2011. március 19-én délután két órakor ismét megtelt a nagyváradi városháza díszterme. Folyamatosan gyarapodó számú ottani barátunknak köszönhetően Nagyváradra lassan úgy járunk, mintha hazamennénk. 2010. december 14-én az Ady Líceumban tartottunk előadást középiskolásoknak a doberdói kutatásokról, most pedig 2009. december 8-a - Rózsafi Jánossal és Stencinger Norberttel közös kötetünk bemutatása - után újra a városháza dísztermében beszélhettünk a Nagy Háborúról. Az apropót a tavaly indult székesfehérvári-nagyváradi közös kutatásaink lezárásaként megjelent kis brosúra bemutatása jelentette.
A rendezvény katonadalokkal kezdődött, amelyeket Molnár Júlia színművésznő Szőcs Lőrincz prímás zenekara kíséretében adott elő. A megjelenteket Sárközi Zoltán önkormányzati képviselő, az eseményt szervező Pro Liberta Partium Egyesület elnöke köszöntötte. A két érintett város is felkarolta a civil kezdeményezésként indult ügyet, és legfelsőbb szinten képviseltette magát a rendezvényen. Biró Rozália, Nagyvárad magyar alpolgármestere kiemelte, hogy Szent István és Szent László városa talált itt egymásra, Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere a Honvédség és Társadalom Baráti Kör (HTBK) székesfehérvári szervezete újonnan megválasztott elnökeként is méltatta a két város civil szerveződései között kialakult együttműködést, kiemelve az őseinkről és hőseinkről történő közös emlékezés üzenetét és jelentőségét, amely elindíthatja a két város közötti jövőbeni együttműködést is. A kiadvány bevezetőjét a két városvezető közösen jegyezte. A HTBK részéről a szervezet alelnöke, Görög István ezredes számolt be a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával az elmúlt egy év során közösen végzett munkáról.
Ezt követően mi, a kiadvány és a blog szerzői, tartottunk vetítéssel kísért előadásokat. A sort a brosúra szerkesztőjeként én kezdtem a Doberdót, mint a 4-es nagyváradi és 17-es székesfehérvári honvédek közös szenvedésének és hősies helytállásának a helyszínét bemutatva, majd a kiadvány általános felépítését és újdonságait ismertetve. A 60 oldalas 80 illusztrációval készült brosúrában Péter I. Zoltán Nagyvárad katonaváros jellegét mutatta be, Rózsafi János a 4-es honvédek hadiútjáról írt, Stencinger Norbert a doberdói harcokat és a temetkezést ismertette, Péter I. Zoltánnal közösen jegyzett írásunk a hazatérést és az alakulat emléktáblájának állítását eleveníti fel. Sárközi Zoltán személyes hangvételű beszámolóban a tavalyi kutatóutunkat ismertette. Az öt élő szerző mellett a hatodik, a blogunkról már jól ismert B. Sárközy Gergely, akinek az értékes irathagyatékát és visszaemlékezését a közös kutatóprogram hozta napvilágra, s tette közkinccsé. Péter I. Zoltánnal közös írásunkban az irathagyaték jelentőségét ismertettük és részleteket közöltünk a visszaemlékezésből.
A kiadvány további újdonságai azok az eddig ismeretlen fotók, amelyeket a Hadtörténeti Intézet Fotóarchívumában sikerült felkutatnunk. Az egyik ilyen sorozat az 1917-ben a városháza előtt emelt Áldozatkészség szobra, vagy, ahogy helyben nevezték, az Isonzó szobor felavatásán készült képek, a másik pedig a 24 évvel később, az 1941 októberében tartott ezred emléknapon a laktanya falán emelt emléktábla felavatásakor készült fotók. A két sorozat külön érdekessége, hogy azokon az ezred legendás parancsnoka, Kratochvil Károly is feltűnik, aki mindkét rendezvényen beszédet mondott.
A további előadásokban Péter I. Zoltán a 4-esek hazatéréséről beszélt, Rózsafi János a hadiútjukat ismertette, míg Stencinger Norbert a székesfehérváriak és a nagyváradiak legfontosabb közösen végrehajtott doberdói haditetteit ismertette. Érdekességként bemutatta, hogy a 17-esek a később a dicsőséges haditettet ezrednapként megörökítő 1915. július 18-ai sikereket a nagyváradiak segítségével érték el, míg a nagyváradiak által később San Martinóban emlékgúlával is megörökített helyszínen 1915 októberében a 4-es honvédek a 17-es székesfehérvári honvéd és népfelkelő ezredektől kaptak segítséget.
A nagyváradi 4-es honvédek Isonzónál lévő négy emlékgúlája az előadások során rendszeresen visszatérő témát jelentett. Sárközi Zoltán a rendezvényen beszámolt róla, hogy ezek mintájára Nagyváradon a temetőben májusban fel fogják építeni az ötödiket, ennek felavatására előzetesen meghívást kaptunk.
A bemutató hangulatát ifjú Kovács Levente és Meleg Vilmos színművészek emelték a kiadványból szemelvényeket felolvasva. Végezetül a jól ismert Doberdó-dal hangzott el a Molnár Júlia előadásában a zenekar kíséretében.
A két órás rendezvényt a nagyszámú közönség végig érdeklődő figyelemmel követte, a bemutató kötetlen beszélgetéssel, ismerkedéssel zárult.
Az 1500 példányban nyomtatott kiadványból kaptak a rendezvény résztvevői és ingyenes terjesztésre kerül a nagyváradi és Bihar megyei iskolák és társadalmi szervezetek között.
