Hadi Cubus, Csatapereczek, Gázmacska és társai

2020.07.09. 07:00 :: Babos Krisztina

Első világháborús tábori újságok

Hadi Cubus, Csatapereczek, Gázmacska, Kartács, Stochodi Oroszlán, Prhovói fütyülő, Lövészárok és vidéke, Vidám Újság a Szomorú Hegyekről – csupán néhány cím a nagy háború idején kiadott több mint száz magyar nyelvű katonaújság közül. Mint a címek egy része sejteti, a változatos formában és tartalommal megjelent lapok némelyikétől nem állt távol a humoros hangvétel. A mai posztból kiderül, hogyan és miért születtek a háborús katonai újságok, mit tartalmaztak és milyen típusai voltak.

 

A magyarországi katonai újságírás 1914-ben már több mint kétszáz éves múltra tekintett vissza. Mielőtt rátérnénk az I. világháborús hadiújságokra, ismerjük meg az előzményeket: hogyan született meg és fejlődött a katonai sajtó.

A KATONAI SAJTÓ TÖRTÉNETE 1914 ELŐTT

Az első katonai újságok megjelenése háborús időszakokhoz kötődik. Nemzetközi viszonylatban az amerikai függetlenségi háború idején, 1782-ben a Nathanael Greene gyarmati csapatai által kiadott South Carolina Gazette című lap tekinthető az első katonaújságnak. Az európai kontinensen Napóleon 1796-ban jelentette meg a France vue de l’Armée d’Italie, illetve a Le Courrier de l’Armée d’Italie című újságokat.

A magyar katonai sajtó történetében az első ilyen jellegű időszaki kiadvány időben megelőzi a fent említett újságokat. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1705-ben Mercurius Hungaricus néven indított, a második számtól kezdve Mercurius Veridicus Ex Hungaria néven nyomott latin nyelvű lap – amely egyúttal az első magyar kiadású újság is – a bécsi Wienerisches Diarium kurucellenes kiadvány ellensúlyozására, elsősorban a külföld számára készült, és jórészt hadi jelentéseket tartalmazott.

Az első magyar nyelven kiadott katonai lap is háborúhoz, egy törökellenes hadjárathoz kötődik: 1789-ben indította Görög Demeter és Kerekes Sámuel a hetenként megjelenő Hadi és más nevezetes történeteket. A lapot Bécsben nyomták, és eredetileg haditudósításokból állt, később azonban jellege a megváltozott körülmények folytán módosult, és 1792-től Magyar Hírmondó néven működött tovább egészen 1803-ig.

Lukács József – az első magyar katonai sajtóbibliográfia (1942) összeállítója – a magyar katonai sajtó történetét a kezdetektől (1705) 1918-ig három korszakra osztotta. Az első periódust – amelyben már megjelennek a katonai hírlapírás Lukács szerinti legfőbb elemei, a harctéri tudósítás, az ellenséges propaganda ellensúlyozása és a vitézi eszmények ébrentartása – az 1848-1849-es szabadságharc zárja le. Ez utóbbi eseménysor ismert tábori újságjai a Kolozsváron kiadott Honvéd, a szintén erdélyi Hadi Lap, az első magyar tüzér szaklap, a Csíki Gyutacs, valamint az elszigetelt Komáromban megjelent Komáromi Értesítő voltak.

A Kolozsváron kiadott Honvéd 1849. április 28-iki számának címlapja A Kolozsváron kiadott Honvéd 1849. április 28-iki számának címlapja
(Forrás: keptar.oszk.hu)

A következő – 1914-ig tartó – korszakban az abszolutizmus évei nem kedveztek az önálló magyar honvédség megteremtését zászlajára tűző magyar katonai sajtó kibontakozásának, ez majd csak az 1867-es kiegyezést követően valósul meg.

A XX. század fordulójára az újság úgy általában tömegtermék lett. A tankötelezettség bevezetése nyomán kialakult az az írni-olvasni tudó tömeg, amely a sajtó felvevőpiacává vált. Egyre szélesedett a sajtófogyasztó társadalmi rétegek köre, amelyek (ízlésüknek és igényüknek megfelelő) lapokat vásároltak.

