1915 tavaszán súlyos harcok folytak a Felvidéken a Magyar Királyság területére betört orosz csapatokkal. A 20. honvéd gyaloghadosztály az Olyka folyó völgyében, Jobbos-Repejő községek térségében vívott nagy veszteségekkel járó küzdelmet. Évek óta kutatjuk az itt harcolt ezredek temetőit. A közelmúltban azonosított jobbosi temetőben hamarosan emlékmű és magyar nyelvű információs tábla fog emlékeztetni az itt elesett hősi halottakra.

 Jobbos-Repejő és környéke

A Kárpátok Keleti-Beszkidekben húzódó csodálatos völgyeit és erdőséggel borított magaslatait járva számtalan helyen találkozunk a 100 évvel ezelőtti harcok nyomaival. A korabeli vázlatok alapján még ma is jól azonosíthatók az egykori osztrák–magyar és az orosz állások, felvezető árkok, fedezékek. Gondozott, vagy éppen elfeledett katonatemetők őrzik a hősi halottak maradványait a kis falvak temetőiben, dombok oldalán, vagy az erdőségekben.

 1906-ban emelt út menti kereszt Repejőn ma is jól olvasható magyar felirattal

A magyar királyi 20. honvéd gyaloghadosztály az 1915. január 23-án Przemyśl felmentéséért indított, de kudarcba fulladt támadás, majd az orosz ellentámadást követő visszavonulás, vagyis az úgynevezett kárpáti téli csata után az Olyka folyó völgyébe húzódott vissza. A Variháza és Repejő települések közötti területen alakították ki állásaikat, majd súlyos harcok kezdődtek a nyomukban érkező orosz csapatokkal. Egészen 1915. április 5-ig zajlottak ebben a térségben a harcok, amikor a kárpáti húsvéti csata idején a szomszédos csapatok megingott helyzete miatt visszavonták a hadosztályt a 3. védővonalba, Hegyzávodtól délre. Az előzőleg említett terület orosz kézbe került és csak 1915 májusában, a gorlicei áttörés után kezdődő sikeres támadások során vették vissza újra a magyar csapatok.

 A székesfehérvári 17-esek és az 1-es honvédek állásai 1915 tavaszán
(Forrás: Hadtörténelmi Levéltár II. 166. 20. honvéd gyaloghadosztály iratai, 9. doboz)

Az április 5-ig zajló harcok nagy veszteségekkel jártak. Nemcsak a harci események szedték az áldozatokat, hanem a természeti körülmények is: még márciusban is tombolt a tél, ezért igen sok áldozatot követeltek az éjszakai fagyok. A keményre fagyott földben a halottak eltemetése nagy problémát jelentett. Ennek ellenére mindegyik ezred igyekezett egy helyre temetni hősi halottait, de sokszor ez nem volt lehetséges. A frontvonalak közelében, a mögöttes területen, valamint a segélyhelyek közelében is temettek. Kutatásaink során kiderült, hogy ezekről a temetési helyekről és az oda eltemetettekről nem minden esetben készítettek pontos feljegyzéseket. Ezért is volt fontos számunkra a kérdés: hol vannak ma az elesettek sírjai?

 Sebesültek a Kárpátokban
(forrás: kepkonyvtar.hu)

A ma Repejovnak nevezett település valójában két egykori kis települést takar: Repejőt és Jobbost. Az Olyka folyó keleti oldalán van a repejői falurész, a folyó nyugati partjánál pedig az egykori Jobbos, amelyet 1964-ben csatoltak Repejőhöz. Az 1915-ös harcok során még Jobbosként emlegeti minden jelentés a nyugati folyóparton álló apró települést, ezért a továbbiakban én is Jobbosként említem. Ma végigjárva az egyetlen utcáját, megcsodálva régi gerendaházait, úgy érezzük, mintha visszamennénk az időben.

Házak között látható, Szentháromság tiszteletére szentelt görög katolikus temploma 1832-ben épült. Magát az épületet már a harcok kezdetekor rommá lőtte az orosz nehéz tüzérség. Az újjáépített templomot figyelmesen megnézve az oldalán látható repedésekből következtethetünk arra, hogy mennyi volt az eredeti (tüzérség által épen hagyott) fal, és mennyi az újjáépített rész. A templom körüli temetőkertben ma polgári sírokat láthatunk, de a mögötte lévő füves terület még ma is katonasírokat rejthet.

 A görög katolikus templom kertje

A település közelében lezajlott harcok levéltári kutatása után Pintér Tamás és Stencinger Norbert kutatótársammal három esetben is terepkutatást végeztünk a közeli harctéren. Ezt követően újabb levéltári kutatásba kezdtem annak a tisztázására, hogy megtudjam, hová temették a hősi halottakat és vajon azonosíthatók-e a temetőik.

