1916 őszétől csendesebb napok köszöntöttek a Tölgyesi-szoros védőire. Tüzérünk alakulata is állásharcokra rendezkedik be a tölgyesi völgyben és az Arsurilor magaslaton. A magasabb parancsnokságok Borszéken maradnak, ahol tüzérünk is rendszeresen megfordul. A mai részben megismerjük a környék településeit és háborús mindennapjait, valamint részesei lehetünk két érsekújvári itteni nagy találkozásának.
A Doberdó-fennsíkon San Martino del Carso településtől északra, az egykori Templomdomb és a nagyváradi 4-es honvéd emlékgúla közelében van egy különleges hely, amelyet ma már csak kőrakások jeleznek egy modern kerítés tövében. Itt volt egykor a 14-es védőszakasz, ahol mindössze néhány lépésre voltak egymástól a szemben álló felek lövészárkai. 1916 júniusának végén – júliusának elején mozgalmas napok zajlottak ezen a néhány négyzetméteren…
A románokat felváltó oroszok 1916. november 3-án nagy erejű támadást kezdtek a Tölgyesi-szoros elfoglalására. Az érsekújvári tüzérezred is heves harcokat vívott a térségben, ahol bajor segítséggel sikerült az oroszokat feltartóztatni, majd sikeres ellentámadást indítani. A Bitca Arsurilor november 12-ei elfoglalása után nyugalmasabb időszak következett, azonban ekkor a faggyal és a farkasokkal kellett a szoros védőinek megküzdeniük…
Az első világháború hadszínterein szolgáló katonák élete gyökeresen megváltozott korábbi civil életükhöz képest, a békés mindennapokból az öldöklés és pusztítás világába kerültek. A szokatlan, rendkívüli körülmények és a háborúval járó borzalmak elviselésében támaszt nyújthatott számukra a vallás, hitük megtartása és megélése. Ebben pedig a tábori lelkészek segítették őket.
1916. októberében az érsekújvári tüzérezred is követi a 37. hadosztályt az augusztus 27-én megnyílt román frontra. Tüzérünk II. osztálya október 17-én vagonírozott ki Szászrégenben, majd a Maros völgyén keresztül Borszéken át a Tölgyesi-szorosba vonult, ahol Hollósarkán került állásba. A sík vidékhez szokott tüzérek számára nem kis nehézséget okoznak az 1000 méter feletti vadregényes magaslatok…
„Az emberállatból az ember oda van, csak az állat dühöng irtóztatóan. Átkozd meg ezt a kort, te eljövendő idők költője! Nekem nem szabad, mert hazaárulást olvas fejemre a gyáván együtt bőgő csorda. Na, tisztelt Ember! Most itthon vagy, megtaláltad végre magadat: tűzzel, vassal, fogaddal marcangolhatod a másik szerencsétlen kétlábú állatot, míg vagy 7-8 koronás hiéna csorgó nyállal nézi végig irtóztató tusádat. Most már értem: mire valók az állam vasabroncsai, a Törvények hüvelykszorítói, az általános katonakötelezettség fehér rabszolgasága. Ölni, ölni, leöletni. Az is őrült, aki meg akarja nemesíteni ezt a fajt. Hajrá! Míg két ember nem marad végül, aki aztán egymást fojtja meg. Hiszen Káin és Ábel leszármazottai vagyunk.” – írja a kevéssé ismert debreceni költő-író, Oláh Gábor, akinek háborúellenes gondolatait, műveit Topor István mutatja be.
Az 1916 nyarán és őszén Zaturcynál vívott harcok mélyen tüzérünk emlékezetébe vésődtek. Néhány itteni történetet ismerhetünk meg a mai fejezetben.
1916. május 15-én Dél-Tirol keleti része lángba borult. Az osztrák–magyar tüzérség ágyúi hajnali hat órakor mintegy 50 km szélességben ágyútüzet zúdítottak a hegyek között húzódó határ menti olasz erődvonalra. Ilyen tüzérségi előkészítés korábban nem volt az olasz fronton, csak a németek alkalmaztak hasonlót, másutt. Az osztrák–magyar offenzíva az első napokban rendkívül sikeres volt.
1916 júliusának elején Zaturcynál megakad a német és osztrák–magyar ellentámadás, és állásháború alakul ki. A helyzetbe az oroszok sem nyugszanak bele és július 28-án újabb nagy támadásba kezdenek, amelynek kivédésében tüzérünk ütege is hatékonyan kiveszi a részét.
Az első világháború előtt az orosz cirkuszművészet szerteágazó forrásokból táplálkozott. Az előadások – a birkózók, bohócok és akrobaták fellépése ellenére – nem olyanok voltak, mint a mostani műsorok, viszont, például a szentpétervári Ciniselli Cirkuszban, minden társadalmi réteg megfordult. A háború kitörése után a cirkusz az egyik leghatásosabb eszköz lett az orosz hazaszeretet és társadalomkritika kifejezésére.
Blog a háborúról, ami nagyobb volt minden korábbinál, ezért a kortársak a kitörését követően nem sokkal a Nagy Háború elnevezést adták neki…
Legutóbbi kommentek