Két jótékonysági mérkőzés a háború alatt

Az elkövetkező időszakban a Bajnokok Ligája döntő majd a lengyel–ukrán közös rendezésű Európa Bajnokság okán Európa, de talán az egész világ figyelme a labdarúgás felé irányul. A sportág az I. világháború előtt is nagyon népszerű volt, és ez a népszerűség a harcok alatt sem csökkent.

Az első világháború kitörését megelőző időszakban a magyar labdarúgás talán legmozgalmasabb napjait élte. Az 1914-es idényben, amely február 15-én, egy 20000 néző előtt lejátszott MTK-FTC rangadóval (4:1) kezdődött, számos nemzetközi klub- és válogatott mérkőzést izgulhattak végig az érdeklődők. Az első osztályú csapatok a bajnoki találkozók mellett sorra játszották a nemzetközi meccseket, elsősorban az osztrák élcsapatokkal. A közvéleményt és a szurkolókat azonban leginkább egy szenzációs hír foglalkoztatta, miszerint az angol nemzeti válogatott érkezhet vendégjátékra. A várva várt eseményre anyagi okok miatt végül nem került sor, de 1914 húsvétján két „football” csapat is érkezett a szigetországból: a London Caledonianst – többségében skót játékosokkal – az FTC fogadta, a Northern Nomadst – ír játékosokkal a soraiban – pedig az MTK.

 Részlet a Sportújság 1914. április 6-i számából

 Jelenet az MTK – Northern Nomad mérkőzésről
(forrás: huszadikszazad.hu)

Az amatőr csapatok után 1914 májusában igazi angol profi klubok együttesei érkeztek Budapestre. Miután az angol nemzeti válogatott vendégjátéka meghiúsult, felfokozott várakozás előzte meg a skót Celtic és az angol Burnley csapatának érkezését. A két jeles vendéget, az aktuális skót illetve angol kupagyőztest Az Est 1914. május 23-án megjelent száma „a világ két legerősebb csapatának” nevezte. Így nagy örömet és meglepetést jelentett, hogy a két zöld-fehér csapat (FTC-Celtic) mérkőzése döntetlenül végződött (2:2). Egy héttel később, az FTC az angol Burnley-t fogadta és sima 3:1-es győzelmet aratott. Schlosser két góljára, illetve Borbás találatára csak Lindlay tudott válaszolni, aki gólja után nem sokkal sajnálatos sérülést szenvedett, a jobb karját eltörte. A mérkőzést egy sajátos közjáték zavarta meg, amelyről így számol be a korabeli tudósítás: „A 35. percben az angol határbíró a földhöz vágja a zászlót, mert a bíró az ő ítéletével ellentétes döntést hoz. Bár tovább akarja folytatni működését, Langfelder kiutasítja.” A két világhírű csapat egymással is összemérte erejét az Üllői úton és a találkozó 1:1-es döntetlennel végződött.

 AZ FTC – Burnley mérkőzés
(forrás: tempofradi.hu)

A klubcsapatok nemzetközi találkozói mellett a válogatott is játszott mérkőzéseket. A Herczog Ede szövetségi kapitány irányította csapat május 3-án 2:0-ás vereséget szenvedett Ausztriától, majd 5:1 arányban legyőzte a franciákat Budapesten (május 31.). Június 19-én és 21-én két találkozó várt a legjobbakra Svédországban, ahol az elsőn 5:1-es győzelmet arattak, míg a második mérkőzés 1:1-es döntetlennel zárult.

A háború kitörésével a labdarúgás mély válságba zuhant. A szövetség a bajnokságot eltörölte és a nemzetközi találkozókat megtiltotta: „Az MLSZ szigorúan bizalmas levélben felkérte az egyesületek elnökségeit, hogy a háborús idő tartalma alatt ne rendezzenek külföldi csapatokkal mérkőzéseket. Jelzi egyúttal, hogy az osztrák szövetség is hasonló nézeten van a nemzetközi mérkőzések felől és azonos kéréssel fordult tagegyesületeihez.” A rendelkezést azonban nem tartották be, és már 1914 őszén rendeztek nemzetközi mérkőzéseket. A klubok maguknak gondoskodtak játéklehetőségről. Egy jótékonysági körmérkőzést rendeztek, amelyen a győztes részére Auguszta főhercegnőről elnevezett kupát ajánlottak föl.

1915 tavaszán a hivatalos bajnokság továbbra is szünetelt, de az egyesületek ezúttal amatőr ligabajnokságot és hadikupát rendeztek, hogy a szurkolók ne maradjanak mérkőzések nélkül.