Első lépésként kigyűjtöttem a Hadtörténelmi Levéltárban a 20. honvéd gyaloghadosztály kötelékében harcoló budapesti 1-es és a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredek halotti anyakönyveiből a Jobboson eltemetett hősi halottak neveit. Az anyakönyvi bejegyzések utólag történtek és – a veszteségeket ismerve – biztos vagyok benne, hogy a névsor nem teljes. Sajnos a másik két ezred, a debreceni 3-asok és a nagyváradi 4-esek halotti anyakönyve hiányzik, ezért nem tudni, hogy az ő halottaik hová lettek eltemetve.

A rendelkezésre álló névsor csak egy kiindulási pont, mert az nincsen pontosan rögzítve, hogy hol a temetési hely, csak maga a település (Jobbos) neve van megadva. Ma Jobboson két temető van: egyik az említett görög katolikus templom körül, másik ettől délre, a település egyetlen utcájának a végén a domboldalban. Ezt az egykori feljegyzések „régi temető” néven említik. Ha ma mindkét temetőt bejárjuk, láthatóak a gondozott polgári sírok, de semmi jel nem utal arra, hogy katonai sírok is lehetnek ott. Pedig ott vannak az egykori hősi halottak maradványai!

A település közelében, attól északra 1915 februárjának második felében még folytak a harcok, amikor a rommá lőtt görög katolikus templomnál tábori misét tartottak. Erre így emlékezett vissza Márky István alezredes, a fehérvári 17-es honvédek parancsnoka: „megragadtam a várva várt alkalmat, hogy a tisztek és legénység lelki szükségleteit is kielégítsem. Tudomásom szerint ugyanis az ezrednél a háború kezdete óta nem volt tábori mise.” A miséről a 17-esek soraiban szolgáló Szabó István hadnagy is beszámolt a Kárpáti hó című 1915-ben megjelent könyvében: „A falu csak néhány apró viskó, a gránát ezeknek a felét is széttépte. A középen egy dombon romokban a templom is, csak a bejárója, meg a homlokfalának egy része áll, itt van a tábori oltár. A templom előtt nagy szabad térség, ide áll föl a zászlóalj.”

A „régi temetőben” is volt egy (ma már nem látható) fatemplom, amelyet a 2. katonai felmérés még rögzített. Az 1700-as években épített fatemplomról nagyon sok információt sikerült összegyűjteni, csak arról nem rendelkezünk adattal, hogy mikor semmisült meg. 1915 februárjában és márciusában, a harcok ideje alatt több esetben a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred parancsnokságának volt a tartózkodási helye. Erről így emlékezett meg Damó Elemér százados, az ezred utásztisztje: „Az ezredparancsnokság a templomba telepedett, illetőleg a sekrestyébe, ami egy jó nagy kényelmes helység volt, még fűthető is volt. A templomot tiszti étkező helyiségnek rendeztette be Márky. Rajkályhát is állítottunk be s fűtöttük a templomot.”

 A jobbosi templomok a 2. katonai felmérésen

Kutatócsapatunk évek óta jó kapcsolatot ápol, és kutatási eredményeinkkel kölcsönösen támogatjuk egymást a Martin Drobňák és Radoslav Turik vezette homonnai központú Klub Vojenskej Histórie Beskydy civil szervezettel. Martinék szervezik és vezetik azokat a felújítási munkákat, amelyek során régen elfeledett katonatemetőket tesznek rendbe, hoznak újra méltó állapotba. A jobbosi katonasírok ügyében több, számunkra jelentős információt hordozó dokumentumot kaptunk tőlük. Ezeket a felméréseket a csehszlovák csendőrség megbízottjai készítettek, ugyanis 1920 után a csendőrség feladata volt a katonatemetők felügyelete.

 A Klub Vojenskej Histórie Beskydy által felújított, illetve felújítás alatt lévő temetők a Felvidéken, ahol magyar katonák is nagyobb számban nyugszanak
(a térképet készítette: Török Zoltán)