A békeévekben összesen 47 rövidebb-hosszabb ideig élt katonai sajtótermék jelent meg Magyarországon, amelyek a legkülönbözőbb katonatársadalmi rétegeket célozták meg. Ekkor indulnak a honvédelem hivatalos és akadémiai jellegű újságjai, olyan, több korszakon is átívelő lapok, mint pl. a Honvédségi Közlöny (1874–1948), a Ludovika Akadémia Közlönye (1873–1907; folytatása 1908–1930 között Magyar Katonai Közlöny, 1931–1944 között Magyar Katonai Szemle), vagy a Hadtörténelmi Közlemények (1888–napjainkig).

Az I. világháború előestéjén kilenc magyar katonai újság működött. A nagy háború kitörése azonban hirtelen mennyiségi robbanást hozott, és a katonai sajtó történetében új korszak kezdődött.

TÁBORI ÚJSÁGOK AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN

Nemzetközi kitekintésben a nagy háború első tábori újságja a Kriegszeitung der Feste Boyen und der Stadt Lötzen, amely az oroszok által feldúlt Kelet-Poroszországban jelent meg 1914. szeptember 7-én, a helyi civil lakosság és a velük kapcsolatba kerülő katonák közös igényei nyomán. Egy héttel később a nyugati front aránylag nyugodtabb frontszakaszán, a Vogézekben megszületett az úgynevezett „lövészároklap” is: a bajor hadsereg Edmeier nevű törzsőrmestere a front mögött egy történetekkel és versekkel teleírt egyoldalas kéziratos kiadvány, a Hohnacker Neueste Nachrichten négy példányát szögezte ki egy fára. A Bayerische Landwehrmann néven ismertté vált újság a későbbiekben elérte a 2000-es példányszámot. Mindössze pár héttel ezután, 1914. október 4-én indult az első magyar nyelvű frontlap, az oroszok által körülzárt Przemyślben dr. Molnár Kálmán tartalékos főhadnagy szerkesztésében naponta kiadott Tábori Újság.

A przemyśli Tábori Újság

A lap a magyar királyi 23. honvéd gyaloghadosztály újságjaként, a várparancsnokság jóváhagyásával jelent meg. A vár feladásának napjáig, 1915. március 22-ig összesen 141 szám látott napvilágot, az első még 600, a 100. szám 4400, az utolsó pedig – a papírínség ellenére – 5200 példányban.

A Tábori Újságot a külvilágtól elzárt erődrendszerben szolgáló több mint százezer magyar katona információéhsége hívta életre. A rémhírek terjedésének megakadályozása a parancsnokság számára is fontos volt, így kezdetben elsősorban a német nyelvű hivatalos rádiótáviratok fordítását tették közzé, emellett megjelentek a harci szellemet nevelő, kitartásra buzdító írások is. Első oldalra általában a vezércikk vagy a várparancsnokság parancsai, közleményei és más hivatalos tájékoztatók kerültek, ezt követték a hadi hírek. A későbbiekben újabb rovatok, kultúrával, mindennapi élettel, halállal stb. kapcsolatos írások – többek között a várban szolgáló Gyóni Géza versei – is megjelentek. Az anyanyelvű sajtóhoz és benne a szépirodalomhoz való hozzáférés fontos pszichológiai motivációt jelentett a magyar katonai közösség számára.

A Tábori Újság 1914. december 5-iki számának első oldala A Tábori Újság 1914. december 5-iki számának első oldala
(Forrás: keptar.oszk.hu)

A lap munkatársai tevékenységüket mellékfoglalkozásként végezték, napi feladataik ellátása után, szabadidejükben. A szerkesztőségnek kezdetben a vasútállomás adott helyet, majd 1914 november közepétől a Royal Szálló második emeleti 36-os szobája. A cenzori feladatokat dr. Gőcze Bertalan vezérkari főhadnagy (később százados) látta el, aki egyébként maga is sok vezércikket írt az újságba. Két számot (24. és 35.) betiltottak és megsemmisítettek, mert a bennük szereplő cikkek állítólag rossz fényben tüntették fel a várparancsnokságot, illetve bomlasztóan hatottak.