A fent említett találkozókon kívül a háborús körülmények miatt számos jótékonysági mérkőzésre is sor került. 1914. december 20-án, szezonzáróként két alkalmi csapat mérkőzött egymással. A találkozót a Népszava így harangozta be: „két órakor pedig két kombinált csapat játszik. Ezeket hadi és nem hadi csapatoknak nevezte el az ántánt reklámirodája. Zártkörű mérkőzésről van azonban ismét szó, mert négy egyesület (FTC-BTC-MAC-BAK) játékosokból állították össze a hadi és nem hadi csapatokat. Érdekesség kedvéért a hadicsapat csukaszürkében fog játszani. Szerintünk az egész mérkőzés nagyon szürkének ígérkezik.” Az egyik csapatot a „katonák és katonai szolgálatra alkalmasak”, a másikat „a hadsereg kötelékéhez nem tartozó játékosok” alkották. A Katonák összeállítása: Ujságh – Kertész (BTC), Ocskai (MAC), Farkas (FTC), Rauchmaul (BTC), Mendl (BAK), Rác (MAC), Weisz (FTC), Onody (MAC), Schlosser (FTC), Gálos (BAK). Civilek: Vicenik (BEAC) – Szandovits (FTC), Kucsera, Deutsch (BAK), Nagyhegyi (FTC), Szattka (MAC), Bódis (BAK), Bodnár (MAC), Okos (BAK), Tóth (FTC), Szántó (BTC). Az első félidőben a katonák szereztek vezetést Schlosser révén, és a szünetig a remek csatár még egyszer betalált. A szünet után a kor csatárfenoménja újabb gólt szerzett, majd Rác egy büntetőből beállította a 4:0-ás végeredményt. Sajnos a napilap beharangozója igaznak bizonyult. A nézőtéren kevesen voltak, és a játék a „kisszámú közönséget (főleg sebesült katonákat) egyáltalában nem tudta fellelkesíteni.” A Sporthírlap tudósítója szerint „A küzdelem kevés élvezetet nyújtott.”

 Schlosser Imre, az FTC csatára
(forrás: Wikipédia)

1915 júliusában idényzárásként újabb jótékonysági mérkőzést rendeztek az Üllői úton. A mérkőzés napján – július 4-én – Az Est így írt a találkozóról: „Vasárnapi sportesemények.
A vasárnapi labdarúgó mérkőzések sorában a honvédség és a közös hadsereg kötelékében szolgáló labdarúgókból összeállított csapatok mérkőznek egymással az Üllői úti pályán. A csapatok összeállítása a következő: Honvédek: Zsák, Wiener, Szaffka, Wilhelm, Konrad I., Kertész II, Tóth, Okos, Kertessy, Shclosser, Molnár. Közösök: Ginzery, Ludwig, Szandovics, Kertész (BTC), Kertész III, Deutsch, Rácz, Vanicsek, Szabó, Kunst, Bódis. A honvédek bordó-vörös dresszben, a közösök fehér dresszben játszanak. A match pontban 6 órakor kezdődik.”

A Népszava beharangozója ismét negatív hangot ütött meg: „Honvédek a közösök ellen. Ilyen címen két alakalmi csapat fog vasárnap szerepelni az Üllői úti pályán. Mindkét csapatban sok ismert és jó játékos szereplését ígérik. Alkalmi csapatok mérkőzéséről lévén szó valamilyen különösebb sportértéke nem lesz ennek a mérkőzésnek. Ha mégis megrendezik, teszik ezt azért, hogy a hosszúra nyúlt szezont ok és szükségesség nélkül még jobban megnyújtsák. Enyhítő körülményül az szolgálhat a mérkőzés megrendezéséről, hogy a remélhető jövedelmet jótékony hadicélokra fordítják.” Ebben az esetben azonban nem lett igaza az újságnak. Gerő Ferenc kezdősípszavának elhangzásakor mintegy ötezer néző gyűlt össze az Üllői úton. „Az első hadseregi mérkőzés a napsugaras nyári délutánon szépszámú közönséget vonzott a pályára. A korzó és az egyik tribün színültig megtelt érdeklődővel, akik között igen sok volt a katona” – számolt be a Sporthírlap tudósítója a mérkőzés körülményeiről. A találkozó esélyese a „Honvéd” csapat volt, mivel öt válogatott játszott soraiban, míg a „Közös” csapatból mindössze ketten szerepeltek korábban a nemzeti tizenegyben. A találkozó rangját mindenképpen növelte, hogy összesen hét válogatott játékos vállalta a szereplést a fárasztó idény végén.

A tudósítások élvezetes, jó játékot hozó első félidőről számoltak be. A sportújság kihangsúlyozza, hogy a találkozó ilyen mérkőzéseken ritkán látható „érdekfeszítő” volt. A vezetést a „Közösök” csapata szerezte meg már a találkozó 3. percében Bódis góljával. A honvédek a 17. percben Kertessy révén egyenlítettek és még a félidő végét jelző sípszó előtt Schlosser is betalált, így a vezetést is megszerezték. A második félidőben tovább nőtt a „Honvédek” előnye: előbb Okos, majd ismét Kertessy talált be a „Közösök” kapujába. Egy szemtanú véleménye szerint „Mindkét gól a hátvédek rovására írható”. A Sporthírlap tudósítója külön megemlítette a két kapus kiemelkedő teljesítményét, akik „gyengén játszó hátvédeik mögött bámulatos védéseket produkáltak”. A „Honvédek” csapatából a két gólszerző, Kertessy és Schlosser játékát, míg a „Közösök” csapatából Hajdúét emelte ki az újságíró. Ez utóbbi azzal érdemelte ki a dicséretet, hogy nem a megszokott posztján játszva nyújtott kiemelkedőt.

 Schlosser akcióban
(forrás: tempofradi.hu)

A harcok alatt a labdarúgás nagy szerepet játszott abban, hogy mind a katonák, mind a hátországban élők egy kis időre megfeledkezzenek a napi gondokról, a háborús körülményekről. Azt, hogy mit jelentett a játék, a mozgás öröme, talán egy sebesült katona fogalmazta meg legjobban egy labdarúgóedzés után: „Ne hagyjátok kiveszni a sport nemes ösztönét, vegyétek körül szeretettel az elhagyott oltárt – amíg visszatérünk.”