2020. április 18-án váratlan hirtelenséggel 71 éves korában elhunyt Péter I. Zoltán nagyváradi állandó szerzőnk. A hír nagyon megrendítette szerkesztőségünket. Zolit, ahogy mi emlegettük, több mint 10 éve ismerjük. Személyében a nagy tudású helytörténész és Ady-kutató mellett a 4-es honvédek lelkes kutatóját, s egy jó barátot is elveszítettünk…

Péter I. Zoltánnal 2009. december 9-én Nagyváradon a városházán ismerkedtünk meg a Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötet bemutatóján. Mindhármunkra – a kötet szerzőire – nagy hatással volt ez a találkozás és Zoli személyisége. Néhány emlékező sorban külön-külön is búcsúzunk most tőle.

 Péter I. Zoltán 2015. január 9-én Nagyváradon a 4-es honvédekről szóló kötetének a könyvbemutatóján

Pintér Tamás – Sok szempontból emlékezetes lett számunkra a felvezetőben említett 2009-es rendezvény. Ezt döntően az akkor nagyváradi önkormányzati képviselő, lelkes lokálpatrióta barátunknak, Sárközi Zoltánnak köszönhetjük. Gondos szervezésében színültig megtelt a patinás közgyűlési terem érdeklődő közönséggel. Feledhetetlen élmény volt, ahogy az előzmények is, amikor bemutatott bennünket Péter I. Zoltánnak, a neves helytörténeti kutatónak.

 Péter I. Zoltán és Sárközi Zoltán, akkor nagyváradi önkormányzati képviselők 2009. december 9-én Nagyváradon a városháza közgyűlési termében a könyvbemutató előtti ismerkedő beszélgetés során

A vezetésével a városban tett sétánk során egyértelművé vált a számunkra, hogy egy különleges emberrel ismerkedtünk meg. Csendes, nyugalmat árasztó, de lelkes szavaiból Ady Endre és a századforduló évtizedeinek virágzó gazdagságú, színes kultúrájú városa ragyogott fel. A szemei is csillogni kezdtek, mint mindig, amikor számára kedves dolgokról beszélt. Óriási tudásával, s közvetlen stílusával elbűvölt mindannyiunkat.

Az ismeretségünket félévvel később, 2010 nyarán a Doberdón tett közös székesfehérvári–nagyváradi kutatóutunk alakította barátsággá. Nagy hatással volt rá, amit ott és akkor látott, s hallott tőlünk, ránk pedig különösen inspirálóan hatott az ő lelkes kíváncsisága.

 A m. kir. nagyváradi 4. honvéd gyalogezred szlovéniai Nova Vas településen álló emlékgúlája előtt a nagyváradi csoport. Péter I. Zoltán esernyővel a kezében hallgatja Rózsafi Jánost

A nagyváradi 4-es honvéd emlékek látványa, s a helyszínen megismert háborús történetük oly mértékben felébresztette a téma iránti érdeklődését, hogy az útról közösen írt brossúra elkészítéséhez már komoly helytörténeti kutatásokba kezdett.

 A Monte San Michele északi oldalában álló nagyváradi 4-es honvéd emlékgúla mellett

A kis füzet összeállításának a közös munkája, majd a kiadvány fehérvári és nagyváradi bemutatása ismét feledhetetlen közös élményünkké lett.

 2011. március 19-én délután két órakor ismét megtelt a nagyváradi városháza közgyűlési terme érdeklődőkkel, amikor a kutatásról készített kiadványunkat bemutattuk

Első világháborús közös kutatásaink a két egykori katonaváros mai vezetői közötti új kapcsolatot is megteremtették.

 A székesfehérvári és nagyváradi együttműködés motorjai 2011-ben: Péter I. Zoltán, akkor nagyváradi önkormányzati képviselő; Görög István ezredes, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör (HTBK) Székesfehérvári Szervezetének titkára; Bíró Rozália akkor nagyváradi alpolgármester asszony; Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere és a HTBK Székesfehérvári Szervezetének akkori elnöke; valamint Sárközi Zoltán, akkor nagyváradi önkormányzati képviselő

Péter I. Zoltán Nagy Háború alatti Nagyváraddal és 4-es honvédekkel kapcsolatos érdeklődése ezután is töretlen maradt, s évekre feladatot adott a számára. Áttekintette és feldolgozta a háború alatti nagyváradi sajtót, és mindent összegyűjtött, ami a témával kapcsolatban fellelhető volt. Munkájának eredményeként egy könyv született. Ennek a szakmai lektorálásával hozzánk fordult. Tanácsainkat igyekezett megfogadni, a kötetbe beépíteni.

 Az elkészült kötet dedikálása 2015. január 9-én az Ady Endre Líceum dísztermében tartott könyvbemutató után

A Nagyváradi négyes honvédek a Nagy Háborúban című könyv 2015. januári bemutatója szintén nagy érdeklődés mellett zajló emlékezetes eseménnyé vált a kapcsolatunk történetében. A kötetet később Pákozdon, a Katonai Emlékparkban is bemutattuk.

