Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Ezredorvosunk 1915 júliusában az Isonzó partján éjjelente az állásokban a bakákkal beszélget, akik panaszáradatot zúdítanak rá. Máskor fényképeket hív elő ugyanott, majd részt vesz az olasz foglyok kihallgatásában is. Közelről szemléli azt is, amikor a hirtelen megáradó folyó az árkokba betörve majdnem katasztrófát okoz…
Az Europeana honlapján e héttől megtekinthető az a virtuális kiállítás, amelyet brit, német, ír, luxemburgi, dán és szlovén magánemberek családi vagy gyűjtött emlékeiből állítottak össze. A régi fotókból, levelekből és tárgyi emlékekből érdekes, újfajta történelem bontakozik ki: a világháborús Európa magántörténelme.
Kaposvárt az elmúlt egy-két évszázadban nevezték iskolavárosnak, a malmok, majd a virágok városának és katonavárosnak is. Utóbbi titulust leginkább a híres 44-es katonák miatt kapta a megyeszékhely a 19. század második felében. Róluk, a „rosseb”-bakákról szól ez a történet.
1915 júliusának elején Kemény doktor zászlóalja újra állásba megy. Ezúttal Tolmein előtt, az Isonzó partján Dolje falu melletti lövészárkok védelme vár rájuk. Itt a tetvek mellett, a szűkös lőszerkészlet miatt, türelemmel kénytelenek elviselni az orruk előtt a folyóba lábfürdőzni járó olaszok látványát is…
Húsvétkor tettük közzé egy Slapák Mihály nevű tüzér Rozman Mariskához írt fényképes üdvözlőlapját . A harctéri fotón tíz katona látható, pihenőben. Nem csak az olvasókat, engem is foglalkoztatott, hogy vajon melyikük lehet Mihály.
A háború kitörésekor a tengeralattjárók még nem voltak kipróbált harci eszközök, ezért az ellenük való védekezés is szinte ismeretlen volt. A Monarchia hadvezetése rádöbbent azonban, ha nem indul meg a védelem fejlesztése, annak súlyos következményei is lehetnek. Különösen a világháború második felében vált ez sürgetővé, amikor az Adrián fokozódott az olasz tengeralattjáró naszádok tevékenysége.
Kemény doktor zászlóalja 1915 júniusának végén a Tolmein melletti Dante Grotténál tartalékban tölti idejét. Az olasz gránátok elől azonban itt sincsennek biztonságban. A pihenő alatt az ezredorvos a helyi lakosságról és az osztrák-magyar haderő cseh csapatairól is kifejti a véleményét.
Egy százados a frontra indulást készíti elő, és századát eszmeileg is igyekszik felvértezni a Monarchia iránti odaadó harcra. Végül oda lyukad ki, hogy életünket és vérünket a császárért és királyért… aztán rábízza az őrmesterre, hogy kérdéseivel ellenőrizze: mennyire hatott a bakák érzelmeire...
Mai posztunk szerzője, dr. Ravasz István ismét érdekes kérdést „jár körbe”. A Nagy Háború első hősi halottjáról elmélkedik, anélkül, hogy „ex cathedra” lándzsát törne Kovács Pál gyalogos elsősége mellett. Írása nem blogunkon jelenik meg először, de „leporolta” kéziratát.
Kemény doktor zászlóalja a Mrzli Vrh állásaiból szemléli, ahogy az olaszok egyre jobban megerősítik az 1915. június 16-án elfoglalt Krn-t, ami ez egész frontszakaszt veszélyezteti. A mai részből azt is megismerhetjük, hogyan lehet a lövészárokban tüzérségi tűz közben kolera ellen beoltani a legénységet. Június 19-én leváltják és 11 hónap frontszolgálat után hadtesttartalékba vezénylik az alakulatot. A nyugalmas állapot nem tart azonban sokáig…
Legutóbbi kommentek