. Emellett a gyerekkoromban édesanyámtól és bátyáimtól hallott érdekes történetek alapján én is szolgálhattam némi adattal.

Kudlik Kálmán 1915-ben Kudlik Kálmán 1915-ben

Kudlik Kálmán 1891. október 1-én született Szabadkán, Kudlik Albert és Makár Anna házasságából. Édesapja pincér volt és a szabadkai városligetben lévő vendéglőt bérelte. Albert, Kudlik Ádám, hangszerkészítő édestestvére volt, Kálmán tehát a blog egy korábbi posztjában szereplő, szintén háborús veterán Károlynak az unokatestvére.

Kálmán az elemi iskola befejezése után a kereskedő szakmát választotta. 1914-ben, már a háború kitörésekor besorozták. Előtte azonban eljegyezte a szintén szabadkai születésű Pállfy Máriát. Amikor menyasszonya a sorozáskor elsírta magát, Kálmán így vigasztalta: „Ne sírj Marcsám, ha egy kézzel is, de visszajövök!” Kálmán élete végéig óva intett mindenkit a könnyelmű kijelentésektől. Ugyanis már 1915 tavaszán elveszítette egyik karját az orosz fronton.

Kudlik Kálmán sebesülési-betegségi kartonja Kudlik Kálmán sebesülési-betegségi kartonja
(Dr. Lenkefi Ferenc jóvoltából, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Állandó bécsi kirendeltség)

Édesanyám elbeszéléséből a következőket tudom: Kálmán karjába a családi hagyomány szerint dumdum golyó csapódott, ami szétroncsolta felsőkarját. [Dumdumnak nevezték a lereszelt végű lövedéket, ami így nagyobb sebet ejtett, jobban roncsolt, akár le is szakította azt a testrészt, amit eltalált, pl. az emberi kart. Bár tiltott volt az alkalmazása a háborúzó felek többségénél olvasni lehet az előfordulásáról. – a szerk.] Amikor kórházba került, az orvosok nem sok jóval biztatták. Hamarosan válaszút elé állították. Vagy le kell vágni a karját, vagy vállalja annak kockázatát, hogy vérmérgezésben meghal. Kálmán kétségbeesett és azonnal levelet írt menyasszonyának a következő kérdéssel: „Hozzám jössz-e feleségül, akkor is ha csak egy kezem marad?” Miután igenlő választ kapott, beleegyezett a műtétbe. Ez a levélváltás sajnos nem maradt fenn, csupán a családi legendáriumból ismert.

Kálmán kötözésen készült fényképe Kálmán kötözésen készült fényképe, amit az egyik budapesti hadi kórházból küldött haza menyasszonyának

Levelezőlap hátoldal A levél szövege: „1915.V.1. Kedves Marcsus! Itt küldök egy ideiglenes fénykép felvételt kötözés alkalmával készült felvétel. Csókol Kálmán”

Levelezőlap hátoldal 1915. május 18-án kelt levelezőlapjának pecsétje szerint az Első Magyar Részvény-Serfőzde Kisegítő Kórházában (Budapest X, Előd u. 4.) kezelték.

Bár nincsenek biztos adataink, felépülése után minden bizonnyal nem került vissza a katonai szolgálatba. Ennek kapcsán még azt is mesélték, hogy Kálmán - több évvel a műtét után is - ösztönszerűen a levágott kezével akarta megfogni az ajtókilincset.

Kudlik Kálmán és Pállfy Mária esküvői képe Szabadka, 1918. június 23. Kudlik Kálmán és Pállfy Mária esküvői képe. Kálmán ezúttal kivételesen feltette műkarját, amit soha sem tudott megszokni.

1918. június 23-án elérkezett a nagy nap és Kálmán összeházasodott Marcsájával. Következő év április 23-án megszületett egyetlen fiúk, Pál. Sajnos hamarosan bekövetkezett a gyászos trianoni diktátum. Mivel Szabadkán nem érezték magukat biztonságban, úgy döntöttek, hogy a már lezárt határon átszöknek Magyarországra. A néhány hónapos Palikával ez nem is volt olyan egyszerű dolog. Ugyanis szökés közben többször is elsírta magát. Ilyenkor gyorsan a szájába nyomták a cicit, hogy megnyugodjon.

Családi kép Családi kép. Szabadka, 1919 június. Pál két hónapos.

Budapestre költöztek és ott kezdtek új életet. Ismeretlen időpontban Kálmán vitézi rangot kapott és nevét Krasznaira változtatta. Valamivel később üzleti vállalkozásba kezdtek. Az Erzsébet királyné út 121/a szám alatt textil üzletet nyitottak, aminek forgalma elég hamar fellendült és szépen megélt belőle a család. A vitézzé avatás nyomára a Vitézek albumának 1939-es kiadásában bukkantunk, ahol Vitéz Krasznai Kálmánról a következőket írják: tartalékos tizedes, címfestő, Budapest. Született 1891-ben Szabadkán. Bevonult a császári és királyi 86. gyalogezredhez. Kitüntetései: Legénységi I. osztályú (nagyezüst) vitézségi érem, Károly csapatkereszt.

Krasznai Kálmán a Vitézek Albumában Krasznai Kálmán a Vitézek Albumának 1939-es kiadásában

Az avatás időpontja sajnos nem derül ki. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy unokája elmondása szerint Kálmán, miután karját amputálták, valóban kitanulta a címfestő szakmát, talán abban a reményben, hogy könnyebb lesz, mint kereskedőként dolgozni. Második szakmáját azonban sosem tudta megkedvelni, így mégis megmaradt a kereskedésnél.

