Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 14. rész
A szarajevói kellemes élet csak egyetlen napig tart. 1914. október 19-én a zászlóalj egy kombinált hadosztály részeként bekapcsolódik a Romanija Planina hegyláncon befészkelődő szerb–montenegrói csapatok elleni támadásba. A felvonulás során többször eltévednek, s doktorunk rangidős tisztként vezet kisebb-nagyobb csoportokat. A beérkezésük után október 21-én reggel 8 órakor rendben megindul a támadás, a támadó él mögött nyugodtan haladó főcsoportot azonban hirtelen meglepik a szerbek…
Zúgott a Dnyeszter partja címmel Benkő Levente kolozsvári történész, szerkesztő gondozásában a jövő héten jelenik meg Ujházy Sándor emlékirata. Az erdélyi baróti Tortoma Könyvkiadó által a Hadinapló könyvek sorozatban megjelenő kötet szerzője Eger háziezredében, a cs. és kir. egri 60. gyalogezredben szolgált az első világháború idején. Ujházy Sándor a polgári életben tanító, festő–grafikus. A tartalékos hadnagy a naplójában az 1915–1916-ban az orosz fronton szerzett háborús élményeit, majd hadifogsága kezdeti időszakát meséli el rendkívül olvasmányos stílusban. A napló szereplői, a „hatvanasok” Heves és részben Borsod, valamint Nógrád vármegyék fiai voltak. Háborús történetükről nem jelent meg ezredalbum, így minden újonnan előkerülő emlékirat különös jelentőséggel bír. A 2019. november 27-én Egerben a közreműködésünkkel bemutatásra kerülő kötetből idézünk az alábbiakban egy izgalmas részletet.
Az első nagy világégésben magyar családok milliói adták a hazának legdrágább kincsüket, gyermeküket, gyermekeiket. Ki egyet, de a többség kettőt, hármat vagy akár többet is. Reszketve és imádkozva várták fiaik hazatértét. Szerencsések voltak, akik ha sebesülten is, de viszontláthatták gyerekeiket. Nagyon sok család élete azonban gyászba borult, mert fiuk, fiaik a harctéren vagy súlyos sebektől szenvedve kórházban vesztették életüket. A debreceni Miklóssy család 1914. október 10-e és november 18-a között négy fiúgyermeke közül hármat veszített el.
Az 1914. október 5–6-ai súlyos veszteséggel zárult, keserű emlékű Kalinovik melletti csapdából való kijutást követően újra Szarajevóba indítják a 3. hegyi dandár csapatait. A hadvezetőség a hegyek között hóban, fagyban napokon keresztül oda-vissza vándoroltatja az elcsigázott zászlóaljakat. A végsőkig kimerült katonák felsőbb parancsra elvadult lélekkel, irgalom nélkül gyújtják fel az útjukba kerülő ellenséges érzelmű boszniai szerb falvakat. Október 17-én végre megérkeznek Szarajevóba, ahol a sok viszontagság után az élet örömei várnak rájuk…
Törzsök Géza tartalékos kadét aspiráns tanító 1914-ben zászlótartóként szolgált a m. kir. budapesti 30. honvéd gyalogezredben a szerb fronton. 1938-ban megírt rövid visszaemlékezésében ennek az időszaknak a megpróbáltatásai is megelevenednek.
1914. október 6-án folytatódik a Kalinovikból Szarajevóba tartó, s az előző nap a szerbek által megtámadott 3. hegyi dandár kálváriája. A viszonylagos éjszakai nyugalmat újra a harc váltja fel. Fennáll az alakulat teljes bekerítésének és felmorzsolódásának a lehetősége. Mindenki igyekszik a bőrét menteni, a sebesültekkel ismét nem törődik senki, akikre szörnyű sors vár, s a „feketék” végzete is beteljesedik…
A jó bornak nem kell cégér – tartja a közmondás, ám erről a borkereskedők alighanem másként vélekednek, mivel pontosan tudják, hogy bizony még a legjobb borra is ráfér több-kevesebb hírverés. Alighanem hasonlóképpen áll a dolog a jó könyvvel is: hiszen az olvasót feltétlenül tájékoztatni kell a mégoly sikeresnek számítható publikációk esetében is legalább a megjelenés örvendetes tényéről. Jelen esetben arról, hogy hosszú várakozás után nemrégiben kikerült a nyomdából egy régóta várt szakmunka: Balla Tibornak az első világháborús osztrák–magyar tábornoki kar altábornagyait bemutató kötete.
Egy korabeli újságcikk szerint az amerikaiak részéről az első ágyúlövést 1917-ben egy magyar származású katona, bizonyos Arch Sándor adta le a németek ellen. Az I. világháború idején 
1914. október 5-én hajnalban Kalinovikból a szerbek által szorongatott Szarajevó megsegítésére vezénylik a 3. hegyi dandárt. A hadvezetőség értesülései szerint szabad az országút, így ott indul meg a menet, akár egy hadgyakorlaton. A vizes, sáros úton, sűrű ködben, szakadó hideg havasesőben az erdősségbe érve azonban váratlanul puskalövések dördülnek, majd elszabadul a pokol…
Jóval az eset után, amikor újra találkoztak és beszélgetésbe elegyedtek, szóba került az illavai fegyencek 1918. őszi váci leveretése. Unger megjegyezte, hogy ha találkozna valamelyikkel a rájuk tüzelő karhatalmisták közül, kitekerné az illető nyakát. Erre válaszul Bertha megmondta, hogy ehhez itt a megfelelő alkalom, mert ő volt az egyik... – Berta Kristóf olvasónk, önkéntes segítőnk, a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakos hallgatójának írása.
Legutóbbi kommentek