Egy honvéd gyalogdandár a 6. isonzói csata második felében a Karszton
1916 augusztusában a Doberdó-fennsík kiürítése után a Komeni-fennsíkra visszavont osztrák–magyar alakulatok szinte hasonló helyzetbe kerültek, mint 1915 júniusában, amikor megérkeztek a Karsztra. A „III. védővonalként” is emlegetett, igen gyenge kiépítettségű, szinte semmi védelmet nem adó állásokban kellett az olasz gyalogság további előnyomulását megakadályozni. A meggyengült, létszámában megfogyatkozott ezredek hősies ellenállásán múlott, hogy ezeket a gyenge állásokat a 6. isonzói csata második felében lezajlott súlyos harcokban mégis megvédték. A magyar királyi 39. honvéd gyalogdandár két ezredének küzdelmét ismertetjük Opacchiasella község közelében.
1916 nyarán az újra hadiösvényre lépő hősünk menetszázadával Pécsről Budapesten át a Kárpátokon keresztül Galíciába, a Prut folyó mellett fekvő Delatin településig robog a vonat. Innen gépkocsikkal azonnal az első vonalba szállítják a menetszázadot, s egy égő falunál be is vetik őket. A filozofálgatós vonatút után elérkezett Balogh Jancsi „ki-ki magáért” időszaka…
Az Országos Széchényi Könyvtár Térképtára 2015 őszén indította el gazdag első világháborús térképanyagát bemutató tematikus kiállítás-sorozatát. Sorban az első – kapcsolódva a könyvtár nagy kiállításához – a propagandatérképekkel foglalkozott, a gyűjtemény összetétele miatt főként külföldi (brit, francia, német) anyagot mutatva be. A második kamarakiállítás szeptember 29-én nyílt meg, témája pedig, mint az a címéből is kiderül, a háború különböző aspektusainak bemutatása, mi jutott el ebből a hátország olvasóközönségéhez, valamint miként használták és tették egyedivé (kéziratos bejegyzésekkel) ebben az időszakban a kartográfiai dokumentumokat.
Komáromban ugyanúgy lelkes optimizmussal üdvözölték a Nagy Háború kitörését, mint a Monarchia más városaiban. Ez a hangulat azonban hamar alábbhagyott, amint a vasútállomásra megérkeztek az első sebesültszállítmányok. A birodalom huszonhét helyőrségi kórháza közül az egyik, a 18-as számú Komáromban működött. Az egyre növekvő létszámú sebesült elhelyezésére azonban a kolostorépületből kialakított kórház kevésnek bizonyult, így iskolákat és más közintézmények helyiségeit is igénybe kellett venni. A kórházak mellett hamarosan új temetőre is szükség volt.
Régi naplóírónk új sorozatát indítjuk el a mai nap a blogon. A Doberdóról sebesülten hazakerült 
2016. november 3-án a 2B galériában Szerelem papírrepülőn – Zsidó élettörténetek az első világháború idején címmel nyílt kiállítás. A molinókon látható korabeli fényképek és a hozzájuk kapcsolódó, családtagok által elmondott történetek a Centropa Alapítvány digitális gyűjteményéből származnak. A szervezet évtizedes munkája során 15 országban készített életinterjúkat és folytatott archiváló munkát, amelynek eredményeképpen egy online adatbázist hoztak létre. 1500 interjú, 22 ezer fénykép és számos egyéb dokumentum található itt; magyar nyelven 220 interjú készült, melyekhez közel 5000 fényképet és dokumentumot digitalizáltak és tettek elérhetővé. 
100 éve, 1916. november 21-én hunyt el Ferenc József. „68 évig ült a trónon, hosszabb ideig, mint bármelyik elődje. Kortársai, akik sorra kihaltak mellőle, másként vélekedtek a 18 éves fiatalemberről, mint a 86 esztendős aggastyánról. Eleinte zsarnokot láttak benne, a kiegyezést követően azonban lassan oldódni kezdett az iránta érzett gyűlölet. Végül megkapta azt a titulust, amit egyetlen őse sem: a nép száján ferencjóska lett belőle.” Így írta le 17 évvel ezelőtt Diószegi István a Ferenc József-kép magyarországi változását. Az olaszországi Ferenc József-kép kezdetben hasonlított a magyarra, az uralkodó halálakor ellenben nagyon különbözött attól. 
A Brassó vármegyei barcaújfalusi Jámbor János (1883–1956) hagyatékából – négy másikkal együtt – került elő a Káplár Jámbor János virágoskertje című füzet. Ebben verses formában mesélte el az élete történetét, amin belül külön fejezeteket szentelt a román betörésnek és menekülésüknek.
Nyolc arc a hadifogságból, akiknek – egy kivételével – a nevét is ismerjük: a fotó hátoldalán ott az aláírásuk, valamint a kép keletkezésének helye és ideje, Beresovka 1916 február hó 16. Ha a nyomukba eredünk, vajon megtudhatjuk-e a képen szereplő személyekről, hogy kik voltak, honnan származtak, mi volt a foglalkozásuk, és hazajöttek-e a hadifogságból?
1916. október 29-én vasárnap délelőtt gyerekzsivaj töltötte be a Korzó mozit Szegeden. A helyi feminista egyesület által szervezett népszerű gyermekmatinék már szinte hagyománynak számítottak a városban. Igényes szórakoztató műsoraiknak nem titkolt célja volt, hogy „a háború vadító és durvító benyomásait a gyermekek fogékony lelkében egyensúlyozza.” Ezt az ünnepélyt még a szokottnál is nagyobb lelkesedéssel várta a közönség, hisz kiváló írókat és művészeket sikerült megnyerni az ügynek. A program különlegessége és egyben sikerének fő záloga Balázs Béla, szegedi származású író fellépése volt, aki saját meséjét mondta el a gyerekeknek.
Legutóbbi kommentek