Képek az asztalfiókból 4.
Sorozatunk következő képén egy honvéd őrnagy látható dolmányban (díszzubbonyban). A háború előtt Újvidéken készült fotó valószínűleg a m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezred tisztjéről, Meleghy Ágostonról készült...
Sorozatunk következő képén egy honvéd őrnagy látható dolmányban (díszzubbonyban). A háború előtt Újvidéken készült fotó valószínűleg a m. kir. szabadkai 6. honvéd gyalogezred tisztjéről, Meleghy Ágostonról készült...
Purpriger Dezső tartalékos főhadnagy a m. kir. miskolci 10. honvéd gyalogezred I. géppuskás századának parancsnoka 1917. augusztus 8-án esett el a Magyaros tető közelében, és Úzvölgyében temették el. Harminc évnyi életét nehéz, de nem lehetetlen rekonstruálni, így az erdélyi katonai temető egy újabb hősi halottjának tudunk személyiséget adni. A következő poszt életének azokra a részleteire hívja fel a figyelmet, amit a hadtörténelem nem jegyzett fel.
László József és társai megérkeztek hosszú utazásuk végállomására, Akmolinszkba, ahol az egykori járványkórházban szállásolják el őket. Elsőként mindenki igyekszik elfoglalni a legkellemesebbnek ígérkező szobát és ágyat. A feljegyzésekből és rajzvázlatokból részletesen megismerhetjük az épületet, a sajátságos kialakítású ablakokat és ajtókat, a mosdók és mellékhelyiségek állapotát, és a lazaretthez tartozó udvart és kertet.
Az első világháború idején addig soha nem látott mennyiségben és kivitelben keletkeztek a fronton vagy a hátországban a különféle katonai alakulatok, a hadifogságban pedig a táborok saját újságjai. Ilyen, fronton szerkesztett újság volt A Négyes Honvédek Háborús Lapja is, amit a m. kir. nagyváradi 4. honvéd gyalogezred tisztikara, elsősorban Jámbor Lajos hadnagy szerkesztői és lapkiadói munkájának köszönhetően, 1916 és 1918 között adott ki. A lap 1918. áprilisi számában, vicces történetek, aranyköpések, színpadi jelenetek, ezredhírek, kesergő és csúfolódó versek társaságában, a tárcarovatban jelent meg Ács Vilmos hadnagy pünkösdi története a szemben lévő lövészárok olasz káplárjáról, Caneppa Attilióról. Ács írásán keresztül megismerhetjük a gyilkos aknaharc együttérző emberi oldalát.
A háború elengedhetetlen kelléke a tábori konyha. Sorozatunk következő fotóján egy felsorakozott konyhai személyzetet láthatunk, ahol ki-ki azt a tárgyat tartja a kezében, amivel épp foglalatoskodott...
Átélt ostromok tüze, rekkenő nyár és fagyos tél, lövészárok-kiszolgáltatottság és otthon-hiány közepette talán figyelem terébe sem lopódzik, kézbe sem kerül az a mutatós regény, mely a „boldog békeidők” aranyló hétköznapjait felváltó szarajevói eseményt, annak regényes hátterében magukat a katonasorsokat, élő közösségek élő egyedeinek korszakos csalódását örökíti meg a belgrádi író, Aleksandar Gatalica művében.
A fogolykaraván utazásának utolsó két napján jobb híján a steppei utakat figyelik meg, megállapítva, hogy azok jelentősen eltérnek az Európában megszokott, kiépített utaktól. A síkság felett megjelenő délibábok tudják valamelyest lekötni a foglyok figyelmét. Október 7-én különös fata morganát figyelnek meg mielőtt megérkeznek útjuk végállomására, Akmolinszkba…
Sorozatunk következő fotója a háború egy békés jelenetét örökíti meg valahol Olaszországban. A képen valószínűleg pucereket, azaz tisztiszolgákat láthatunk egy pacsit adó kutyussal...
„Elolvastam a 10-es honvédtemetők az Úz völgyében című hiánypótló cikket. Ami ott most folyik, az mélyen felháborít és elszomorít. Tehetetlenséget éreztem, mit is tehetnék mint egyszerű hatvani polgár? Aztán elszégyelltem magam, hisz tehetek én is valamit. Elvégre gyereknap van, ami egyszerre hősök napja is!" – Fekete Csaba olvasónk írása, amit az elmúlt, gyermek- és hősök napi hétvége apropóján küldött a számunkra.
A steppei utazás két újabb napját kísérhetjük figyelemmel. A folyton változó járművek mindig eltérő elhelyezkedési stratégiákat követelnek meg a foglyoktól. A továbbra is egyhangú vidék átszelése közben László József alaposan megfigyelheti a szembejövő tevekaravánok pontos szervezését. Október 5-én egy Alexiovka nevű kis faluban töltik az éjszakát.
Legutóbbi kommentek