A lapot a helyi Knoller és fia nyomdában nyomták, ahol eredetileg nem állt rendelkezésre magyar betűkészlet: ezen idővel úgy segítettek, hogy fáradságos munkával lefűrészelték az idegen ékezeteket. A két nyomtatott oldalú, egy lapnyi terjedelmű újságot az utcán 10, a katona előfizetőknek 4 fillérért árulták, a tiszta jövedelmet pedig jótékony célra fordították. Előfizetni 50 példányos csomagokban a 27. számtól kezdve lehetett a 82. tábori postánál. Az újság többnyire mindennap este 7-kor jelent meg, a példányok kézbesítését a várövben a Tábori Posta intézte. A Tábori Újság óriási népszerűségnek örvendett, ami a példányszámok ugrásszerű emelkedéséből is kitűnik.

A szakirodalom kiemeli a lap történeti értékét, sajtó-, irodalom- és hadtörténeti jelentőségét: cikkeiből hiteles képet kaphatunk a város ostrom alatti mindennapjairól és a harci cselekményekről. A lap hasábjain ugyanis fennmaradtak a vár feladásakor megsemmisített hadműveleti iratok és feljegyzések, miután azokat az újságban közölték, de a háborút követően a kitüntetések odaítélésénél bizonyítékként fogadták el pl. a személyi híreket is. Az első világháborús magyar katonaújságok közül elsősége és magas színvonala folytán a Tábori Újság mintául szolgált a fronton, majd a hadifogolytáborokban sok más, polgári sajtóra emlékeztető lap megteremtéséhez.

A front lelke

A frontkatonák számára kiadott újságok rendkívül változatosak, és attól függően, hogy hol, milyen formában és eszközökkel, kik készítették, a lapot létrehozó szándékok és célok is változhattak. A legfontosabb motiváló tényezők lehettek: a tájékoztatás (hírek közlése), az összetartozás érzésének erősítése, a harci morál növelése (propaganda), szórakoztatás, emlékek megőrzése, a katonatársak özvegyeinek és árváinak anyagi támogatása, illetve ezek kombinációi.

A przemyśli Tábori Újság esetében az információ hiánya volt a lap elindításának elsődleges oka. A harcterekre eljutottak ugyan a polgári sajtó termékei, de nem mindig mindenhová, és ha meg is kapták, a katonák sokszor csak késve olvashatták a híreket. A hátországi és külföldi eseményeken túl a fronton lévőket saját mikrokörnyezetük (a harctér, alakulat) hírei és információi is hasonlóképp, ha nem jobban érdekelték. Az ezekről való tájékoztatásnak egyébként létezett is a hadseregben bevett intézménye: ez volt a napiparancs, vagy ahogy a Monarchia hadseregében nevezték, eligazítás (Abfertigung). A tábori újságok elődjének is tekinthetjük ezeket, miután a naponta írásban kiadott és sokszorosított eligazításokban mindig a – katonák fronti életét közvetlenül befolyásoló – épp aktuális változásokat hirdették ki. Tartalmazták a legfrissebb hadi híreket, akár más hadszínterekről is, valamint a kitüntetésekkel, szabadságolásokkal, átvezénylésekkel stb. kapcsolatos személyi híreket. Jó néhány frontújságban fontos feladatnak is tekintették a parancsnokságtól érkező hivatalos közlemények, parancsok közzétételét.

Polgári sajtó a lövészárokban: Az Estet olvasó katonák Polgári sajtó a lövészárokban: Az Estet olvasó katonák
(Forrás: Fortepan.hu / Komlós Péter)

A több mint négy évig tartó állásharc nem jelentett folytonos pergőtüzet és kézitusát. Voltak a lövészárokéletnek nyugalmasabb időszakai, akár tartalékban való pihenés, akár még a rajvonali szolgálat alatt is.

„Az állóharc csökkent veszélyességű napjaiban a front katonájának lelki szükségletei támadtak, melyeket nem tudott kielégíteni a bajtársi bor, a kedélyes kártya, sőt a szerelmes levélváltás epesztő érzelemzuhataga sem. A tábor lassanként kezdett önálló világ lenni és önkéntelenül rájött, hogy kapcsolata meglazult az otthoni világgal. A napilapok tartalma részben érdektelenné vált a katona számára, mert hiszen az újságokban a háború is csak egyetlen rovat lett, a katona igazi élete és lelkivilága pedig ismeretlen föld maradt, melyet ügyesen kasíroztak el a hivatalos haditudósítás Potemkin-díszletei.”

