Dr. Kemény Gyula ezredorvos naplója az olasz frontról – 11. rész
Kemény doktor mai beszámolójából megismerhetjük, hogy 1915 nyarán az Isonzónál harcoló magyar zászlóaljak az előző részben megismert ellátási nehézségek dacára hogyan gondoskodtak önmaguk és az ellenfél „szórakoztatásáról”, élelmezésük kiegészítéséről, s hogy a hadvezetőség már a téli háborúra készült. Július 20-án a zászlóaljat leváltják ugyan, de szinte azonnal indulniuk kell újra a Krn-re…
Ma, [1915. július] 13-án, itt van a hadseregparancsnokság felszólítása, hogy mindenki készüljön el egy új téli háborúra, szóval meleg ruhákról stb. kell gondoskodni. A lapok szerint az összes hadakozó felek téli háborúra készülnek.
Schmued őrnagyunk újra bevonult a mai napon. A tisztikar nagy része ma megkapta 150 koronáért vásárolt II. oszt. vöröskereszt tisztelet keresztjét. Gyönyörű kidolgozás, szép érem. Vásárolni csak hadidíszítmény nélkül lehet. Nekem nincs, még június 9-én beadtak Signum Laudisra s ezen II. osztályú vöröskeresztre a hadidíszítménnyel.
Signum Laudis vagy Katonai Érdemérem hadidíszítménnyel
(forrás: Wikipédia)
Kezdenek melegek lenni. Sok gyümölcs van erre, alig várjuk, hogy megérjen, már két éve lesz, hogy nem jutottunk hozzá. Volarje, Gabrije, Dolje falukat nagy nehézség között kilakoltattuk, most ott nincs civil lakosság. Zatolmin tele van. Az ágyúzás éjjel-nappal egyre tart, de kevés eredménnyel. Szerencsére messze hátra lőnek a tüzérségünk felé, de azt sem találják. Egyik este valahogy megtudtuk, hogy Woltschachba s környékére sok új olasz csapat érkezett, erre reggel 5-kor minden oldalról erős tüzérségi tűz alá vettük őket. Volt szaladgálás, jajgatás. A segélyhelyük átjött oda a faluba nagy vöröskereszttel, hiába volt minden. Pár ház kigyúlt, az olaszok menekültek minden irányban. Délután aztán válaszul erős tüzelést kezdtek az olasz ágyúk. Egy betegállomás van itt mögöttünk 800 lépésre, abba is belelőttek egy párat, aztán Dante Grottéba, ahol mi régebben voltunk. Állítólag kémeket vettek észre a mi oldalunkon, akik tükörrel dirigálják az ellenség ágyúit. Keresik őket. A civil lakosság még mindig itt van, mennyi olasz lehet köztük? De a kiürítést a hadosztályparancsnokság nem engedi meg. A 13. és 15. századaink erős ágyútűzbe kerültek, a legénység derekasan kitart.
A Krn körüli harcokért most kapott legénységünk hét darab első és hat darab II. osztályú vitézségi érmet. A tiszteké csak később jön, ha jön.
Gramofon a lövészárokban
(forrás: gramofononline.blog.hu)
A bal szárnyunkon (Sveta Mária hegy) levő kassai 34-esek állandóan gramofonnal bosszantják az olaszokat közvetlen közelről, amire megdühödik az olasz és küld nekik egy csomó nehéz gránátot. Mi történik erre? Minden irányból egy pár baka a feltűnően látszó fedezékbe szalad, ezt az ellenség kitűnően látja s odalődözi gránátjait, de hiába, mert ahová szaladnak, az mind hamis fedezék, ahonnan ügyesen elrejtett futóárkok vezetnek lefelé az igazi, jól elrejtett fedezékekbe. Itt a fiúk a markukba nevetnek. Alig szűnik meg az ágyúzás, már egy másik helyen szól a gramofon.
Az olasz elit alakulat tagjain gúnyolódó, 1915 körül keletkezett kuplé
(forrás: Gramofon Online, gramofon.nava.hu)
A mi 37-eseink pedig a temetőben levő St. Ulrich nevű templomban az orgonát szólaltatják meg. Ide a templom körüli pár lépésnyi fedezékbe lőtt az olasz 73 [darab] 15 cm-es gránátot. Bakáink kitartottak. Előtte való napon ugyanazon időben járkáltuk végig Schmued őrnagy, Przybill százados, Pirschl főhadnagy, Marschall zászlós és én ezeket a fedezékeket, még sok tetűt is elhoztunk onnan. Jó, hogy akkor nem lőttek oda. Tetűnk bizony van. Majdnem olyan ügyesen fogjuk össze őket, mint az asszonyok a bolhát. Szerbiai tapasztalatainknak hasznát vesszük.
A kilakoltatott falvakban tyúkok, macskák maradtak. A szárnyasokat összefogják bakáink, a macskák pedig járják a fedezékeket és lopnak a bakák elemózsiájából. Pár disznó is ott maradt, így disznótort is csaptak embereink.
Disznóvágás az olasz fronton
(Gyurgyák János szerk.: Magyarország története képekben című kötetből)
Ma, 19-én, is a régi állásban van az egész hadosztály, sehol sem tudtak hátranyomni bennünket, ellenben mi a 2163-as csúcsot ma visszavettük. (Az 58-asok vették be.) Így nagyon közel vagyunk a Krnhöz, amely maga még ma is olasz kézen van. Ezen a területen van az igazi vad világ, itt dolgozik a hírek szerint az olasz 28 cm-es gránát is, itt esett el az 53-asok kétharmada, illetve sebesült meg.
Rengeteg gyümölcs van itt, szőlő stb., hanem úgy látszik nem érjük meg itt, hogy megérjen. Éppen most van itt az értesítés, hogy tán már holnap éjjel elmegyünk innen, állítólag újra a Krnre, épp oda a nagy ágyúk felé. Bár ott fent hideg van, de azért meleg lesz.
20-án este megérkezik a 91-es zászlóalj, olyan félig megbízható, fél cseh csapat. Nagy lármával váltanak fel bennünket. Azonnal befurakodnak mindenhová, lefoglalnak vad, goromba módon mindent. Tiszttársaim a törzstől nálam találnak éjjelre helyet. Reggel 7-kor megyünk át a Dante Grottéba, a századok már éjjel odamentek. Régi ismert hely. Berendezkedéshez fogunk. Már ebédkor itt a parancs, hogy még ma délután 4-kor indulás innen is és pedig fel a Krnre. Legénységünk halálra fáradt, régi idők óta semmi alvás. Pár gránát beesik hozzánk, egy igen súlyos sebesülés az eredmény 18 cm-es gránáttól. Még el sem készülök vele, már is indulunk. Folyton attól tartunk, hogy egy gránát belénk esik. Kapaszkodunk fel a meredek hegyoldalon. Nagy meleg van.
Előző rész: „Panaszkodnak a kávéra, kenyérre, mindenre”
Következő rész: „Hát itt az a híres halálmező, a Krn hegység”
