A Nagy Háború

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 19. rész

Küldönc szolgálatban

Április 19-től 23-ig nappal szüntelen a lövészárkot építettük, éjjel pedig felváltva őrködtünk. Az élelmezés napról-napra kevesebb lett. A hasmenés is nagyon megkínzott, kezdtem mind jobban soványkodni. 23-án éjféltől hajnali 4 óráig teljes felszereléssel készen kellett lennünk a fedezékben, mert arról értesítettek bennünket, hogy a tartalék be fog jönni minket felváltani. Mi pedig levonulunk pár kilométerrel hátrább tartalékba. Az őserdőben fából készített fészerek alatt ütöttünk tanyát, és itt egész nap csak pucultuk a puskát, ruhát, bakancsot, és iskoláztattak bennünket. Éjjel pedig itt is készen kellett lenni, hogy ha esetleg az oroszok a rajvonalunkat megtámadnák, mi rögtön mehessünk segítségre. Éppen olyan élet volt itt is mint a fedezékben.

 Küldönc altisztek a 30. honvéd gyalogezrednél
(forrás: Shvoy Kálmán hagyatéka, http://www.bibl.u-szeged.hu/shvoy)

Reklámhirdetés az Érdekes Újság egyik korabeli számából.

Az alábbi különleges repülőgépgyártás-történeti képsorozatot és az ehhez kapcsolódó kutatási beszámolót Hadnagy Attila kutatótársunk bocsátotta rendelkezésünkre. A fotók először a mi oldalunkon láthatóak. Az írás megjelentetésével a blog olvasói segítségét is szeretnénk kérni a képeken látható, még ismeretlen információk megfejtéséhez. Olvasóink kiegészítéseit, észrevételeit, segítségét a szerkesztőségi e-mail címünkre várjuk, amelyeket továbbítunk a szerző részére.

Milyenek is ezek a Fischamendben készült képsorozaton feltűnő repülőgépek? Álljon itt néhány történeti és műszaki adat a gyártásukkal kapcsolatban.

 Egy Lohner a hangárok előtt

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 18. rész

A lövészárokban

Április 19-án feküdtem le először a lövészárok fenekére, melyet frissen vágott gallyakkal beborítottunk. De ne gondolja senki, hogy itt, ha este lefekszünk, reggelig alhatunk. Óh, itt az alvásból keveset adnak. Ritka éjet töltöttem el, hogy megaludtam volna hat óra hosszát. Nap-nap után szolgálatban voltunk, hol a fedezék előtt, hol a drótkerítésnél, hol az átjárónál álltunk őrt, két óra hosszáig. De én többnyire az aknáknál őrködtem.

 Erdei lövészárok

Az itt következő képet Mikó Jenő olvasónk posztolta be a Facebook-oldalunkra, majd e-mailben kiegészítette még néhány érdekes személyes emlékkel.

„Ez a kép Dr. BALÁZS JENŐ egri ügyvédről készült, aki 1914-ben a 60-as gyalogezrednél szolgált. Ő a nagyapám volt anyai ágon. Sajnos csak ennyi maradt utána. Ha valaki tud róla többet, vagy egyéb dolgokat, kérem jelentkezzen. Előre is köszönöm.”

Az alábbi különleges repülőgépgyártás-történeti képsorozatot és az ehhez kapcsolódó kutatási beszámolót Hadnagy Attila kutatótársunk bocsátotta rendelkezésünkre. A fotók először a mi oldalunkon láthatóak. Az írás megjelentetésével a blog olvasói segítségét is szeretnénk kérni a képeken látható, még ismeretlen információk megfejtéséhez. Olvasóink kiegészítéseit, észrevételeit, segítségét szerkesztőségi e-mail címünkre várjuk, amiket továbbítunk a szerző részére.

Fischamend a bölcsője az Osztrák-Magyar Monarchia repülésének. Működött itt léghajó- és repülőgépgyár, tesztelőüzem és repülőtér, valamint kiképzőbázis is. Fischamend végigélte a repülés izgalmas kezdeteit a virágkoron át a hanyatlásig, a két vesztes világháború drámai következményeit.

 Megfigyelőballon kivonszolása a fischamendi hangárból

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 17. rész

A Kárpátokban

Az 1915. évi húsvéti nagy harcok után a mi seregeink az óriási orosz túlerő elől kissé hátrább vonultak, és itt ezen a helyen foglaltak el új hadállást, mely a mi megérkezésünkkor még csak egy kezdetleges árokvonal volt. Ezt a helyet Hegyzávodnak (Zavada) hívták, hová mi 1915. április 19-én megérkeztünk. Ez a hely Zemplén vármegye északnyugati részében a határtól körülbelül 35–40 kilométerre volt. E helyet védelmeztük mi az oroszok ellen. A rajvonal jobb szárnyán akkor már németek voltak, mellettük a pesti 1-es, amellett a székesfehérvári 17-es, amellett mi, a váradi 4-es, balszárnyunkon a debreceni 3-as honvédek voltak. Ez a 4 honvéd gyalogezred képezte a 20. honvéd hadosztályt.

 A frontvonal 1915. március-áprilisában
(A magyar gyalogság című kötetből)

„Kedves jó Pista Bátyám!
Magának és Idúsnak Igen Boldog és kellemes Húsvéti ünnepekett kíván szerető öccse Zoltán. 1918. III/25.”

A lapot Dr. Katona József bocsátotta rendelkezésünkre, amit ezúton is köszönünk.

Húsvét a frontvonalban

„Nagypéntek! Bizony Isten itt a véráztatta Doberdón miránk nézve minden nap egy nagypéntek, amilyet azok akik nincsenek itt el sem tudnak képzelni”- emlékezett József főherceg a VII. hadtest parancsnoka naplójában 1916 húsvétjára, amikor csapatai a hírhedt Doberdó-fennsík védelmében harcoltak. Az egyházi ünnepre való felkészülés kötelezettségeket ró a hívekre, a böjt, szentgyónás elvégzése és a lelki előkészületek a frontvonalban, a lövészárokban azonban nehezen voltak elvégezhetőek.

 Kisültek a húsvéti kalácsok a 26. közös gy.e. tábori pékségében. Orosz front, 1916
(Balla Tibor - Pollmann Ferenc - Kürti László: A nagy háború másik arca című könyvből)

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 16. rész

Jakabvölgyén

Jakabvölgyének hívják azt a kis nyomorult rutén falut, hová április 16-án, pénteken este megérkeztünk. Itt volt a nagy tréntábor, konyha, stb. Innen hordták fel az élelmet lóháton a 4–5 kilométernyire levő rajvonalba. E vidéken a falvakban akkor nem volt polgári lakosság, csupa katonaság volt mindenütt. Egy ház udvarán és padlásán kaptunk elhelyezést merő piszokban. Nem tudtam aludni semmit sem a hidegtől és a fájdalmaktól, melyeket minden tagomban éreztem. A hazaim már teljesen elfogyott, most már csak a komisz menázsira és kenyérre lettem utalva.

 Jakabvölgye / Jakušovce napjainkban
(forrás: Wikipédia)