A fenti mondatokat Erdély Jenő A front lelke című, a magyar tábori újságokról szóló, 1918-ban megjelent cikkében olvashatjuk. Az idézet rámutat egy fontos körülményre: arra, hogy a front sajátos lelki szükségletekkel bíró önálló világgá vált, ami egyre jobban eltávolodott a hátországi élettől. A harctéren szolgáló katonák összetartozás-érzését az idegenben való anyanyelven írás és olvasás lehetősége nagyban erősítette, de emellett ezt az összetartozást sokszor a „Hinterlanddal” (hátország) szemben is megfogalmazták.

A harctéri eseményeket, traumákat, jót-rosszat együtt átélő katonák összetartó közösséggé formálása elősegítette a harci morál fenntartását is, a katonák érzés- és gondolatvilágát visszatükrözni tudó tábori újságok pedig ennek kiváló eszközei lehettek. A harci kedv ébrentartására lelkesítő, hazafias versek, propaganda ízű, akár az ellenséget becsmérlő írások is bekerülhettek ezekbe a lapokba, de az általános csüggedés elleni egyik legjobb ellenszer mégiscsak a humor volt. A szórakoztatás épp ezért a tábori újságok kiadásának egyik legfontosabb célja volt.

Nem elhanyagolható motivációs erőt jelentett az emlékezet számára való megmaradás, akár az alakulattal történtek rögzítéséről, akár egyének megörökítéséről legyen szó. Több katonaújság térítés nélkül küldte el példányait a közgyűjtemények, legfőképp az Országos Széchényi Könyvtár részére. Főként a „kézműves", kalligrafikus tábori lapok készítői emellett tudatában voltak újságjuk eredetiségének, egyediségének is, és hogy olyan értéket teremtenek, ami egy adott történelmi kort visszatükröző emléktárgyként élhet tovább.

A háború előrehaladtával és a veszteségek növekedésével az újságok legfontosabb céljává a katonatársak özvegyei és árvái, illetve a hadirokkantak számára létrehozott jótékonysági alapok anyagi támogatása lett. Nemcsak az újságárusításból befolyt tiszta jövedelem ment erre a célra, de számos gyűjtést is rendeztek a lapokban megjelent felhívások segítségével, az adakozók nevét pedig külön rovatokban fel is tüntették.

Mindezekhez nem kis mértékben járul hozzá a századelő újságkultusza, amely a hosszú időre lövészárokba kényszerült sajtófogyasztó polgárt e szükségletének állandó kielégítésére sarkallja. Teszi ezt úgy, hogy igyekszik a hátországból származó sajtótermékekhez hozzájutni, de úgy is, hogy akár maga is tollat ragad, és ha kell, nekiáll cirkalmas betűkkel, kézi sokszorosítással saját újságot szerkeszteni.

A tábori újságok sokfélesége

A háború idején kiadott magyar nyelvű tábori újságok mennyiségét csak becsülni tudjuk, miután még a mai napig kerülnek elő eddig ismeretlen példányok. Van, aminek ma is csupán a címét tudjuk, példányt belőle nem láttunk, és biztos sok olyan lap is lehet, ami végleg elkallódott. Mindent összevetve – számolva a hadifogoly-lapokkal is – jelenleg 100-110 közé tehetjük az ismert címek számát.

A katonaújságok tartalmukat és külső megjelenési formájukat tekintve is igen változatosak. A szakirodalomban a következőképp szokták őket csoportosítani:

I. Alaptípusok (avagy tartalmuk szerint):
1. tábori újságok / frontújságok
2. hadifogolytábori újságok (ezen belül: polgári vagy forradalmi jellegű)

II. Megjelenési hely szerint:
1. arcvonalon készültek
2. hadtápterületen vagy hátországban készültek
3. hadifogságban készültek

III. Kiadók / katonai egységek szerint:
1. arcvonal- vagy hadsereglapok
2. hadosztálylapok
3. ezredlapok
4. zászlóaljlapok
(A hadifogolylapoknál a kiadók természetesen már nem az egyes alakulatok.)

