Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 17. rész
Új fejezet indul katonaorvosunk balkáni naplójában: a Szerbia elleni hadjárat leírása, ami elé utólag egy rövid, visszaemlékező felvezetést és előszót is szerkesztett. Ebben hősünk erősen szpojlerezve leírja az offenzíva végkimenetelét is, amiről persze 1914. november 6-án, amikor megtudják, hogy másnapra virradóra megindul a hadjárat, s át kell kelniük a tőlük néhány kilométerre található Drinán, még semmit sem sejtettek. A bevezető részek után Kemény doktor szerencsére visszakapcsol naplóíró üzemmódba…
1915-ben Romans és Versa két kis település volt pár kilométerre az Osztrák–Magyar Monarchia olaszországi határától. A falubéli férfiak előző nyáron bevonultak Ferenc József seregébe, hogy Szerbiában és a Kárpátokban küzdjenek. 1915. május 24-én, 15 óra 30 perckor a háború beköszöntött Versába, amikor bevonultak az első lovas bersaglierik. Következő nap az olasz csapatok elérték Romans első házait, miután átkeltek a Judrio patakon, aminek a fahídját még a hadüzenet előtti napon égették fel az osztrák–magyar csapatok. A két településtől néhány kilométerre keletre, a Karszt-fennsíkon merevedett meg a frontvonal, s a falvakba olasz tábori kórházak települtek, ahol sok osztrák–magyar sebesült hadifoglyot is ápoltak. – Gianfranco Simonit írása. 
1914. október 22-én a Boszniába betört, s a támadásuk hatására visszavonuló szerbek üldözésére indul doktorunk 3. hegyi dandár kötelékében harcoló zászlóalja. A bosnyákok ujjongva fogadják a „felszabadító” csapatokat. Az előrenyomulás közben szerb foglyokat is ejtenek, s egészen a Drina melletti Višegrádig törnek előre. Október 27-én visszafordítják az alakulatot Rogaticára, ahonnan 30-án tovább indulnak északkelet felé. November 5-én Hrnčići településen éjszakáznak a Drina közelében. Utoljára a Monarchia boszniai területén.
A Doberdó-fennsíkot védő magyar ezredek első vonalban harcoló csapatainak is fontos feladata volt a hírszerzés. Igyekeztek minél többet megtudni a velük szembeni állásokat tartó olasz erőkről: melyik ezred katonái, mikor kerültek az arcvonalba, milyen harci eszközök vannak beépítve az állásba és még számos információt. Minden adatra szükség volt a sikeres védelemhez.
1914. október 21-én a boszniai Romanija Planina hegyláncon védekező szerbek ellen indított támadás során teljesen kaotikussá válnak az események. A támadó csapatok egymásra lőnek, összekeverednek, majd a saját tüzérség is tűz alá veszi őket. A segélyhelynek újra sok dolga akad. Balogh Sándor őrnagy, a nagyváradi 37/IV-es zászlóalj parancsnoka is súlyos sebesülést szenved. A másnap viszont fordulatot hoz…
A 20. század őskatasztrófájának tartott Nagy Háború centenáriumának lezárulásával sem lanyhul az olvasók érdeklődése a világháborús magyar szerepvállalás, a világégés és a trianoni békediktátum következményei iránt. Ismét egy új kötettel bővült a Magyarország első világháborús szerepét és történetét, valamint a háború következményeit egészen 1924-ig összefoglaló kötetek sora, méghozzá az ismert hadtörténész, Balla Tibor tollából. A kötet címe sokak számára ismerősen csenghet, hiszen a most megjelent könyv a szerző 2003-ban azonos főcímmel napvilágot látott kötetének teljes körűen átdolgozott és kibővített kiadása.
A szarajevói kellemes élet csak egyetlen napig tart. 1914. október 19-én a zászlóalj egy kombinált hadosztály részeként bekapcsolódik a Romanija Planina hegyláncon befészkelődő szerb–montenegrói csapatok elleni támadásba. A felvonulás során többször eltévednek, s doktorunk rangidős tisztként vezet kisebb-nagyobb csoportokat. A beérkezésük után október 21-én reggel 8 órakor rendben megindul a támadás, a támadó él mögött nyugodtan haladó főcsoportot azonban hirtelen meglepik a szerbek…
Zúgott a Dnyeszter partja címmel Benkő Levente kolozsvári történész, szerkesztő gondozásában a jövő héten jelenik meg Ujházy Sándor emlékirata. Az erdélyi baróti Tortoma Könyvkiadó által a Hadinapló könyvek sorozatban megjelenő kötet szerzője Eger háziezredében, a cs. és kir. egri 60. gyalogezredben szolgált az első világháború idején. Ujházy Sándor a polgári életben tanító, festő–grafikus. A tartalékos hadnagy a naplójában az 1915–1916-ban az orosz fronton szerzett háborús élményeit, majd hadifogsága kezdeti időszakát meséli el rendkívül olvasmányos stílusban. A napló szereplői, a „hatvanasok” Heves és részben Borsod, valamint Nógrád vármegyék fiai voltak. Háborús történetükről nem jelent meg ezredalbum, így minden újonnan előkerülő emlékirat különös jelentőséggel bír. A 2019. november 27-én Egerben a közreműködésünkkel bemutatásra kerülő kötetből idézünk az alábbiakban egy izgalmas részletet.
Az első nagy világégésben magyar családok milliói adták a hazának legdrágább kincsüket, gyermeküket, gyermekeiket. Ki egyet, de a többség kettőt, hármat vagy akár többet is. Reszketve és imádkozva várták fiaik hazatértét. Szerencsések voltak, akik ha sebesülten is, de viszontláthatták gyerekeiket. Nagyon sok család élete azonban gyászba borult, mert fiuk, fiaik a harctéren vagy súlyos sebektől szenvedve kórházban vesztették életüket. A debreceni Miklóssy család 1914. október 10-e és november 18-a között négy fiúgyermeke közül hármat veszített el.
Legutóbbi kommentek