A Nagy Háború

A múlt héten végre sikerült egy remek első világháborús filmet megnéznem (Passchendaele), szívesen ajánlom, bár itthon sajnos nem forgalmazzák (az Amazonon többek közt rendelhető). Pedig nem kevés film készül mostanában a Nagy Háborúról, na persze nem nálunk. Itt vannak például az ausztrálok, akik valahogy nagyon rákattantak a témára. Csak néhány friss cím, amit hirtelenjében találtam: a Beneath Hill 60 (2010) cselekménye 1916-ban a nyugati fronton játszódik. A Charles Bean’s Great War (2010) című dokumentumfilm egy korabeli haditudósító (Charles Bean) életét jeleníti meg játékfilmszerűen. Készülőben van a The 34th Batallion című produkció is, amit ez év végére ígérnek. Kár, hogy ezek nemigen jutnak el hozzánk. Spielberg legújabb filmje, a War Horse, ami egy ló történetén keresztül mutatja be az első világháborút, remélhetőleg itthon is látható lesz. Ha befejezik, talán már ez év decemberében. Szerintetek készül valaha játékfilm a Doberdóról vagy Galíciáról? Vagy úgy a Nagy Háborúról általában, egy magyar katona történetén keresztül? És ha készülne, vajon milyen lenne? Ki milyet látna szívesen? Egyáltalán, van rá igény? Amúgy a tévében a szokásos ismétlések várhatók ezen a héten is.

Az itt következő írást Arnold Ernő olvasónk bocsátotta rendelkezésünkre, aki már korábban is küldött számunkra érdekes családi fotókat és nagyháborús történeteket. Elsőként édesanyja bátyjáról, Kudlik Károlyról jelent meg nálunk egy poszt, most pedig Károly unokatestvérének, Kálmánnak a történetét meséli el.

Kudlik Kálmán érdekes történetét most már nehéz kikutatni, egyrészt mert ma már csak egyetlen leszármazott tud adatokkal szolgálni, másrészt azért, mert a Rákosi korszakban nem volt ildomos első világháborús emlékeket őrizgetni. Szerencsére az egyetlen közvetlen leszármazott, Kálmán unokája, Magdolna (Rogovszky Lászlóné) készségesen rendelkezésünkre bocsátotta, ami még megmaradt. Emellett a gyerekkoromban édesanyámtól és bátyáimtól hallott érdekes történetek alapján én is szolgálhattam némi adattal.

 Kudlik Kálmán 1915-ben

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 10. rész

Komisz élet – cigány élet

Sohasem fogom elfelejteni azon szomorú időket, melyeket mint újonc töltöttem a laktanyában. Ez az igazi komisz élet, de nem gyöngyélet, hanem alábbvaló volt a sátoros cigányénál. Én, mint civilben igazságos, egyenes lelkű, hazudni nem tudó ember, itt e cigányéletben rendkívül levertnek elkeseredettnek éreztem magamat. Sokáig nem tudtam megszokni – de a valóságban sohasem – azt a huncutságot, gazságot, káromkodást, szájhősködést, furfangosságot, hazugságot, ami itt erénye a katonának. Hiszen a civil életben is előfordulnak e jelzett bűnök, de korántsem oly elfajult mértékben, mint katonáéknál.

 Napi parancs kihirdetése
(korabeli fotólap)

Február 2-án kiállítás nyílt New Yorkban az 1919-es tanácsköztársaság propagandaplakátjaiból, amit az év végéig lehet megtekinteni (hátha valaki jár arra, netán ott él). Tavaly jelent meg a Napvilág Kiadó gondozásában egy tanulmánykötet Az I. világháború – a XX. század őskatasztrófája címmel. Az Örökmozgóban megtekinthető Jancsó egyik klasszikusa, a Csillagosok, katonák. A héten egy frissen bemutatott színházi darabot (A kolonc) is láthatunk, a fővárosi Operettszínházban a Csárdáskirálynőt adják, de meglepően sok (négy! ☺) játékfilm lesz a tévében is (az elmaradhatatlan Fegyverszünet karácsonyra, A dicsőség ösvényei, Az ausztrál könnyűlovasság, Tigris brigád), igaz már mind láttuk többször is. Megjegyzem újíthatnának. Itt van például a Passchendaele (2008) című kanadai alkotás, amit még mindig nem mutattak be nálunk, lehet, hogy nem is fogják? Pedig ígéretes. (A hétvégén végre hozzám is eljut, majd beszámolok róla, milyen volt, addig is íme az előzetes)

A srapnel és a rumos demizson esete

Srapneltörténeti kalandozásunk újabb epizódja az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó nagy erőfeszítését jelentő piavei támadás kezdete előtt, 1918. június 14-én éjszaka játszódik. A szegedi 46. gyalogezred egyik rohamszakasza a kijelölt átkelési pont felé tart, hogy másnap hajnalban átkeljen a folyón és rohamra induljon a Montelló ellen, amikor a szegediek hirtelen srapneltüzet kapnak a hegy felől.