IV. Előállítási technika szerint:
1. nyomdában előállított
2. kézi sokszorosítással (kőnyomat, hektográf stb.) készült
3. kéziratos, illetve rajzolt lapok

Vasúti kocsiban működő osztrák–magyar tábori nyomda Vasúti kocsiban működő osztrák–magyar tábori nyomda
(Forrás: Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány)

Általánosságban elmondható, hogy a hadtápterületen vagy a hátországban előállított újságok viszonylag fejlett nyomdatechnikával készültek, és többnyire hadsereg-, hadosztály-, néhány esetben ezredszinten szerveződtek, így felügyelő szerveik is a magasabb parancsnokságokból kerültek ki. Ezek jellemzően nagyobb – több száz vagy ezres – példányszámban jelentek meg, és előfizetőik jó része a hátországból toborzódott, ahol akár nagy népszerűségre is szert tehettek (pl. Ludwig baka, Fokos, 10-es honvéd). Az ezredlapok közül szintén hátországi nyomdában készült a cs. és kir 85. gyalogezred lapja, a Manilowa (Lemberg), illetve a 66-os Tábori Újság (Ungvár).

A m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred tábori lapja, a 10-es honvéd első számának címlapja A m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred tábori lapja, a 10-es honvéd első számának címlapja (Forrás: Wikipedia)

A Fokos a m. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred újságja volt A Fokos a m. kir. pécsi 19. honvéd gyalogezred újságja volt
(Forrás: www.bakamuzeum.hupont.hu)

Ezredszinttől lefelé, beleértve jó néhány ezredlapot is, egyre jellemzőbbek a kézzel írt (és rajzolt), illetve sokszorosított újságok. Ezek már „belterjesebbek”, kisebb – száz körüli – példányszámban és elsősorban a frontkatona számára készültek, és sokszor csak mintegy szuvenírként jutottak el a hátországba. Ezek sorában kialakult egy speciális tábori újság is: a vicclap. A m. kir. budapesti 29. honvéd gyalogezred Cibó viccek, a cs. és kir. 85. gyalogezred V/13. századának Gázmacska című lapja, vagy a Hóri Ruki, Hadi Cubus, Lófasz! vagy akár a Lombardy Leó – hogy csak a legérdekesebb és legfurább elnevezésekből idézzek – című újságok mellett a következő posztunk témáját adó A Négyes Honvédek Háborús Lapja is ehhez a különleges csoporthoz tartozik.

A m. kir. budapesti 29. honvéd gyalogezred tábori lapjának, a Cibónak a viccmelléklete A m. kir. budapesti 29. honvéd gyalogezred tábori lapjának, a Cibónak a viccmelléklete
(Forrás: puspokladanyanno.hu - Megyaszai Szilvia)

A hadifogságban csak kézzel készült újságok szerkesztésére volt lehetőség (kivéve az oroszországi forradalmi lapokat).

A legtöbb tábori újság kiadási helyét pontosan nem ismerjük, miután a katonai alakulatok többször is változtatták állásaikat, így sokszor csak a tábori postaszámot tüntették fel a lapok címoldalán. A szerkesztés és az anyaggyűjtés – főleg az alacsonyabb egységeknél – a fronton történt, de ritkán befogadtak hátországban keletkezett írásokat is. A lapok munkatársai tartalékos vagy hivatásos tisztek, esetleg altisztek voltak, legtöbbször amatőrök az újságírás terén, bár találunk köztük néhány, a sajtó világából érkezett szakembert is (profi újságíró volt pl. a 10-es honvéd főszerkesztője, Sassy Csaba). A harctéri hírlapkészítés sokszor nagy nehézségek – papírínség, technikai feltételek hiánya, gyakori személyi változások stb. – árán valósult meg.