Az egyik feljegyzés egy formanyomtatványon történt, amely 1929. június 14-én készült, és a még fellelhető 44 magyar katonai sírt említi. Ennek a nyomtatványnak a melléklete a 44 nevet tartalmazó lista. A kutatás során sikerült azonosítani, hogy a hősi halottak a székesfehérvári 17. honvéd, és a budapesti 1. honvéd gyalogezred egykori katonái. A listán megtalálható az 1915. március 1-én hősi halált halt Tóth István századosnak, a 17/III. zászlóalj parancsnokának a neve is. Temetéséről így emlékezett ezredparancsnoka, Márky alezredes: „Maga Tóth István százados, zászlóaljparancsnok, kinek életében ez volt az első csatanapja, már reggel 6 órakor fejlövéssel hősi halált halt, segédtisztje pedig megsebesült. Tóth István századost a jobbosi templomnál egyházi szertartás megadása mellett temettettem el.” Mivel az ellenőrzésről évente készültek jegyzőkönyvek, ezért elképzelhető, hogy a névsor már rendelkezésére állt az ellenőrző közegnek. Persze az is lehetséges, hogy 1929-ben még álltak és olvashatók voltak egyes fejfák. Mindenesetre ez egy fontos dokumentum a sírok meglétéről. Orosz sírokat nem említ ez a felmérés, pedig azok is voltak a magyar sírok közelében. Az orosz megszállási időszakban Jobboson orosz segélyhely is létesülhetett, ugyanúgy mint előtte, amikor magyar kézben volt a község. Halottaikat (az 1930-as felmérés szerint) szintén a magyar katonatemető közelében temették el.

 Orosz sírok a Kárpátokban
(Köszönet a fotóért Czimra Csabának)

Itt érdemes megjegyezni, hogy felsőbb utasításra már 1916-ban rendelkeztek arról, hogy a közeli Velkőn központi gyűjtőtemető létesüljön, és a sok ideiglenes katonatemetőből oda temessék át a hősi halottakat. Ez a kassai VI. hadtestparancsnoksághoz tartozó Hadisírok Felügyelőségének hatáskörébe tartozott. Az 1929-es feljegyzés fontos információ arról, hogy a jobbosi hősi halottakat nem temették át, tehát 1929-ben még ott voltak a maradványok.

 Az 1929-es felmérés egy lapja

A jobbosi osztrák–magyar, valamint orosz katonasírok ügyében a változás a következő évben történt. 1930. július 24-én a településen és környékén található egyes és tömegsírokat exhumálták, a maradványokat a „régi temetőbe” temették el újra, egy közös sírba. Mivel a feljegyzés 30 osztrák–magyar és 16 orosz katonát említ, ezért elképzelhető, hogy a görög katolikus templom melletti területen maradhattak olyan sírok, amelyek nem kerültek exhumálásra. Talán már nem volt azonosítható, és feledésbe merült. A feljegyzés megemlíti, hogy a görög katolikus templom mellett egy egyes sírt nem exhumáltak. Indoklás nincsen. Véleményem szerint ez lehetett Tóth István százados sírja, amelynek helyét sajnos ma már nem lehet megállapítani. Talán akkor volt még egy olyan síremlék a sírnál, ami alapján úgy döntöttek, hogy maradjon a templomkertben.

 A „régi temető” napjainkban, a képen bejelölve az áttemetés utáni tömegsír helye

A sok apró információt összegző kutatási eredmények alapján 2014. július 9-én újra bejártuk a „régi temetőt”. A tömegsír helyének azonosításában Martin Drobňák volt a segítségünkre. A „régi temetőben” az áttemetett maradványokat ma már csak egy kis domb takarja, semmi jel nem utal arra, hogy itt katonák vannak elhantolva. Mivel az exhumálás során az orosz hősi halottak maradványait is ugyanebben a tömegsírban helyezték el, a közeljövőben felállítandó emlékműnek lesz a feladata, hogy méltó módon emlékezzen valamennyi áldozatról.

 A tömegsír beazonosítása 2014. július 9-én a jobbosi „régi temetőben”. A bejáráson a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány munkatársain kívül részt vett Czimbalmosné Molnár Éva főkonzul Magyarország Kassai Főkonzulátusáról, Martin Drobňák, a Klub Vojenskej Histórie Beskydy vezetője és Németh István, a Krajczáros Alapítvány kuratóriumi elnöke

A fenti kutatás alapján a jobbosi temetőben 64 eltemetett katonát lehetett név szerint is azonosítani:

• 39-en a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredben,
• 13-an a budapesti 1. honvéd gyalogezredben szolgáltak,
• 12 katona esetében pedig nem lehet az alakulatot megállapítani.

 A Jobboson eltemetett, levéltári adatok alapján azonosított magyar katonák névsora

Köszönöm a kutatáshoz nyújtott segítséget: Kirilly Editnek (Budapest), Simon Katalinnak (Budapest), Havasi Tímeának (Kassa), a Krajczáros Alapítványnak (Székesfehérvár), Bohács Béla atyának (Eperjes), Bartók Bélának (Eger), Véghseő Tamásnak (Görög katolikus Örökség Kutatócsoport) és Bényei Balázsnak (Budapest). Kutatásainkat 2014-ben a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály is támogatta.