Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Az 1916-os erdélyi román betörés elől menekülő barcasági csángók egyes csoportjai a Dunántúlra is eljutottak. A „világot látottak” közé tartozott a Brassó vármegyei Tatrangról származó Barkó István is, aki akkor 12 éves gyermek volt. Ő és társai a Komárom vármegyei Bánhidán, majd Budapesten éltek, amíg vissza nem térhettek szülőfalujukba.
Az 1916. novemberi „tölgyesi csata” után megmerevedett az arcvonal a Székelyföld északi részén, a Gyergyói-medence keleti térségében, ami egyúttal a Magyar Királyság egykori határát is jelentette. Az itteni harcokat bemutató sorozatunk utolsó részében a békeszerződésig vívott állásharcok történetét tekintjük át, és bemutatjuk az összecsapások emlékét őrző cengelléri emlékművet és a hősi temetőket is.
Amikor a várva várt rózsaszínű tábori postai levelezőlap már nem a családfő jó egészségét tudatja az otthoniakkal, hanem a halálhírét erősíti meg…
A Brassó vármegyei Tatrangról négy gyermekével menekülő Molnár Anna 1917-ben lejegyzett történetének folytatásában megismerhetjük, hogy a menekülők hogyan jutnak el a Kis-Küküllő vármegyei Darlacig, s hogyan telnek itt a napjaik. A „búval, bánattal és nyomorúsággal” emlegetett szász településről indulnak vissza szekereikkel 1916. október 10-én szülőfalujukba, ahová 16-án érkeznek meg.
1915 márciusában a galíciai harctéren Staszkówka község közelében harcoló kassai 9-es és besztercebányai 16-os honvédek súlyos harcokat vívtak a szembenálló orosz erőkkel. Mindkét fél részéről tömegével maradtak hősi halottak a két állás között, akiknek a közös eltemetésére pillanatnyi fegyverszünet állt be 1915 húsvétján…
A Székelyföld északi részén, a Gyergyói-medencében és környékén vívott harcokat bemutató sorozatunk mai részében az 1916. november 4–11. között a Tölgyesi-szoros birtoklásáért az osztrák–magyar és szövetséges német erők, valamint az orosz csapatok által vívott „tölgyesi csata” történetét ismertetjük.
Egy anya és négy gyermekének a története következik az erdélyi román betörés elől menekülő barcasági csángó visszaemlékezéseket közreadó sorozatunkban. A Brassó vármegyei Tatrangról származó Molnár Anna 1917-ben lejegyzett történetét lánya, Csabai Anna visszaemlékezése vezeti be. A család kálváriáját bemutató írást a korábbiakhoz hasonlóan az eredeti formában és helyesírással, két részre bontva közöljük. A mostani részben az elindulás és a Szászkézdig megtett 100 kilométeres kocsiút viszontagságait ismerhetjük meg.
1916 januárjában jelent meg a korszak egyik legnépszerűbb képes hetilapjában, a Tolnai Világlapjában ez a háborús időkre aktualizált, gyermekeknek szóló ábécés szócikk-gyűjtemény. Egyik fele békebeli ablakzsiráf, másik fele belföldi és külföldi egyenruhásokat magyaráz rövid versikékben: a magyar honvéd híre messze földön ragyog és a vörös ördögnek nincs párja az ég alatt, ellenben a kozák kegyetlen, de ha szükségét érzi, megfutamodik, a komitácsi nem jó bácsi, a francia katona pedig bánatos, mert a német elverte. Köszönjük az anyagot Orsós Istvánnak, illetve a Kovács Pál Szellemi Műhelyének.
A román front megnyílása után a Székelyföld északi részén, a Gyergyói-medencében és környékén vívott harcokat bemutató sorozatunk második részében az osztrák–magyar csapatok a Maros és a Laposnya völgyében 1916 októberében kibontakozó ellentámadásának és a vidék felszabadításának a történetét ismertetjük.
Marosújvárról Magyarcsesztvére vezet a Brassó vármegyei Barcaújfaluból Balogh György bíró vezetésével menekülők útja. Itt gróf Mikes Kelemen birtokán szeretettel fogadják őket. A szállás mellett itt munkát is kapnak, s nem kell tovább vándorolniuk. 1916. november 3-án, tíz hetes menekültlét után, innen indulnak vissza szülőfalujukba…
Legutóbbi kommentek