A frontkatonák világát leginkább visszatükröző, és egyben a leggyakoribb laptípus az ezredújság volt. A nagyobb katonai egységek, pl. hadseregek, hadosztályok által kibocsátott lapok többsége a hírközlésen túl csak nehezen vagy egyáltalán nem tudta a fentiekben ismertetett további célokat beteljesíteni (ez alól kivétel természetesen a már bemutatott przemyśli Tábori Újság). Ennek okait egyrészt abban kereshetjük, hogy ezek szerkesztése sokszor távol a fronttól, a hátországban történt, másrészt pedig már egy hadsereg vagy hadosztály is olyan, a hadi helyzet alakulása miatt gyorsan cserélődő, eleve heterogén – nyelvileg és kulturálisan különböző – tömeget jelentett, amelyet nehéz volt egy (akár több nyelven kiadott) újságon keresztül egyforma hatékonysággal megszólítani. A kb. 3-5000 főt magába foglaló ezred, egy 900-1500 fős zászlóalj, vagy egy 2-300 emberből álló század rendszerint alkalmasabb volt az összetartozás és a bajtársiasság érzésének kialakítására és ápolására. Az egy vidékről sorozott katonák, még ha a hadkiegészítési terület több nyelvű népességet is takart, általában jobban megértették egymást és egymás nyelvét. Ha adva volt néhány vállalkozó szellemű, jó tollú, lelkes profi vagy amatőr író és szerkesztő, valamint az ezredlap jelentőségét felismerő parancsnok, az egyéb feltételek már nem jelenthettek leküzdhetetlen akadályt.

A tábori újságokban természetesen csak a hadvezetés által jóváhagyott tartalom kaphatott helyet. A hírközlő rovatok eleve a felsőbb katonai cenzúra és (vagy) a parancsnokság szűrőjén átment híreket tartalmazták. A harci szellem fenntartására íródott cikkek, versek szívesen látottak voltak, és a parancsnokok valószínűleg igényt is támasztottak rájuk. Emellett úgy tűnik, bizonyos témák nem, vagy csak nagyon óvatos megfogalmazásban kerülhettek elő. Miután az egyes tábori lapokról nemigen készültek tartalomelemző munkák, nem tudunk általános megállapításokat tenni e témák meghatározására, illetve az esetleges kritika mértékére és mibenlétére e „tabunak” számító vagy egyéb témák tekintetében. A cenzorokat – és sokszor már eleve a szerkesztőket – minden bizonnyal a hadvezetés érdekei vezérelték, és csakúgy, mint a hátországi sajtó esetében, a „hadviselést veszélyeztető” motívumokat igyekeztek kigyomlálni. Ennek értelmezése azonban a hátországban is meglehetősen tág volt, feltehetően az egyes tábori újságok elemzése után találnánk különbségeket a különféle témák megjelenésére és tálalására vonatkozólag is.

Bár a tábori újságokat kritikával kell olvasnunk, ez a máig jórészt feltáratlan és kihasználatlan forrástípus lehetőséget nyújt arra, hogy rajta keresztül betekintsünk a frontkatonák mindennapi életébe, megismerjük az őket foglalkoztató kérdések jó részét, vizsgáljuk a frontról, hátországról, nőkről, ellenségről stb. alkotott képüket. A korszak privát forrásai (magánlevelezések, naplók, visszaemlékezések) mellett a katonák saját maguk számára írt lapjai – elsősorban az ezred- és zászlóaljújságok –, mint a frontra került civil tömeg gondolkodásmódjának lenyomatai érdekes mentalitástörténeti adalékokkal szolgálhatnak. A tábori újságok lapjain számos esetben – pl. przemyśli Tábori Újság, 10-es honvéd – őrződtek meg közvetve olyan dokumentumok, amelyek a háború során megsemmisültek, vagy akár az adott alakulat történetére vonatkozó valamely eseményről, személyről szóló részletes leírások, amelyek máshol nem lelhetők fel, így történeti jelentőségük is felértékelődik.

