A Nagy Háború

Az oroszokat nemcsak embereik elestével és fogságba kerülésével érték nagy veszteségek, hanem azzal is, hogy rengeteg hadizsákmány került tőlük birtokunkba. Egy-egy ütközet után a menekülő oroszok rendesen hátrahagyják a municiós kocsijaikat s az orosz katonák nagy része eldobálja puskáját, hogy könnyebben szaladhasson. Gyakran váratlanul ütnek rajta egy-egy orosz csapaton vitéz katonáink s ilyenkor rengeteg hadizsákmány kerül birtokukba. Különösen rohamainktól félnek nagyon az oroszok, mert abban mindig legyőzhetetlenek vagyunk. (Részlet a Tolnai Világlapja, 1915. október 28-i számából.)

 Jóban, rosszban. Korabeli képeslap

Az Osztrák-Magyar Monarchia életképessége körül már születésekor éles vita bontakozott ki (lásd pl.: http://mek.niif.hu/04700/04727/html/412.html), amely később sem jutott nyugvópontra. Napjaink történettudományában sincs egyetértés abban, hogy a Monarchia szétesésében a külső agresszión vagy a belső feszültségeken van nagyobb hangsúly. Az alábbiakban a modern historiográfia néhány elméletét tekintjük át a teljesség igénye nélkül.

 Az Osztrák-Magyar Monarchia (zölddel) és a trianoni határok (pirossal)
(forrás: mek.oszk.hu)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 15. rész

Szenvedések útján

Késő este indultunk el Sátoraljaújhelyről, miután itt még dohányt, szalonnát és kenyeret is kaptunk. Sokáig a Ronyva patak mentén haladtunk. Itt már észre lehetett venni, hogy közeledünk a harctérhez. Minden állomáson óriási forgalom. Tömérdek katonaságot szállítanak a Kárpátok közé, onnan pedig visszafelé jönnek a kórházvonatok, tele betegekkel és sebesültekkel. Minden állomáson sokat kellett vesztegelnünk. A kocsikból útközben nem volt szabad kiszállnunk, ennivalóért is őrök között mentünk. Szigorúan vigyáznak reánk, nehogy elszökdössünk.

 Katonavonat
(Magyarország története 17. kötet, Kossuth Kiadó, 2009)

Vajon hány millió fényképfelvétel készülhetett a Nagy Háború idején? És vajon mennyi maradt fenn belőlük? A történelem viharaiban vagy a természetes enyészet folytán jó részük bizonyára megsemmisült, ha pedig nem, akkor sok esetben feledésbe merült, mikor és hol készültek, ki látható rajtuk. Néhány generáció alatt az emlékezet menthetetlenül kikopik, vagy egyszerűen nem marad utód, aki emlékezne. A családi archívumok azért még sok fényképet őriznek, s ha más nem is, legalább a fotón szereplők neve többnyire ismert. Az alábbi képeket Nagy György budapesti olvasónk küldte, néhány apró információmorzsával kiegészítve.

 „Popov Pál (számomra Pali bácsi, gyermekként még találkoztam vele) apai ágon rokonom”

1914 augusztusában lázas készülődésben volt a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred mindhárom zászlóalja. A századokat feltöltötték hadilétszámra, a szállítmányokat összeállították és várták a parancsot, hogy induljanak a harctérre. Erre 1914. augusztus 22-én került sor Ránffy Zsigmond ezredes vezetésével. Az I. zászlóalj parancsnoka Kratochvil Károly alezredes, a II. zászlóaljé Balogh Barna alezredes, a III. zászlóaljé Reviczky László alezredes volt. A vonat az északi front felé, Galíciába robogott a 4-es honvédekkel.

 Az ezred sárkányfejre buzogánnyal lesújtó harcost ábrázoló művészi hadijelvényét Sidló Ferenc szobrászművész alkotta a gyalogezrednél eltöltött időszakában
(Sallay Gergely Pál: Mindent a hazáért! című kötete alapján)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 14. rész

Indulás a harctérre

1915. április 12., hétfő volt az a nap, melyen elindultam a harctérre. Reggel fél 6 órakor sorakozó a laktanya udvarán teljes felszereléssel. 6 órakor az egész 9. menetzászlóalj a laktanya udvarán állt zászlókkal, virágokkal, bokrétákkal feldíszítve. Megérkeztek a tisztek, a katonabanda és a pap is. A pap lelkes beszédet tartott, utána az eskü következett. Sapkát levéve, a jobb kéz három ujját égre emelve mondotta az egész zászlóalj az eskü szövegét. Utána ismét egy főtiszt intézett hozzánk hazafias beszédet, megemlítve, hogy legyünk bátrak, hősök künn a harctéren levő ezredünkhöz méltók, mely ezred idáig 100 ütközetben és 70 éjjeli rohamban vett részt. Azután a Himnusz következett. Fenségesen szép látvány volt, amint az egész zászlóalj – 9 menetszázad – fedetlen fővel, puskával tisztelegve dörgé e strófákat: „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.”

 Frontra indulók eskütétele
(Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon című könyvéből)

Ha nem is elsőként, de (remélem még időben) hírt adunk egy izgalmasnak tűnő marosvásárhelyi fotókiállításról, valamint egy vidéki Svejk előadásról, tévéműsorokról és a BBC History történelmi magazin magyar kiadásáról, amelynek első számában máris találunk első világháborús témát.

Nagyvárad mindig jelentős katonai központ volt. 900 éves történelme során számos esemény bizonyítja, hogy fontos hadiutak mentén feküdt és számos támadásnak volt kitéve. A Rákóczi-szabadságharcot követően Váradon is béke lett, s megkezdődhetett az újjáépítés, a ma ismert városkép kialakítása. Ezt követően Nagyvárad a második világháborúig nem lett többé hadszíntér. Ferenc József császár az 1857. május 16-i rendeletével végleg megszüntette a vár hadászati erősség jellegét, így az 1918-ig csak hadkiegészítő szerepet kap. Mindazonáltal 1918 után is megmarad a vár katonai objektum jellege s ennek megfelelően használták 1998-ig.

 Várad török kori metszeti ábrázolása

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 13. rész

Menetszázadban

Április 4-én Húsvét ünnepe volt. Feleségem ismét belátogatott hozzám megpakolva jó hazaival. Künn eltöltöttük a délutánt, örültem, hogy akaratlanul is kimaradtam a menetből. De az öröm nagyon is korainak bizonyult.

B. Sárközy Gergely teljes menetfelszerelésben

A héten lesz mozi, színház, előadás és a szokásos játék- és ismeretterjesztő filmek a tévében. Ez utóbbiak közül szívesen ajánlom a Doktor Zsivágó jól sikerült 2002-es feldolgozását, remélem nem nyomják tele reklámmal.