A Nagy Háború

Az elmúlt években az Osztrák–Magyar Monarchia területén létesített mintegy 50 hadifogolytáborról, a hadifoglyok elhelyezéséről, ellátásáról számos, elsősorban osztrák szerzőktől származó mű született. A közelmúltban pedig Magyarországon is elkezdődött a kutatás a témában. Számos publikáció jelent meg pl. a Magyarországon elsőként, 1914 augusztusában létesített Esztergom melletti kenyérmezői és a legnagyobb, ostffyasszonyfai táborokról is. A Monarchia hadifogolytáborai őrzésének megszervezéséről, az őrzést ellátó alakulatokról eddig nem jelent meg publikáció. Jelen írás a m. kir. honvédség kötelékében létrehozott őralakulatok szervezésének történetével foglakozik.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 34. rész

1914. december 7-én kora hajnalban hősünk visszavonuló zászlóaljának a maradéka bevonul Valjevóba. A Kolubara hídja mellett tanakodó tisztekre lecsap a 3. hegyi dandár parancsnoka, és haragos szigorú parancsban jelöli ki számukra a védelmi területet. Valjevót mindenképp tartani akarja a hadvezetőség. A legénység kőre rakott deszkapallókon, a tisztek lóháton gázolnak át a folyó Jablanica nevű mellékágán, hogy a kijelölt helyre jussanak, azonban a géppuskás osztag lovaival és lóvezetőivel senki sem törődik, sőt a zászlóaljparancsnok egyenesen belehajtaná a „kutyákat” a derékig érő jéghideg vízbe…

1916-ban a csehországi Kuttenbergben (ma Kutná Hora, Csehország) töltötték a húsvétot a császári és királyi egri 60. gyalogezred pótzászlóaljának katonái. Több mint egy éve állomásoztak ott közbiztonsági okokból, miközben az ottani cs. és kir. 21. gyalogezred katonái Egerben készültek fel harctéri szolgálatukra. Nemigen feledtette velük a hazai emlékeket a távoli város ódon hangulata, sem a pomlázka nevű különös cseh húsvéti népszokás. A hatvanasok kuttenbergi húsvétjáról szólt egy 1916. április 28-án írt levél, amely megpróbálta lefesteni a magyar katonák csehországi környezetben eltöltött ünnepét.

Történetek a 6. isonzói csatából – 1. rész

A blogon számos írás jelent már meg a Görz elestéhez, valamint a Doberdó-fennsík kiürítéséhez vezető 6. isonzói csatáról és az előzményeiről. „Doberdói kutatócsoportunk” tovább folytatta a munkát és újabb információkat tud megosztani az 1916 júliusában–augusztusában történtekről. Érdeklődésünk középpontjába ezúttal a Doberdó kulcspontjának számító Monte San Michele északi lejtőjén az Isonzó folyóig zajlott események kerültek. A levéltári kutatómunka után a számos új információt adó terepbejárás sem maradhatott el, így a most induló sorozatban átfogó képet adunk az akkori és mostani állapotokról egyaránt. Sorozatunk első részében a területet mutatjuk be.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 33. rész

1914. december 6-én Valjevó előtt, Klinci településnél állítja meg az 50. hadosztály parancsnoka hősünk zászlóaljának a maradékát és kirendeli a 3. hegyi dandár maradványaival együtt az út melletti magaslat védelmére. Itt beolvasztják az újonnan érkezett menetszázadokat is az egységekbe. Kemény doktort a lovakkal, sebesültekkel, betegekkel és a géppuskás osztaggal hátra küldik. A vezetésével vonuló oszlop újra találkozik Kalser tábornokkal…

A Nagy Háború kitörésekor az Osztrák–Magyar Monarchia haderejében harcoló legfiatalabb katona minden bizonnyal az 1901-es születésű, bosnyák Elez Dervišević (ejtsd: Elez Dervisevity) volt. Következzen az ő élettörténete.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 32. rész

1914. december 5-én Mehánba érnek a visszavonulók, ahol a XVI. hadtest ellátó csapatai állomásoznak, s azokat is magukkal rántják. A sáros, úttalan utakon Valjevo irányába rendezetlenül özönlik visszafelé az osztrák–magyar gyalogos, tüzér és trén alakulatok tömege. Mögöttük megszólal a szerb tüzérség, s a lovasság üldözésének a híre is szárnyra kap. A visszavonulókon pánikhangulat lesz úrrá…

Az elveszett tábornok – 3. rész

italiano

Heinrich Bolzano vezérőrnagy hosszas oroszországi frontszolgálata során jelentős karriert futott be, és kiváló vezetői képességekről tett tanúbizonyságot. Az osztrák–magyar tábornok pályafutását bemutató sorozatunk második része végigkövette eme pályafutás főbb állomásait, és 1918 júniusában, a montellói csata előestéjén fejezte be az események ismertetését. Jelen befejező rész halála körülményeit vizsgálja, amely tele van ellentmondásokkal. A sok-sok hiányzó forrás mellett igazságot mi se tehetünk, de az olasz, és az osztrák–magyar visszaemlékezések, kortárs dokumentumok összevetéséből érdekes részletek derülnek ki.

Il generale smarrito – 3° parte

magyar

Il maggior generale Heinrich Bolzano dopo il suo lungo servizio sul fronte russo fece una carriera impressionante, e si fece conoscere per le sue ottime capacità di comando. La seconda parte della nostra serie sulla carriera del generale austro-ungarico ha seguito le tappe principali di tale avanzamento, e ha finito di narrare gli eventi alla vigilia della battaglia del Montello. Tale parte conclusiva esamina le circostanze della morte, le quali sono piene di contraddizioni. Con tutte le fonti mancanti è impossibile stabilire cos’era la verità, ma in base alla memorialistica e ai documenti contemporanei italiani e austro-ungarici si possono scoprire particolari interessanti.

Dr. Kemény Gyula ezredorvos szerbiai naplója – 31. rész

1914. december 4-én a visszavonuló 3. hegyi dandár és ezen belül katonaorvosunk zászlóalja újra Branetićiben van, ahonnan néhány napja támadásra indultak a Takovo–Glavica-i megerősített szerb állások ellen. Itt sincs azonban megállás, a súlyos sebesülteket hátrahagyva a korábban véres harcokban bevett 881-es magaslatra húzódnak vissza, ahol megpróbálják összegyűjteni az ekkor már 30–40 főre olvadt zászlóalj maradékait.