Irodalom:

- ERDÉLY Jenő: A front lelke. Magyar tábori újságok nyomában. In: Nyugat, 1918/1.
- LUKÁCS József: A magyar katonai hírlapok és folyóiratok bibliográfiája II. Rákóczi Ferenctől napjainkig (1705–1941). Budapest, 1942.
- LUKÁCS József: Katonai hírlapok az 1914–1918. évi világháborúban. In: Magyar Könyvszemle, 1943. I. füzet, 45–54. p.
- LUKÁCS József: Tábori újságok az 1914–18. évi világháború alatt. In: Magyar Katonai Szemle, 1941. 11. sz., 450–460. p.
- MOLNÁR Kálmán: Magyar élet és irodalom Przemyslben 1914/15-ben. Eger, 1924.
- NELSON, Robert L.: Soldier Newspapers. A Useful Source in the Social and Cultural History of the First World War and Beyond. In: War in History, 17/2, 2010. pp. 167–191. p.
- NOVOTNY Tihamér: Első világháborús katonaemlékek. Budapest, 1987.
- PAÁL Vince: Sajtóirányítás és –ellenőrzés Magyarországon a Nagy Háború éveiben. In: ifj. Bertényi Iván – Boka László – Katona Anikó szerk.: Propaganda – politika, hétköznapi és magas kultúra, művészet és média a Nagy Háborúban. OSZK, Budapest, 2016. 257–272. p.
- SZŐTS Zoltán Oszkár: Az Országos Széchényi Könyvtár egykori első világháborús gyűjteménye. OSZK–Gondolat, Budapest, 2014.
- TÓTH Orsolya: A „Harctéri fidibusz” és társai. Első világháborús magyar nyelvű tábori újságok a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményeiben. In: A Hadtörténeti Múzeum értesítője, 2000/3. sz. 89–117. p.
- TÓTHI Gábor: Magyar katonai sajtó az első világháborúban 1. rész. In: Új Honvédségi Szemle, 2004/7. sz. 87–94. p.; és 2. rész, In: Új Honvédségi Szemle, 2004/8. sz. 102–115. p.

CIKKAJÁNLÓ

Ha érdekelnek a tábori újságok, a Nagy Háború Blogon az alábbi posztokban olvashatsz még róluk:

Szőts Zoltán Oszkár: Katonai tábori újságok az első világháborúban

A polgári sajtó első világháborús szerepéről, ténykedéséről korábban már volt szó a Nagy Háború Blogon is. A magyar sajtóélet komoly fejlődést írt le az Osztrák–Magyar Monarchia időszakában. A tankötelezettség bevezetése megteremtette azt a széles írni-olvasni tudó tömeget, amely a sajtó piacává vált, ennek következtében a sajtótermékek modern tömegtermékekké lettek. Valamennyi társadalmi rétegnek megvolt a maga lapja, amely egyúttal komoly befolyással is bírt olvasói gondolkodására. Mai posztunkban egy különleges forráscsoporttal, a katonai tábori újságokkal ismerkedhetnek meg olvasóink.

Babos Krisztina: „Extázisban tapsolt a közönség”

A 16-os honvéd, a besztercebányai honvédek tábori lapja 1917-18 folyamán jelent meg. Az ezred kiadóhivatala a 425. számú tábori posta címén működött, a lap szerkesztői bizonyos Kun Berci és Gáspár Árpád voltak. Részlet a lap 1918. október 1-jei számából.

Stencinger Norbert: Rokonlátogatás Przemyślben. Egy betiltott lapszám vezércikke

Az első ostromot követően, 1914 októberében ugyan megindult a vasúti közeledés az ideiglenesen felszabadult Przemyśl erődjébe, azonban az utazás rendkívül veszélyes volt a közelben tartózkodó orosz csapatok miatt. Ennek tudatában különösen érdekes és hősies tett az, amit negyvennégy kiskunhalasi civil vitt véghez száz évvel ezelőtt ezekben a napokban. A különleges eseményről az erődben megjelenő tábori lap, a „Tábori Ujság” is beszámolt volna…

Bartók Béla: Oláh Gyuri az helzetrűl X

A magyar királyi miskolci 10. honvéd gyalogezrednek volt egy legendás katonája, Oláh Gyuri, aki a Nagy Háború idején a tábori újságban valóságos népi hőssé vált azzal, hogy vidám perceket szerzett bajtársainak. Alakja lehetőséget nyújt, hogy beszéljünk a cigányok katonai szerepvállalásáról, ízelítőt adjunk – a ma már nehezen érthető – bakahumorból, és megvizsgáljuk, milyen irodalmi és valóságos, helyi és más jellemzőkből építette fel karakterét az ezred egyik krónikása.

