„Ez mögin möghajigál bennünket!”

2013.11.25. 06:43 :: PintérTamás

Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója – 39. rész

1916. május 20-a macskázás jegyében telik hősünk és társai számára. Az előző napi tüzérségi fölényre kiadós válasz érkezik az olaszoktól. Az érettségi szabadság ügyében keresik a századparancsnokságtól…

 

[1916. május 20.] ½ 6. A futóárokban beszélgetek Makaival, mikor hirtelen a macska jellegzetes tompa fellövése hallatszik előttünk a digók felől, s a következő pillanatban Gera bácsi hangosan kiabálja ki a dekungból, hogy egész jól látta, amint a digók a jegenyefás dolinából lőtték fel a macskát, s a mozgást, mászkálást már régóta figyeli a dolinában.

Olasz légiakna (macska) kilövésre készen San Martinó közelében az ún. Berardi dolinában Olasz légiakna (macska) kilövésre készen San Martino közelében az ún. Berardi dolinában (Nicola Persegati-Silvo Stok: La trincea delle frasche című kötetből)

Minket ez most nem nagyon érdekel. Fontosabb jelenleg ránk nézve az, hogy hova lőtte a digó a macskát. „Ahun a” mutat fel Makai a magasba, s egész jól lehet látni amint a macska, mely egy picinyke vasdarabnak vagy fekete madárnak látszik, magas ívben repül, s már el is éri pályája tetőpontját, most lefelé zuhan, már látjuk is, hogy a 16-os abschnitt balszárnyáról hátravezető futóárok falu felőli végére fog leesni. Úgy is történik, látjuk az explodálást a szélső romház mellett, s kis időre rá halljuk a hatalmas robbanást is. A digó felel a délelőtti macskázásért, csak minket ne vegyen elő most. Majd mindenki kijön a dekungokból a futóárokba, lessük az égboltozatot mikor jelenik meg rajta egy újabb macska, s ezt kísérjük repülése közben feszült figyelemmel, nincs e ránk irányítva, s ha ide van, akkor még idejekorán menekülni bírjunk valamerre. A következő macska ismét az előbbi helyre röpül. A harmadik a régi század abschnittunk jobbszárnya mögé, a 3. kompanie sanitäts dekungjánál explodál, s egyes darabjai, amint szétröpülnek sűrű füstöt fejlesztve lassan égnek. A negyedik macska is volt század abschnitunkba a fordulóhoz, az M. G. sarok dekung mögé esik, míg az ötödiket már esésében láttuk, hogy pont az M. G sarok dekungra fog esni. Úgy is történik. Sziszegve zuhan lefele a macska, már csak 20, majd 10, majd 5 méterre van a dekung tetejétől, még most mindkettő ép, a macska is, a dekung is. A következő pillanatban nagy lángnyelv és sűrű füst látszik a dekung helyén, majd hatalmas reccsenés hallatszik, a macska célba talált.

Nagy és közepes macska, avagy olasz nehéz és középnehéz aknák Nagy és közepes macska, avagy olasz nehéz és középnehéz aknák
(Kókay László hagyatékából)

Eddig csak megjárta, innen úgyszólván páholyból nézni a másik abschnitok macskázását, ámde most mi következünk. Amikor a hatodik macskát megpillantjuk a levegőben, rögtön látjuk, hogy nekünk van szánva. Már megbukik, lefele tart egyenesen felénk, nem tudjuk jobbra, balra meneküljünk-e. Már nincs is erre idő, lehúzódunk a futóárok fenekére, szívszorongva várunk: „Sz-sz-sz-sz-sz-rrreccs!” Fülsiketítő robbanás, a légnyomás majd kivág bennünket a futóárokból. Füst, kő és agyagos föld zápor hullik alá. A macska közvetlenül mögöttünk 10-15 lépésnyire levő dolinába vágott, hol szerencsére nincs semmi, mégis mint mondják erősen szokott a digó macskázni. A következő hetedik macska is felénk tart. Mikor ezt észre vesszük, akik a kaverna közelében vagyunk, lefutunk a kavernába. Somjai és zugsführer Szabó már lent vannak. Csodálom, hogy tűrik el tüzéreink a macskázó digók szemtelenségét, hisz egész jól lehet látni honnan lövik fel a macskát, csupán az Infanterie Geschütz lő a jegenyefás dolinába, de ennek az erőlködése kész nevetség. A következő nyolcadik macska balra tőlünk a 19-es abschnittba vág a 43-asokhoz. Mint mondják, nem vágott bele a stellungba, csak mögé a futóárok szélére.