 Pintér Tamás, Péter I. Zoltán és Sárközi Zoltán a 2015. január 9-ei könyvbemutató után

Ebben az időszakban, 2011 januárjától lett a blogunk állandó szerzője. Olvasóink neki köszönhetik a Bihar vármegyei Árpádról származó 4-es honvéd, B. Sárközy Gergely parasztgazda remek első világháborús visszaemlékezésének a feldolgozását, és 2011. január 3. és 2013. február 25. között 85 részben történt közreadását. Ekkoriban született a Nagyváradot, mint katonavárost bemutató írása is a blogon.

 Könyvbemutató beszélgetés Pintér Tamással 2015-ben a Múzeumok Éjszakáján Pákozdon, a Katonai Emlékparkban

Később is gyakran jártunk Nagyváradon, s időnként ő is megfordult Székesfehérváron, Pákozdon. Minden nagyváradi utunk alkalmával találkoztunk, beszélgettünk, jártuk vele a város érdekes helyszíneit, elvittük a barátainkat, diákjainkat is magunkkal. Nem tudtunk tőle olyat kérni, kérdezni, amiben ne próbált volna segíteni.

 Ady Endre szobra és emlékszobája mellett Sárközi Zoltán, Bánkuti Ákos, Péter I. Zoltán és T. Hámori Ferenc barátainkkal 2015 januárjában

A nagyváradi 4-es honvédek, Sárközy gazda, vagy Kratochvill Károly harcainak a többi helyszínére sajnos már nem jutott el velünk, pedig azokat is nagyon szívesen megmutattuk volna neki, ami pedig újabb művek készítésére inspirálhatta volna…

Zoli, óriási hiány maradt itt utánad! Köszönjük a sok élményt, szép emléket, amit Tőled kaptunk! Nagyvárad neked köszönhetően is lett az egyik kedvenc városunkká! Várj bennünket, és ha már nem is a Sebes-Kőrös partján, a Doberdón, vagy Pákozdon, de megbeszélünk majd ott az égi örök „harcmezőkön” mindent, amit a legutóbbi találkozásunk óta megtudtunk a szeretett 4-es honvédjeidről!

Rózsafi János – Amikor Nagyváradra igyekeztünk előadásra, vagy bármilyen rendezvényre, az autóban mindig elhangzott: „Zolival találkozunk, ott lesz ő is?” Mert vártuk a találkozást, hiszen olyan volt a vele töltött idő, mint a kisdiákok számára azok a percek, amikor a nekik oly sok érdekeset mesélő kedvelt „tanár bácsival” találkoztak. Az Ő vezetésével járva a várost ittuk magunkba Zoli hihetetlen nagy történelmi, helytörténeti, irodalomtörténeti tudását, és mi is visszarepültünk az időben. Követtük Ady napjait, megismertük az épületek, a város történetét. Nagy tudású, kiváló ember volt.

 Mindig kíváncsian követtük… Itt épp a nagyváradi városháza lépcsőházában

Mindig érdeklődött kutatási eredményeink iránt is. Mi történt a magyar katonával, különösen a nagyváradi 4-es honvédekkel a doberdói pokolban? Az emberre volt kíváncsi, akit kiszakítva családjától oly messzire sodort a háború. Mint mondta: „Sokszor elgondolkodom, az ember sorsa mennyire törékeny, mennyi minden befolyásolja.”

 Beszélgetés terített asztal mellett San Martino del Carsóban 2010-ben: Péter I. Zoltán, Rózsafi János, Sárközi Zoltán és Stencinger Norbert

Arra a kérdésemre, hogy hogyan, milyen technikával dolgozza fel, örökíti meg kutatásainak az eredményét, gondolatait, ezt válaszolta. „Néha sokat töprengek bizonyos dolgokon, eseményeken, eseteken. Van, hogy az ablak előtt állva, kitekintve. Mikor már mondatokká állnak össze töprengéseim, leülök, és akkor kezdek írni.” Ez a folyamat most megtört, a kéz megpihent, Péter I. Zoltán eltávozott örökre. Nyugodj békében, Zoli!

Stencinger Norbert – A hír döbbenetes. Nem találom a szavakat. Az emlékek viszont, amik hozzád fűznek, tódulnak elő. Eszembe jut a Doberdó. Amikor először közösen jártuk végig a helyeket, helyszíneket, ahol a nagyváradi honvédek harcoltak. Fülemben hallom csendes, ugyanakkor izgatott, érdeklődő hangodat, amikor a Schönburg-alagútnál csak kérdezel és kérdezel szeretett városodból és környékéről elszármazott katonák sorsáról, életéről.

 A Schönburg-alagút előtt a Doberdón a fehérvári–nagyváradi kutatócsoport 2010-ben. Péter I. Zoltán szürke esőkabátban hallgatja Stencinger Norbertet

Vagy hallom a hangodat, amikor az aktuális osztályomat egy kirándulás keretében vezeted körbe Nagyváradon. Látom magam előtt az előző estétől, éjszakától kicsit megfáradt gyereksereget, akik érdeklődve hallgatnak és kérdeznek Téged, Te pedig örömmel osztod meg nekik pártalan tudásodat, ahogy ezt tetted az utolsó pillanatig mindig.

A hír döbbenetes, az emlékek szépek. Megőrzőm őket! Mindent köszönök, Zoli! Nyugodj békében!

 San Martino del Carsóban olasz barátaink első világháborús múzeumában

* * *

 A Várad.ro nekrológja Péter I. Zoltánról itt olvasható.