A történetet Kókay László naplójából idézzük, aki ekkor hadnagyként a rohamszakasz parancsnoka volt. A naplóíró ekkor már harmadik éve szolgált az olasz fronton küzdő 46-osoknál. A szegedi piarista gimnáziumból önkéntesként a frontra kerülő Kókay László 1916-ban részt vett a doberdói harcokban San Martinónál, majd 1917-ben a Fajti Hriben vívott összecsapásokban.

 Kókay László 1917-ben Szegeden még zászlósként

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 9. rész

Ismeretségek

Lassanként kezdtem megismerkedni az oktató altisztekkel, kik a jó hazait szívesen segítettek elfogyasztani. Sőt azonkívül számtalanszor megkínáltam őket borral, pálinkával, szivarral. Nem sajnáltam tőlük, mert hamarosan beláttam, hogy a kaszárnya emez apró zsarnokaival tanácsos jó viszonyban lenni. Az újoncélet első négy hetében oktató altisztünk volt Kató Lajos gyomai tizedes és öccse Gergely, szintén tizedes. Azután a kis Bende István tizedes, kikkel igen jó viszonyban voltam. Nem is súroltam én egyszernél többet a padlót, és a szobaszolgai teendőktől is meg lettem kímélve.

 Katonatársak
(korabeli fotólap)

A Frankofón Filmnapok alkalmából az Örökmozgóban A nagy ábrándot vetítik. A Tivoliban a Svejket, a tévében pedig játék- és dokumentumfilmeket láthatunk a héten. A játékfilm-válogatásba bekerült két olyan film is (Az igazi tündérmese, Ryan lánya), amely nem közvetlenül a háborúról szól, azonban a háború idején játszódik.

A következő írást Örömkatona nicknevű olvasónk küldte be szerkesztőségünknek.

Az alábbi beszámoló azt hivatott megmutatni, hogy némi előzetes szervezéssel néhány nap alatt is egészen jól megismerhető a Doberdó és az Isonzó vidéke, aminek a magyar történelemben viselt különös jelentősége közismert. A konkrét látnivalók leírása helyett inkább egy mintát szeretnék adni olyanoknak, akik hasonló utazást terveznek.

 Tájba olvadó különös emlékmű Drežnica falu mellett

B. Sárközy Gergely visszaemlékezése – 8. rész

Nincs a bakának vasárnapja!

Legtöbb dolgunk és zaklatásunk szombat délutánonként és vasárnap délelőttönként volt. Ahogy szombat délben bevonultunk, még az ebédet jóformán le se nyeltük, kiadták az altisztek a parancsot: „Szalmazsákokat, pokrócokat lehordani és kiporolni!” Két embert elküldtek zsákkal fűrészporért. Seprűt és kefét vennünk kellett a kantinban. A szobát alaposan felsöpörtük, azután csajkával hordtuk a mosdóról a vizet, mellyel bőven lelocsoltuk a padlót s neki gyürkőztünk és a rászórt fűrészporral erősen kelletett dörgölni csutakkal, kefével – mint az altisztek mondták – „fokhagyma szagura.” Azután még egyszer ismételni szárazon, végre tisztára felsöpörni. Az ablakokat és ajtót tisztára kellett törülni, a farészeket petróleummal. A kályhát is vaslaggal fényes feketére puculni. Szép tiszta is volt a szoba, miként a pohár. Végre az asztalokat, fogasokat levinni a kúthoz, ott téglával, homokkal, kefével tisztára súrolni a sártól és tintafoltoktól, melyekkel a nagyságos altiszt uraknak méltóztatott bepiszkítani.

 Legénységi ujjasok és vászonzubbonyok tisztítása, porolása a laktanyaudvaron
(Ságvári György: A Magyar Királyi Honvédség és a honvédegyenruha 1868-1918)

Egyenlő jog a hősi halálra címmel jelent meg decemberben Dr. Róbert Péter kötete, amely a magyar zsidók első világháborús részvételét tárgyalja. Pozsgai Zsolt Tháliában bemutatott pszicho-játéka, A kolonc egy kémnő történetét dolgozza fel. A tévében ezen a héten is találunk játék- és dokumentumfilmeket egyaránt.