Alighogy explodál ez a macska, infanterist Kohajda, a kompanie ordonáncok egyike jön értem, hogy menjek a kompanie kommandóhoz. Nem törődve a macskákkal futva követem Kohajdát, tudom, hogy a szabadságomról lesz szó, hátha már meg is kapom. Útközben halljuk a kilencedik macskát jönni, lehúzódunk a futóárokba, mely még itt is tele van föld és kődarabokkal a balszárnyunk mögé lőtt két macskától. Ez a macska úgy látszik szintén oda irányoztatik, mert az egyik futóárokban figyelő ember megjegyzi: „Ez mögin möghajigál bennünket!” Úgy is lesz, a macska explodálása után ugyancsak hull a futóárokba a kő és föld. Meg se várva, míg teljesen lehullik, tovább sietünk, s csakhamar megérkezünk a század jobbszárnyára a kompanie kommandó deszkával bélelt kavernájához, Temesvári is itt van.

Telefonállomás Telefonállomás
(forrás: Galizien 1914 Facebook oldal)

Csak a telefonista hivatott bennünket, ki felhívás folytán megkérdi tőlünk és bemondja a telefonba, hol jártunk utolsó általunk végzett évfolyamába iskolánknak. Nem tudom, miért kell ezt ismét bemondanunk, mikor a trénnél már egyszer bemondtuk Wincsnek? Ha ilyen lassan intéznek valamit, akkor nemhogy mára, de talán holnapra se lesz szabadságunkból semmi. Most visszamehetnék zugunkhoz, de várok egy kicsit, hadd szűnjön a macskázás. A digó még három macskát (ma összesen tizenkettőt) küld részben schwarmom mögé, részben a 19. abschnittra, azután elhallgat, mert nehéz 15-ösökkel lövik a dolinát, honnan macskáznak a tüzéreik, igaz, hogy csak srapnellel, mert épp mikor a tüzér megfigyelő dekung mellett haladtam el, a tüzér megfigyelő tiszt egy főhadnagy azt újságolta Politzer hadnagynak, hogy a reserve gránátokon kívül nincs gránátjuk, ezt pedig ilyen esetben nem szabad ellőniük. No, jól állunk muníció dolgában! Úgy látszik azonban elég volt a macskások elhallgattatására srapnel is, mert beszüntették a macskázást, ismét csend van mindenütt. Mindenki kijön a kavernából, s jól érzi magát, kivéve engem, nekem úgy látszik megint tovább nyúlik szabadságom kezdésének ideje, addig míg aztán végleg semmivé lesz.

A szegedi születésű Kókay László 1915 tavaszán, 18 éves korában önként jelentkezett katonai szolgálatra. A helyi piarista gimnázium iskolapadjából vonult be a szegedi 46. közös gyalogezredhez, amelyben végigszolgálta a háborút. 1915 decemberében került az olasz fronton harcoló ezredhez. 1916 tavaszán részt vett a Doberdó-fennsíkon zajló küzdelmekben, a következő évben a Komeni-fennsíkon a Fajti Hriben vívott harcokban, majd 1918-ban pedig immár rohamszakasz parancsnokként a piavei átkelésben. A háború alatt vele történt eseményekről végig feljegyzéseket készített, amelyek később napló kötetekké álltak össze. A most közreadott sorozatunkban az 1916 tavaszán a Doberdón, San Martino falu határában átélt élményeit közöljük. A sorozatindító bevezető részben írtunk a naplóíróról, a napló történetéről és a forrásközlés módjáról is.

Következő rész: „No, aztán focizni visztek-e magatokkal egynéhány Lakos gránátot haza?”

Összes rész: Kókay László szegedi önkéntes doberdói naplója 1-41. rész

Szólj hozzá!

Címkék: macska kókay lászló szegedi 46–os gyalogezred karánsebesi 43–as gyalogezred

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyhaboru.blog.hu/api/trackback/id/tr865654564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Térkép

Történetek a Nagy Háború Blogról
 

Legutóbbi kommentek

Könyvajánló

Hadiszalagon 

Műhely

Tudományos műhely rovat szakmai tanulmányokkal, közleményekkel…

Perczel

Kiadványaink

Gunesch

Ó, ti fiúk

Iskolapadból a pokolba

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

A pokol tornácán

Magyarok az Isonzónál

Merénylet Szarajevóban

Katonatemetők a Felvidéken

100 évvel később

Szalay-Berzeviczy Attila fotói első világháborús helyszínekről

Dublin

Zene

‪Fuoco e mitragliatrici
 

Olasz front

Olasz front 

Képregénypályázat

Programajánló

Nincs aktuális programajánló.

Utazás

 

Kiállítás

Ösztöndíj

Roberto Visinntin

Adó 1%

Művészek a háborúban 

süti beállítások módosítása