A Nagy Háború

1914. június 28-án, vasárnap Szarajevóban Gavrilo Princip szerb diák lelőtte az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösét, Habsburg-Lotaringiai Ferenc Ferdinándot és feleségét. A hír hamar elterjedt. A béke és a háború közötti, feszültséggel teli egy hónap pestszentlőrinci és soroksárpéteri rezdüléseiről pontos képet kaphatunk a helyi újságok megszűnés előtti utolsó lapszámaiból.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 24. rész

A kadét évtizedekkel később idézi fel naplóbejegyzéseit és helyzetjelentéseit a gáztámadás vészterhes óráiról. Úgy ítéli meg, összességében nemcsak sikertelen, hanem hadászati szempontból értelmetlen is volt az akció és az olasz túlerővel szemben hosszú távon egyébként sem vehették volna fel a versenyt. A gáztámadás utáni napokban folytatódik az állásharc: az önkéntes az elesettek összegyűjtéséről és eltemetéséről, hősies sebesültmentésről számol be. A pihenőhelyre vonulva Károly továbbra is hódolhat rajzszenvedélyének, amelynek egyre nagyobb híre lesz bajtársai között…

„Navigare necesse est” – ennek a szellemében tevékenykedett a Bodrog monitor is a Nagy Háborúban a Dunán fel, és le a Fekete tengerig, s majdnem vissza... Dr. Katona József írásában néhány korabeli fotólap apropóján emlékezik meg a napjainkban újjáéledt Bodrogról.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 23. rész

A várakozás a végéhez közeledik: önkéntesünk és bajtársai feszülten várják a gáztámadás megindítását. A cél a megfelelő időjárási körülmények figyelembevételével a gázpalackok és gránátok összehangolt bevetése, ami Károly megítélése szerint kis híján kudarcba fullad. A gáz iszonyú pusztítása és az olasz tüzérség hatékony válasza kaotikus állapotot eredményez a lövészárkokban. Az önkéntesnek fel kell váltania gázmérgezést kapott társát, hogy az összeomlott telefonos felderítést pótolja: az útján a találkozás egy haldokló olasz katonával, a Lukachich-alagútban működő segélyhely borzalmai, valamint az alagút névadójának katonás helytállása egyaránt életre szóló emléket jelent számára…

Tersztyánszky vezérezredes halála és temetése

Kereken száz esztendővel ezelőtt, 1921. március 7-én Bécsben elhunyt a Nagy Háború osztrák–magyar tábornoki karának egyik legmagasabb rangot elért magyar képviselője: nádasi Tersztyánszky Károly vezérezredes. A tábornok magyarságát ugyan néhányan kétségbe vonták (Balla Tibor kollégám kitűnő tábornok-lexikonában például gyenge magyartudása miatt, mások az idegen hangzású családnév alapján), mindazonáltal bizonyosan nagy bajba kerültek volna, ha ezt nyíltan az érintett szemébe mondják…

Hegedős Károly harctéri emlékei – 22. rész

Önkéntesünk napjai végletek között telnek. Szálláshelyüket, a „Rozál-villát”, amely Cotičiban a kápolna közelében kialakított ütegállás része, otthonossá tették. A szolgálat nélküli idő mintha kirándulás lenne számára, festésre, rajzolásra is jut ideje: a szinte szertartássá vált bőséges vacsoráról karikatúrát is készít. Ugyanakkor a frontvonalban óriási veszteségeket szenvednek a harcolók. A kadét sok bajtársával együtt sziszifuszi munkára kényszerül: bemérik a leendő gáztámadás tüzérségi célterületét, az utászok pedig a mérget tartalmazó palackok sokaságának üregeit készítik elő…

Emlékezés Sárközi Zoltánra

2021. február 19-én, életének 56. évében elhunyt Sárközi Zoltán kedves barátunk. A hírt először el sem akartuk hinni, Zoli annyira életteli, vidám személyiség volt a számunkra. Péter I. Zoltán után egy éven belül második kedves nagyváradi lokálpatrióta barátunkat vesztettük el. B. Sárközy Gergely dédunokájára, az ősei, a nagyváradi 4-es honvédek és Nagyvárad múltjának lelkes kutatójára emlékezünk.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 21. rész

A kadét egyre jobban kiismeri magát a Monte San Michelén zajló állásháborúban. A hadviselők egyike sem volt képes eddig döntő fölényt kiharcolni, a lövészárokharc lassan őrli fel az erőiket. Gáztámadás várható, a Monarchia hadserege tervezi a gáz bevetését. Károly első tapasztalatai a gázálarccal nem jók: a cvikkere külön nehézséget okoz viselésekor. A mérnöki ismeretekben már némileg járatos önkéntes viszont őszinte csodálattal adózik az olyan grandiózus építmények elkészítőinek, mint amilyen az első vonalak ellátásában és a csapatok irányításában központi szerepet játszó Lukachich-alagút…

Az első világháború Amerikája egy magyar bevándorló szemével

Robert Zoltan Gondos (szül. Gondos Zoltán) 1905. február 2-án, Budapesten látta meg a napvilágot vagy, ahogy ő fogalmaz, ekkor jelent meg „ebben a siralomvölgyben”. Mindössze egyéves volt, mikor szülei úgy döntöttek, elhagyják Magyarországot és az Egyesült Államokban folytatják életüket. Apja, Gondos Viktor építészmérnök, anyja, Trautmann Irén háztartásbeli volt. Bátyja, ifj. Gondos Viktor 1902-ben született, felnőttként egy derékba tört katonai karriert követően, sikeres életutat járt be a hadtörténetírás terén, Zoltán pedig apja példáját követve szintén mérnök lett. A családfő Amerikában egy jól menő építőipari vállalkozást működtetett, amiben hosszabb-rövidebb ideig mindkét fiú dolgozott. Ebben az írásban Robert Zoltan Gondos Recollections of My Early Youth 1908-1921 című visszaemlékezéseinek első világháborús részébe pillanthatunk bele.

Hegedős Károly harctéri emlékei – 20. rész

Az önkéntes alakulata Merna falun és Vrtoce majoron keresztül eljut Cotičibe, amely már közvetlenül a Monte San Michele mellett található. Időközben megismerik új beosztásukat, valamint feletteseiket is és kiépítik lövegeik állását. Hősünk megérkezett a Doberdó-fennsíkra. Cotiči, a kis falu ekkorra már heves harcok színterévé és felvonulási terepévé vált. Önkéntesünk felfedezi a kavernákat, a futóárkokat és megmutatják nekik a bienék rendszerét. A küzdő felek élete ezen a frontszakaszon korántsem annyira nyugalmas, mint korábbi állomáshelyükön volt…