Krasznai Kálmán és felesége budapesti üzletük előtt Krasznai Kálmán és felesége budapesti üzletük előtt, 1939. október

Vitéz Krasznai Kálmán üzletének saját kiadású levelezőlapja Vitéz Krasznai Kálmán üzletének saját kiadású levelezőlapja. (A lapot, amelyben Kálmán részvétét fejezi ki Károly fiának halála miatt, 1944. májusában írta Szabadkára.)

A Délvidék 1941-es visszacsatolása után bátyáim többször is jártak Budapesten rokonlátogatásban. Néha befordultak Kálmán üzletébe is. Mint mondták, egy kezével is zsonglőrmutatványnak beillő módon kezelte a hatalmas textil tekercseket.

Hajókirándulás Esztergomba Hajókirándulás Esztergomba, 1937. augusztus. A fénykép a szabadkai rokon, Kudlik Károly látogatásakor készült. (A Kudlikok nagy hangsúlyt helyeztek a rokoni kapcsolatok ápolására.) A korlátnál ülnek, balról jobbra: Krasznai Pál, Kudlik Gyula, Krasznai Kálmánné, Kudlik Károly (kalapban) és vitéz Krasznai Kálmán

A 2. világháborút követő politikai változások nem kerülték el Kálmánt sem. Üzletét államosították. Szerencsére még időben sikerült némi árutartalékot elrejteni a lakásukon, abból éldegéltek évekig. Kálmán a Kudlikokra jellemző magas kort ért meg, 1980-ban hunyt el, néhány hónap híján 90 évet élt. Megérte két dédunokájának (Dórika és Szilvi) születését.

Kálmán unokája még most is meghatódottam meséli, hogy a „dédi” egy karjával is olyan ügyesen vette egyszerre ölébe két dédunokáját, amit ő sohasem tanult meg, pedig az édesanyjuk.

8 komment

Címkék: vitéz szabadka kudlik károly kudlik kálmán dumdum golyó arnold ernő

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr802723335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gefraiter 2011.03.09. 10:04:37

Nagyon szép történet, köszönjük a beküldőnek és a blognak! Igazi XX. századi magyar családregény...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.03.09. 23:25:18

Kudlik Kálmán esete sajnos nem volt egyedülálló. A napokban olvastam egy visszaemlékezésben, hogy az olasz fronton, az Isonzónál, a tolmeini hídfőhöz tartozó Dolje falunál olasz alpinik is használtak 1915 szeptemberében dum-dumnak nevezett lövedéket. Itt állítólag nem reszelték, hanem kiszedték és fordítva tették vissza a hüvelybe a magot. Hogy technikailag mennyire lehet ezt megvalósítani nem tudom, de a visszaemlékező hadapród szerint, a szakaszában egy héten belül négy haláleset is volt ilyen lövedék miatt és sok súlyos roncsolásos sebesülés is történt, ugyanis néhol keresztbe belőhető volt az állásuk. A dum-dum lövedékek Nagy Háború alatti használata megérne egy külön posztot. Valaki nem vállalja?

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.03.09. 23:35:05

@Gefraiter: Igen, egyébként szerintünk is nagyon szép történet, ezért is adtuk közre!

gabesz7004 2011.03.11. 10:34:17

Tényleg magható töténet! Egyszer remélem én is tudok egy poszttal szolgálni dédapám 9 éves megpróbáltatásairól!
A dum-dum golyók nem lereszelt, sem fordítva visszatett lövedégmagok, hanem keresztben befűrészeltek voltak! Így a befűrészelt "x"-be ellenállást kifejtő testszövetek "kinyitják" a lövedéket, ami nem egyenesen, hanem tölcsér alakban "tolja ki" maga előtt amit ér. Sokszoros roncsolást okozva, szinte felrobban a testben, így sajnos szinte mindig halál vagy végtag amputáció a vége. A II. Vh.ban még elvétve előfordultak ilyen lövedékek, de szerencsére azóta nem.

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.03.11. 10:53:22

@gabesz7004: Épp ezeket a kérdéseket lehetne egy posztban tisztázni, mert én is olvastam az általad írt változatról, fűrész mellett reszelőt is alkalmazva, azonban a másik kettőnek is van "irodalma". A lényeg szerintem a lövedékmag hegyes végződésének a megszüntetésével a roncsoló, szakító hatás növelése volt. Hogy ennek a hátborzongató megoldásnak milyen különböző technikái voltak az lenne érdekes.

Köszönjük a kiegészítésed és várjuk a történetet! :-)

MTi 2011.03.11. 18:18:56

Köszönöm ezt a történetet.
Talán egyszer írok majd a szabadkai 86-osokról, megérdemelnék...

PintérTamás · http://nagyhaboru.blog.hu 2011.07.02. 14:45:58

Egy olvasónk hívta fel a figyelmünket az alábbi oldalra, ahol a Szentváry-Lukács János által összeállított vitézi rendi adattárból kiderül, hogy Krasznai Kálmánt 1935-ben avatták vitézzé, 9408-as sorolási számmal: www.hungarianarmedforces.com
Ezúton is köszönjük az értékes kiegészítő információt, az oldalt pedig minden olvasónknak ajánljuk!

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Programajánló

 

Ösztöndíj

 

Utazás

 

Kiállítás

süti beállítások módosítása