Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Kemény doktor nagyváradi zászlóalja 1915. július 22-én felér a Krn közelébe és átveszi a hullákkal teli lövészárkok védelmét. Az elkövetkező napokban az alakulat addigi háborús történetének legsúlyosabb harcait vívja. Az alpinik megújuló rohamokkal próbálják elfoglalni az állásokat. Orvosunk érzékletesen számol be az átélt borzalmakról.
A pár hete megjelent Módosiak bevonulás előtt című sorozatindító poszt úgy tűnik több olvasót is megmozgatott, mert folyamatosan érkeznek a fotók – amiket ez úton is köszönünk, természetesen mindet publikálni fogjuk. Elsőként egy családi gyűjteményből származó felvételt mutatunk be, amit Csuhaj Krisztián küldött szerkesztőségünknek.
Hogy a huszadik századi történelem alfája a Nagy Háború, azt sokan sok helyen leírták már. Különösen igaz ez, ha belegondolunk abba, hogy miként az egész generációnak, úgy a későbbiekben közülük kikerült döntéshozóknak is alapvetően határozta meg gondolatvilágát. Életútjukat, döntéseiket nem érthetjük meg első világháborúbeli részvételük, ott betöltött szerepük vizsgálata nélkül. A Nagy Háború Blogon korábban volt már szó Horthy Miklós első világháborús tevékenységéről. Ma egy másik, a második világháborúban kulcsszerepet játszó vezetőnek, Werth Henriknek mutatjuk be első világháborús szerepvállalását, illetve tapasztalatainak összegzését annak alkalmából, hogy 1952. május 28-án, hatvan évvel ezelőtt hunyt el szovjet hadifogságban.
Katonaorvosunk Isonzó völgyben, Tolmeinnél harcoló zászlóalját 1915. július 21-én a nyári forróságból a Krnre vezénylik, ahol még hó és hideg van. A hírhedt magaslatra vezető utat sebesültek és halottak tömege szegélyezi, fent pedig a halálmező vár rájuk…
A két világháború között, akinek lehetősége volt, visszalátogatott az egykori harcok helyszínére, így is tisztelegve az elhunyt bajtársak előtt. Az alábbi részletet egy volt katona írásából idézzük, amit az Isonzónál 1936 júliusában tett látogatása után vetett papírra. A közelgő Hősök napja alkalmából ezzel az idézettel emlékezünk hősi halált halt katonáinkra.
Az elmúlt héten egy konferencia ürügyén Szarajevóban jártam. A konferencia természetesen az első világháború történetével foglalkozott, azon belül is az egykori Oszmán Birodalom világháborús szerepével. A szervezők egyáltalán nem kímélték a résztvevőket: a három nap folyamán összesen hetvenhat(!) előadás hangzott el, nem számítva az odautazás estéjén rendezett fogadás során tartott megnyitó, vitaindító beszédeket.
A Nagy Háború Blogon is gyakorta említett helyszín a Doberdó-fennsíkon található San Martino del Carso település. A község temetője mellett egy soproni baráti társaság kezdeményezésére az elmúlt hétvégétől egy kereszt is emlékeztet a környéken harcolt és elesett katonákra.
Kemény doktor mai beszámolójából megismerhetjük, hogy 1915 nyarán az Isonzónál harcoló magyar zászlóaljak az előző részben megismert ellátási nehézségek dacára hogyan gondoskodtak önmaguk és az ellenfél „szórakoztatásáról”, élelmezésük kiegészítéséről, s hogy a hadvezetőség már a téli háborúra készült. Július 20-án a zászlóaljat leváltják ugyan, de szinte azonnal indulniuk kell újra a Krn-re…
Az elkövetkező időszakban a Bajnokok Ligája döntő majd a lengyel–ukrán közös rendezésű Európa Bajnokság okán Európa, de talán az egész világ figyelme a labdarúgás felé irányul. A sportág az I. világháború előtt is nagyon népszerű volt, és ez a népszerűség a harcok alatt sem csökkent.
Babs71 amellett, hogy rendszeresen városnéző sétákat ír le és hirdet meg Pétervár kevéssé ismert műemlékeihez, szenvedélyesen gyűjti ócskapiacon és az ismerősöktől a régi képeslapokat, dokumentumokat és fotókat. Az alábbi képek egyetlen valamikori családi fotóalbum töredékei. A rájuk vonatkozó adatok az eredeti orosz bejegyzés hozzászólásaiból állnak össze.
Legutóbbi kommentek