Sallay Gergely: Aranyjelvény Őfelségének karácsonyra

1917 őszén a császári és királyi máramarosszigeti 85. gyalogezred elkészíttette az ezredjelvényét, aminek egy különleges, aranyból készült példányát karácsonyi ajándékként átadták az uralkodó részére is. Az ajándék pedig a hálán kívül másra is indította Károlyt…

Bartók Béla: „Ez az utolsó karácsony a Feldben”

Nagyecséri Kánitz László a cs. és kir. 15. huszárezred főhadnagya 1914 júliusától a harctéren teljesített szolgálatot és mint parancsőrtiszt 1917 karácsonyán a cs. és kir. máramarosszigeti 85. gyalogezredhez volt beosztva. 1917. december 24-én az ezred tábori újságjába, a Manilowa karácsonyi számába a közelgő béke eljövetelében reménykedő cikket írt. A harctéri hangulatjelentést az Egri Újság és a Manilowa egy időben közölte. Ezzel a lírai írással mi is megpróbálhatjuk megidézni egy soknemzetiségű közös gyalogezred első és utolsó harctéri karácsonyát.

Babos Krisztina: Caneppa Attilio. Történet pünkösdre

Az első világháború idején addig soha nem látott mennyiségben és kivitelben keletkeztek a fronton vagy a hátországban a különféle katonai alakulatok, a hadifogságban pedig a táborok saját újságjai. Ilyen, fronton szerkesztett újság volt A Négyes Honvédek Háborús Lapja is, amit a m. kir. nagyváradi 4. honvéd gyalogezred tisztikara, elsősorban Jámbor Lajos hadnagy szerkesztői és lapkiadói munkájának köszönhetően, 1916 és 1918 között adott ki. A lap 1918. áprilisi számában, vicces történetek, aranyköpések, színpadi jelenetek, ezredhírek, kesergő és csúfolódó versek társaságában, a tárcarovatban jelent meg Ács Vilmos hadnagy pünkösdi története a szemben lévő lövészárok olasz káplárjáról, Caneppa Attilióról. Ács írásán keresztül megismerhetjük a gyilkos aknaharc együttérző emberi oldalát.

4 komment

Címkék: sajtó tábori újság

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr2415982136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BartókBéla 2020.07.12. 15:05:22

Gratulálok, Kriszta. Ismét egy szakszerű és csupa újdonságot tartalmazó posztot olvashattunk Tőled.
Az írásod sokkal csiszoltabb mint a tábori újságok többsége volt!
Nagyon jók a meglátásaid, az elemzéseid és a kitekintéseid.
Igazad van, legyünk büszkék rá, hogy nem az amerikai függetlenségi háború idején találták fel a katonai újságírást (sem) hanem voltak magyarországi előzményeink!
Viszont már nekem is meglepő a digitális korszakban olvasni hogy mekkora ereje és befolyása volt a nyomtatott sajtónak 100 évvel ezelőtt...
Köszönöm még egyszer az érdekes és értékes gondolatokat.

pasztorl92 2020.07.12. 19:27:14

Ügyes munka. Tetszett. Érdekelne, hogy a tábori újságok közül melyik "húzta legtovább" az említett 10-es Honvéd még a 40-es években is megjelent. Jellemzően az ezrednap környékén.

Babos Krisztina · http://nagyhaboru.blog.hu 2020.07.15. 20:36:06

@pasztorl92: Érdekes felvetés, tudtommal a 10-es Honvéd a legtovább élő lap, és ezzel egyedülálló a tábori lapok között, persze kérdés, hogy a háború után megjelent számok besorolhatók-e még a tábori újságok közé. (Ott volt is egy pár év szünet, mielőtt a lap az 1920-as években újraindult.) A két háború között több ezred is adott ki bajtársi ezredújságot, vagy alkalmi kiadványokat.

A Blogról

Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Bilek

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Kiadványaink

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Adó 1%

Művészek a háborúban 

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

Dér Zoltán visszaemlékezései

Kiállítás

Kiállítások az I. világháborúról

süti beállítások módosítása